Sepsiszentgyörgy, 2021, december 26
JÓZSA ATTILA: VERSENYFUTÁS AZ IDŐVEL
(egyperces a vész-helyzetekről adventi időszakban)
-NAGY BENZOL-nak ajánlom barátsággal és hálával –
Varga Vilmos korán reggel, amikor kilépett az ajtón, meg volt győződve: sorba kell állnia az ingyenes vérvételre, amely hosszú idő óta c salóka káprázat maradt a számára, mert lehetetlenség volt hozzáférnie a jelképes pénz kerethez, melyet az állam, a közegészségügy bíztosított erre a célra. Egy idő óta le is mondott arról, hogy valaha sikerülni fog, amikor a Gondviselés egy jó lelkü ember személyében a segítségére sietett...
A lépcsőház csendes volt a kora reggeli órában, amikor zárta az ajtót, rásíklott a pillantása a szomszédos falra. Egy idejétmúlt naptár lapja volt rajta, a kép üzenete nagyon beszédes volt a XXI. század emberének: egy szép, szabályos, mosolygó hóembert ábrázolt, körülötte játszott két gyerek, két rongybaba...Vilmos lépten-nyomon hóemberekkel találkozott az utcán, a munkahelyén, a városon kívül, szinte mindenütt...Elszomorodott, mikor arra gondolt, hogy az őrűlten felpörgetett XXI. század gyermekei már szinte kivétel nélkül nem rongybabákkal játszanak – okostelefonjukat símogatják óvodás koruktól kezdve, míg az ujjukon a bőr megkeményedik s már alkalmatlan a símogatásra...
Átvágott az Olt hídján, közeledett a város központja felé. A megszokott csillogó, sziporkázó díszek , az ünneplőbe öltöztetett város egy mesterséges karácsony képét idézte fel benne...Egy korcs világot...Az egymástól elidegenedett emberek halmazát látta csupán...Akik az ostoba vásárlási lázban ( mely mindig jellemző volt az adventi időszakra ,mióta vissza tudott emlékezni) rendszeresen elfelejtették a karácsony igazi üzenetét, az öröm-ünnepet, hogy Megváltója született a világnak...
Szándékosan nem sietett, ráérősen szívta be a korareggel éles levegőjét, próbált eltekinteni a sötét utcák mesterséges csillogásától...Beért a város központjába, egy hatalmas jegenyefa körül csókák serege keringett, a rikácsoló, éles hangjukkal mintha jelezták volna, hogy ők a sötét, bűnbeesett világ hirnökei...Vilmost néhány másodpercre kirázta a hideg.
Lassan araszolt előre a város fő utcáján, tekintete az üzletek beszédes cégtábláira síklott: fullasztó érzés volt, hogy szinte mindegyik angolul, vagy más nyelven volt elnevezve, a csillogó reklámok is a divatmajmolás csökevényei voltak csupán...Vilmos undorral köpött a porba. A Klára Cipőüzlet magyar felírata úgy árválkodott a divatmajmoló világban, mint egy fehér holló, mely történetesen más bolygóról érkezett...Időben ért a klinika kapujához, néhány idps nyugdíjas didergett a sorban, halkan beszélgettek. Bő 25 perc volt még 7 óráig, Vilmos háta mögött a sor egyre gyarapodott. Az évszaknak megfelelően hideg volt a reggel, toporgott egyik lábáról a másikra, zsebébe süllyesztette a kezét. Az emberek nem voltak beszédes kedvükben, várták a nyitást. Vilmosnak megfordult a fejében, hogy beengedhetnék őket melegedni a klinika tágas várótermébe...7 előtt 1O perccel kijött egy nővér, behívott valakit az utcáról. utána bereteszelte ismét az ajtót. A csalóka remények porba hullottak...Lassan telt az idő, 7 óra már rég elmúlt, Vilmos agyába bevillant egy kép a régi, kommunista rendszer idejéből, amikor az emberek sorba álltak már korán reggel, vagy még az éjszaka folyamán , az élelmiszer pótlékra várva. 7 óra után 12 perccel már mindenki ideges volt, zúgolódott, szidta a rendszert, akkor nyitották ki az ajtót. Vilmos próbálta megnyugtatni magát, hogy semmi rendkívüli nem történt, csak egyeseknek időt volt muszáj szakítani a reggeli kávéhoz és cigarettához...Hogy a betegek esetleg adfig megfagynak, az a kutyát sem érdekelte...
Vilmosnak hirtelen bevillant egy kép az agyába, mely munkahelyének, a benzinkútnak szerves része volt egy ideje, sőt mondhatni zászlója, cégtáblája, mióta beköszöntött a hideg évszak: a zöld övezetben berendezett vendég-váró teraszon az asztalok és székek egy kupacban szorosan össze voltak rakva, a főnök vászonnal is bevonta őket, ragasztó szalaggal körül tekerte az egészet, úgy nézett ki távolról, mintha egy kutyaház lett volna...Vilmos magában ki merte mondani azt, ami sokaknak nem volt nyilvánvaló: a benzinkút csak egy kutyaház, ahol kutyába se veszik az embert...Ahol csak egyesek megkutyálják magukat, és vonítanak, ahogy a farkas szokott időnként a teliholdra...
A déli órába szolgálatra készűlt, időben indult el otthonról. Siető emberek robogtak el mellette a hídon, a szelük megcsapta az arcát. Eszébe jutott, aznap délelőtt minek az ürügyén rökönyödött meg. Egyszerüen nem akarta elhinni, hogy létezik ilyen méretü baki a XXI. század felpörgött világában...Felesége barna cukrot vásárolt egy üzletből, románul írták rá az élelmiszer nevét, mely „zahăr brun” lett volna helyesen. Ehelyett ez állt a becsomagolt zacskón: ”zahăr brut”. A második kifejezést a fém feldolgozó szakmában a nyers vasra szokták alkalmazni...
A benzinkútnál a szokás szerint pörögtek az események, aznap sok volt az autó-mosás. Már követni se tudta, a hányadikat készítette elő. Időközben az üzemagyagot szállító ciszterna is megérkezett, munkatársa (akivel a kezdetektől fogva baráti viszonyt épített ki) , ott szorgoskodott körülötte. Közben árú is jött, a gázpalackos tehergépkocsi is megérkezett, Vilmos azt se tudta, hány felé fusson...A sokadik autót mosta, hamar felismerte, hogy Németországból, vagy Magyarországról hozott, másodkézből vásárolt autó volt a mosóban. Bent kellett űljön, hogy vigyázzon a tükreire, mert nem lehetett őket behajlítani. S természetesen ez idő alatt ingyen gőzfürdőzött...Adott pillanatban a gép mosás közben felszakította az autó tetején levő egyik műanyag pántot, amely nem volt jól beragasztva. Vilmos akkor eszmélt rá, hogy kinek az autóját mossa, amikor 4 – 5 jól öltözött cigány éktelen patáliát kezdett csapni ! Rászálltak, mint a varjak, hogy fizesse ki a kárt, a rendőrséggel fenyegetőztek...Nem állt szándékukban a mosóból kimenni, míg az ügy el nem rendeződik az ők javukra, többször elismételték ezt, bár 4 – 5autó várt mosásra kint...Vilmos nem győzte csitítani őket, minden józanságára szüksége volt abban a percben, a cigányok mintha megbolondultak volna teljesen ! Félelem környékezte meg, hogy egyikük a bicskát előkaphatja bármikor...Türelmet erőltetett magára, segítségül hívta kollegáját, aki akkora volt, mint egy sziklából kinőtt, délceg fenyő...A szíve is, az esze is a helyén volt, meg is ijedtek tőle a hangoskodók...Vissza is kiabált nekik, lefényképezte az autót, telefonált a főnöknek. A cigányoknak inukba szállt a bátorságuk egy idő után, s miután kidohogták magukat, elhúztak, mint a vadlibák...Vilmosnak még utána sokáig gyomoridege volt, hálát mondott magában az Úrnak, hogy kimentette a vész-helyzetből...
Másnap szabad volt, a Kaufland áruház felé igyekezett, hogy pénzt vegyen ki a bank-automatából. Útja mint mindig, egy hatalmas fa mellett vezetett el, amelyet rég óta megkeresztelt magában: a Harmónia Fája. ...Hihetetlenül szabályos, arányos volt minden ága, koronája, az egész látvány derüt sugárzott, harmóniát. Azt az őszinte, örökérvényű érzést fejezte ki, mely leginkább hiányzott a XXI. század őrűlten felpörgött világából
-VÉGE –
Sepsiszentgyörgy, 2021 december 26
JÓZSA ATTILA: EGY MÁS FAJTA KARÁCSONY (szonett)
A Csömör Szigetén jégeső szakad
s vihar tépi ki sorra mind a fákat,
hideg, fa-templomban üres minden pad,
a jó Isten az oltár mögött hallgat –
szitkokat szórnak rá minden áldott nap
bölcsek, bolondok, önámítók, sokan,
egy rabszolga hajcsár fűbe is harap:
négerek dalolnak akkor, boldogan –
a Csömör Szigetén egyszer nem marad
csak néhány sírásó, kopasz, vén, süket,
a fa-templomban már se tető, se pad,
távol néhány koldus, aki kéreget
-a Megváltót várják, ki másodszor jön,
de előtte talán egy új Vízözön !!
Sepsiszentgyörgy, 2021 december 26
JÓZSA ATTILA: CERUZARAJZ EGY BENZIKÚTRÓL (epigramma)
Ő már nem tud kitörni a saját bűv-köréből,
de nem is akar már soha más bőrébe bújni,
saját hiúsága hegyét mászná meg egyvégből
-a fénybe borúlt arcával próbál megújúlni !
