A mester karácsony előtt két nappal elvonult a teljes magányba, egyedüllétbe. Egy hét múlva, amikor hazaérkezett, tanítványai kíváncsian kérdezték elvonulásának okáról. Így válaszólt:
-Azért mentem el, mert Istennek akartam adni magamat teljesen, vagy más szóval, ki akartam üresedni, hogy őt befogadhassam. Jézusban Ő is önmagát adta nekünk. Olyan ez, mint nászéjszakán a mennyasszony és a vőlegény, Ők sem nyilvánosan egyesülnek, hanem elvonulnak szem elől. Majd énekelni kezdett egy furcsa nótát:
- Ó szent egyedüllét, szent magány.
Szaladok, a holdfény vezet utamon,
kedvesem vár, s én örökkön- örökké
nála lakozom, miként a csillagok a holddal.
Foto: Steigerwald Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése