Melankólia
szitává lőtted
az álmok céltábláján
közös sorsunkat...
Merénylet
virágot loptam
a gyönyörök kertjéből
napnyugta előtt...
Befogadás
oltárt építek
a lelkem templomában
az Úr szavának...
Ars poetica
bogáncsok között
aranyat kereső vagy
míg álmodni tudsz!
Öregedés
kis hajnali csönd –
álmok rétjét belepi
feledés hava...
Kitartás
fogcsikorgatva
vonszoljuk lábainkat
álmaink felé...
Lehetőség
szitáló ködben
közöny köves utcáin
lámpást gyújthatsz még...
Hiányérzet
elmarad titkon
még számtalan kézfogás
két lépés között...
Anyámnak
szívembe loptad
egy dal töredékét még
születés előtt...
Bibliai
a bűnök földjén
vetőmagot ültetni:
örök kárhozat...
Leltár
erénycsőszöket
nevelt csak ez a század
-klónozott világ...
Bíztonság
a szíved zenél,
bár gondok pusztájában
még süvít a szél...
Intő jel
rabszolgasorba
döntenek szenvedélyek
-nincs veled az Úr...
Riadó
ne másszunk már fel
a Parnasszus hegyére
zászlótartónak!
Újjászületés
cserép-álarcod
törd össze már holnaptól
Atyád házában!
Bibliai
rekkenő hőség
-a lét sivatagában
Isten csak a kút...
Egyszerü vágy
hallgatnám egy nap
kagylóba zárt lelkedet
napkelte előtt...
Eszmélet
Istened előtt
átvilágítható vagy
árnyékodban is...
Egy mozigépész álma
erre születtünk:
magunkból egy világot
kivetíteni...
Örökség
virágot szedett
a jósága kertjáből
anyám számomra...
Hivatás
keresztünk alól
mosolyra igazítsuk
a világ arcát...
