Józsa Attila: Emberöltő

Para Olgi néni születésnapjára, sok szeretettel

Míg csónakod evez a "vad vizeken"

s az  Öröm számtalan tengerén át,

bekötnék életed csokrába

még hetvenegy szál ibolyát!

Ruszka Zsolt: Négysorosok

Isten

Kavicson járva mezítláb téged kereslek,

fájdalmam nem érzem, hisz szeretlek.

Nyomaidat felfedeztem fűben, fában, szélben,

téged eszlek meg a friss dióbélben.

Szerelmes levél

Homokba írom levelem neked,

az sem biztos, hogy egyszer megleled.

Csodálatos dolgok vannak bele írva,

és elviszem őket magammal a sírba.

Templom

Magányosan áll fenn a domb tetején,

az idők kezdete óta terítve az asztal.

De csak egy varjú károg a szomszéd jegenyén,

pedig az Isten az, ki felmagasztal.

Legyek

Legyek só, ételnek ízet adó,

legyek a világnak egy nevetés.

Legyek egy kristálytiszta hegyi tó,

melynek partján üde a temetés.

Fényképész

Istent láttam  az úton éppen fotózott,

tömbházakról készített pillanatképet,

S hogy népszerűsítse amit alkotott,

lecsüngő jégcsap a tette ki a képet.

Ruszka Zsolt: Lét

  

Zúzmarás fákra kiült a szenvedés,

magának a létnek Kálváriája.

Jégpalotákban lakó nevetés,

kiárad szépen szerte a világba.

                                                   Foto: Steigerwald Tibor

Ruszka Zsolt: A karácsony olyan mint a nászéjszaka

A mester karácsony előtt két nappal elvonult a teljes magányba, egyedüllétbe. Egy hét múlva, amikor hazaérkezett, tanítványai kíváncsian kérdezték elvonulásának okáról. Így válaszólt:

-Azért mentem el, mert Istennek akartam adni magamat teljesen, vagy más szóval, ki akartam üresedni, hogy őt befogadhassam. Jézusban Ő is önmagát adta nekünk. Olyan ez, mint nászéjszakán a mennyasszony és a vőlegény, Ők sem nyilvánosan egyesülnek, hanem elvonulnak szem elől. Majd énekelni kezdett egy furcsa nótát:

- Ó szent egyedüllét, szent magány.

Szaladok, a holdfény vezet utamon,

kedvesem vár, s én örökkön- örökké

nála lakozom, miként a csillagok a holddal.

                                                                                   Foto: Steigerwald Tibor

Ruszka Zsolt: Barátság

Korán reggel öreg néni fejkendőben sepreget,

diófáról a fakopács éppen neki integet.

Hajnalodik, az éjszaka batyujával útra kész,

már hallszik a nappal hangja. Kedves néne, kávém kész?

Józsa Attila: Tájkép

Végtelen mezőkön ér el az alkonyat,

a mennydörgéseit szinte hallani,

lábaid nyomában konok sorozatban

rendeket vágnak az ősz kaszásai...

Józsa Attila: Lelkiállapot II.

A boldogság üveghegye felé

roskadozó lábakkal, homokban megyek

- Isten tenyerébe vesz, amikor úgy érzem:

szinte rám szakadnak már a fellegek!

Ruszka Zsolt: 2 Négysoros

Életkép

Régi sirok között kukucskál az élet,

gyerekek fociznak, csakúgy zeng az ének.

Odébb egy asszony siratja a múltat,

keresi mint Magdolna férjét a megholtat.

Nyeletlenség

Pálinka helyett szenteltvizet kapott a pap,

káromkodott is ezért ő egy teljes nap.

Este keresztelni kellett egy kisbabát,

                                 pálinkával kente meg hát a homlokát.

Ruszka Zsolt: Lélekbúvár

Lemerülők önmagamban igazgyöngyöt szedek,

tengeremnek fenekén mezítláb lépkedek.

Minden este holtfáradtan jövök ki a partra,

gyöngyeimet örömmel aggatom a holdra.

Ruszka Zsolt: Harmat lét

Reggel harmatban fürdik a világ,

vidám pancsolására felébredek.

Szemlélem ahogy belenyugodva az elmúlásba,

megtörölközik a Napnak fényes sugarába.

                                                           Fotó: Steigerwald Tibor

Ruszka Zsolt: Csendes ima

Nem kérek sokat tőled én, Uram.

A jól megrakott asztalt másnak hagyom.

A lehullott morzsát, azt add csak nekem,

számomra ez a legnagyobb kegyelem.

                                                              Fotó: Internet

Ruszka Zsolt: Szabadság

Iskolapadba nem ül az élet,
tananyagot sem halmoz fel soha.
Kertek alatt a völgyben sétál,
s mosolyog egy nyolcvan éves bácsira. 

Józsa Attila: Pünkösd

fényre vágyó, vergődő lelkünkben

megérintünk némán bénát és vakot,

hajnalhadsadáskor a Szentlélek emel fel:

megbocsátásoknak nyitunk ablakot...