Ruszka Zsolt: Triptichon

                                                                                                        Bradford Brenner festménye

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 20. rész

 Kedves olvasó. Utazásunk 20-ik állomásához érkeztünk. Társunk a Mestertolvaj című Grimm mese, amely most a "barátunk,, , önmagunk és az élet mélyebb megértésében.  Ott hagytuk abba, hogy a férfi teljesítette, az első próbát, ellopta a Gróf lovát az istállóból. És visszaviszi a Grófhoz, aki természetesen dúl-fúl. Nem is csoda. Íme egy újabb mély tanítás. Jobb, idejében megtanulni, hogy mindig nem nyerhetünk. Vagy másképpen meg kell tanulni veszíteni, ahhoz, hogy értékelni tudd amikor nyersz. És ahhoz, hogy ne nézd le, ne vesd meg azt, aki ellen nyertél. Az az előbbi részekből már nyilvánvaló, hogy a Gróf konfliktusban van a leányával és a feleségével is. Ez mit mutat meg róla. Hát azt, habár ez nincs a mesében de logikusan következik a meséből, az egésznek ez a vezérfonala, a Gróf is konfliktusban volt az édesanyjával, és ezért férfiként a saját belső női oldalával és az Istennek a női oldalával is. A férfi viszont pont az ellenkezője, ő rendben van a női oldallal, mint a három aspektussal.  Édesanyjával, saját belső női oldalával, és Istennek a női oldalával is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az aprócska jelenet, hogy amikor indul vissza, hogy megtervezze a második próbát hogyan fogja teljesíteni, a Gróf leányával szembenéz. Mintha azt sugallná a leánynak, na ilyen egy igazi férfi, nem olyan mint az édesapád. Azzal ellovagol. A következő jelenet az bizony azért is érdekes mert azt mutatja be, a Grófné tanítja a leányát hímezni. De csak azért mert a Gróf, vagyis az apja ezt parancsolta. Nem is érdekelte az, hogy mit szeretne a leánya, mire van hajlama. Önkényesen eldöntötte ezt kell tanulni. Még ma is a 21-ik században, hány ilyen apa van mint a Gróf? Rengeteg. A Grófné tanítja, de már látja, hogy a leányát, bizony ez nem érdekli. Muszájból csinálja. És mivel így csinálja megszúrja az ujját. Ez jelzi pont, nagyon sok mesében benne van ez a csodálatos motívum, olyan cselekedetet végez, amilyet nem szeret, vagyis ami fájdalmat okoz neki, nem örömet. Ezért szúrja hát meg az ujját.

A Grófné meg is jegyzi, a leányának, hogy te csak fizikailag vagy jelen. Érzelmileg és szellemileg nem. Mire a leány illemből visszautasítja ezt. De rögtön meg is kérdi az édesanyját, szerinte milyen trükkel lopta el a férfi a lovat. Az édesanyja válasza, azért érdekes, mert azt mondja nem tudja, és nem is érdekli. Pedig ez nem éppen így van. És azt mondja a leányának, hogy te ennek nem szabadna örvendjél. A leány szomorúan de nagyon őszintén elmondja azt, hogy ő úgy látja, a férfi teljesen másképp gondolkodik a világról, mint ahogy ők. És idézi a tanárát, aki azt tanította neki, hogy az ismeretlentől nem kell félni, mert attól csak tanulni lehet. Ekkor az édesanya félre teszi azt, hogy ő mit gondol a leányáról, és inkább elhatározza hogy megismeri. Meg is kérdi ezért, hogy mond el még mit tanított a tanárod. Akit a Gróf kirúgott. És a leány örömmel megy, mutatja rajzait, amiket ő rajzolt addig, amíg különböző dolgokat tanultak. És az édesanya, most veszi csak észre, hogy a leánya milyen gyönyörűen rajzol. És kiáll magáért, mert összeragasztotta a rajzait, amiket az édesapja összetépett. A jelenetet tetézi ,egyszer csak kicsapódik az ajtó. Ott áll a Gróf aki eleve frusztrált mert veszített, és a kérdése mindent elárul.

- Mi az ördög folyik itt? Tehát a leánya csak azt kell csinálja amit ő mond. És természetesen a felesége is. Elvégre ő az úr a háznál. De a felesége a leány rajzait magához veszi. Ezzel jelzi, eddig volt, most már ebből elég. Ne uralkodj a leányodon inkább próbáld megismerni. De a Gróf hajlíthatatlan, és megbünteti a leányát. Milyen szülei lehetek, rögtön fel lehetne tenni a kérdést? És bizonyos szempontból jobb is, hogy nem tudjuk meg.

Akkor térjünk vissza a férfihoz. Aki ott a tenger partján, a kedvenc helyén , egyedül és készül a második próbát kiállni. Mit is mondtunk. A férfi rendben van a teljes női oldallal. Ezért , de nem csak, nézi a felesége medálját, amit a nyakában hord, de igazából a szívében, majd megcsókolja. És újra megjelenik az édesanyja. Aki büszke a fiára, és talán ami még fontosabb, bízik benne.  És megint egy csodálatos jelenet. A férfi megkérdi az édesanyját:

- Édesapám miért nem jött? És ott a fájdalom a szemében. Hisz éppen ezért kellett útra keljen. Hogy kibéküljön az Életnek az Istennek a férfi oldalával, az édesapjával, és a saját belső férfi oldalával. Ami nélkül soha nem tudna ember lenni. Mert e nélkül rosszul viszonyulna a fiához, de a feleségéhez is. Pont olyan rosszul mint a Gróf. A feleségéhez és a leányához.  És a női oldal segítsége most is itt van vele. Vérkását, kér az édesanyjától. Egy kilónyit. Aki nem érti de azért adja. Mint Mária amikor az angyal szól:

- Fiat szülsz. Mária sem érti , de igent mond. Mert ilyen a Női oldal. Mindig a férfi oldalt támogatja. De csak az Istenben a Nagyban van így. Ott még nem tarunk hogy bennünk és körülöttünk is így legyen. Jó is volna. Innen folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 19. rész

Utazásunk 19-ik állomásához érkeztünk kedves olvasó. Kérdezheted kedves olvasó, és joggal, hogy mikor érünk a végére. A válaszom az, hogy hamarosan a mese elemzés végére érünk, de az utazásunk az végtelen. Túlmutat téren és időn, és belevesz az örökkévalóságba. Egy kis nyitottság kell csak, semmi egyéb. Meg bátorság. Hisz jól mondta valaki, úgy 2000 évvel ezelőtt. ,, Ne féljetek,, Ugyanis nincs mitől félni. Az elmúlástól pedig nem félni kell, hanem egy nagyot nevetni, mert olyan mint egy áprilisi tréfa. Akkor tehát folytatjuk önismereti utazásunk, melyben segít a Mestertolvaj című Grimm mese. Onnan megyünk tovább, hogy a férfi teljesítette az első feladatot. Sikerült a Gróf fehér színű lovát ellopni, és most viszi vissza a Grófhoz. És itt máris kell tegyek, tegyünk, egy kis zárójelt. Ha valakitől valamit ellopsz, vagy el tulajdonítasz, azt nem szoktuk vissza vinni. Legalább is jószántunkból nem. Vagy ha igen is, akkor nagyon ritkán. Akkor mit is szeretne nekünk ez a jelenet tanítani?

,, Mert aki meg akarja menteni az életét az elveszíti azt,, .... (Mk, 8, 35) És akarattal nem tettem hozzá, a második részt. És elmondom azt is, hogy miért. Mert így kellene hozzátennem: ,,Aki pedig képes arra, hogy elveszítse, az visszakapja azt.,, Pont úgy, mint a Gróf a lovát. De mélyebben ez mit is jelent? Elsősorban azt, hogy Élet és halál az nem két különböző dolog hanem egy egész. A halál az nem lehet az élet ellensége. És mivel, mi sajnos ezt így fogjuk fel, csodálkozunk, hogy nem tudunk élni sem. Amikor valaki igent mond az életre, a halálra is igent mond. És aki a halálnak ellen áll, az életnek is ellenáll. Ezt sugallja a mese. Az akasztófa jelenet, ahová, a Gróf akarja felakasztani a keresztfiát, ha nem tudja a próbákat teljesíteni. Csakhogy úgy néz ki a Gróf keresztfia, mivel nem fél a haláltól, az élettől sem fél, ezért is tudja az első próbát teljesíteni. A Gróf pedig lehetőséget kap, hogy a fájdalom érzetén keresztül tanulja ezt meg. De egyelőre úgy néz ki, ez még várat egy keveset magára.

Akkor menjünk tovább.. Érkezik a férfi a Grófi birtokra. Ahol ugyebár, sokan dolgoznak neki. Helyette is, hiszen ő Gróf. Neki ez kijár. Nem a saját munkája után él jól, hanem mások munkájából él. És egyáltalán nincs benne hála ezért. Sőt. Félelemben tartsa az embereit, nehogy rájőjenek, lehetnek szabadok. Az neki nem kifizetődő. Mindent elvesz, egy keveset azért hagy nekűk, hogy éljenek, mert ha meghalnak ,hogy fog ő a javakban dúskálni, ha mindent ő kell csináljon? Nem ismerős a szituáció? És akkor egy újabb csodálatos jelenet. Ahogy a férfi belovagol a saját barna lován, kötőféken vezeti a fehér lovat. Akin nem ül senki. Ahogy közeledik a Gróf lakosztálya fele, a birtokon dolgozó emberek, úgy fogadják, mintha ő lenne a megváltójuk. Éljenzik, integetnek neki, mert érzik, valami változást fog hozni, ami őket is érinti. És ez valóban így van, csakhogy e jelenet azt is érzékelteti, te is kell tegyél magadért, dolgoznod kell magadon, nem azt várni hogy valaki téged kívülről megvált. Az üres fehér ló pedig jelzi, az nem üres. A láthatatlan Isten ül rajta, aki segítségével a férfi megtanult kiállni magáért. Aki miatt szereti és tiszteli önmagát. És ezért mindent, és mindenkit. Vagyis kialakult benne, egy helyes Istenkép, ami helyre tette a saját énképét is. Szerető Isten van nem bosszúálló. Inkább megértő és kegyelmes, vagyis könyörülő. Aki megváltoztatja a férfi saját magához való hozzáállását is, és az élethez való hozzáállását is. Átalakul a gondolkodásmódja. Másképp kezdi látni a világot, és benne önmagát. Ezt mi sem bizonyítja a legjobban mint a következő jelenet. Odaér a Gróf lakóházához. Kicsapódik az ablak, és megjelenik a Gróf. Akit a férfi így köszönt.

- Adjon Isten Kegyelmes Gusztáv Gróf. És messziről látszik, azért köszön így, mert tudja a Grófban szinte semmi kegyelem nincs. Vagyis az Istenképe büntető. Énképe beteg. Ezért is, amikor a férfi, elmondja öröm volt nézni, ahogy a katonák alusznak, amíg ő ellopja a lovat, eközben kitántorognak a katonák az istállóból. A Gróf szeme elárulja, ha tehetné, megölné a katonáit. Hogy tehettek ilyet? Ők tehetnek arról, hogy a keresztfia az első próbát kiállta. Milyen megalázó ez számára. És főleg azok előtt, akik félnek tőle. Pont azért félnek mert úgy tett, mint aki sebezhetetlen. És lám, kiderült nem az. De uralkodik magán. Senki sem láthatja hogy ő is csak ember. Nem. Én megmutatom. Velem nem lehet újat húzni.

És így szól a keresztfiához.

- Az első próbát kiálltad, de nem azért mert te voltál ügyes, hanem mert szerencséd volt, és a katonáim hibáztak. De ne feledd. A második próba az az, hogy alólam és a feleségem alól kell ellopjad a lepedőt, és a feleségem újáról a jegygyűrűt. De egy dolgot véss az eszedbe. Ha tolvajként jösz hozzám, akkor én tolvajként fogok veled bánni. Azzal becsapja az ablakot.

Egy újabb csodálatos jelenet. Ami mit is mutat meg a Grófról. És nem csak a Grófról. Hanem rólunk. Itt csodálatosan be van mutatva a karma törvénye. Ugyanis a szándék szintjén ha te valakinek rosszat akarsz az kimegy belőled, de vissza is tér hozzád. Ki akarta hogy a férfi ellopja a lepedőt és a jegygyűrűt? Hát a Gróf. Ő teszi a keresztfiát tolvajjá, és aztán azt mondja tolvaj vagy és tolvajként bánok veled. Az egy dolog, hogy a férfi azt mondta a mestersége tolvaj. De te akartad próbára tenni. Hogy elítélhesd. hogy megmagyarázd magadnak, miért is akaszthatom fel. Hát bűnös. Bűnhődnie kell. De csak neki. Nekem? Nem, velem minden rendben van. Én tiszta vagyok, makulátlan, hiba nélküli, tökéletes lény. Vagy másképpen, vagy úgy gondolkozol a világról ahogy én, vagy .... Nem érdekes. Hogy mikre rá nem vezethet ez a csodálatos mese. Ha hagyjuk természetesen. Innen fogjuk folytatni.

 

Ruszka Zsolt: Szemle

A bencés szerzetes, pap is volt egyben. Húsvét vasárnapján ő kellett végezze az ételszentelési szertartást. Csodálatos volt az idő. A kisváros központja megtelt. Öröm volt nézni a sok embert, amint várták, hogy elkezdődjön a szertartás. Ami csodálatos volt. Felemelő. A végén csend borult a térre.

A bencés szerzetes ezekkel a szavakkal búcsúzott el az emberektől.

- Annyit mondok nektek, a Jó Isten sok mindenre áldását adja. Egy dologra viszont nem. És itt és most elismerem előttetek Egyházam egyik tévedése, az volt a történelem során, hogy megáldotta a fegyvereket, vagyis ezzel szentesítette a háborút.

Csend borult a térre. Mély csend. A szerzetes még halkan ennyit mondott.

- Akit mélyebben érdekel a téma, azt várom egyéni beszélgetésre. Itt most röviden annyit mondanék, aki el akarja kerülni, az elmúlást, másképpen mondva, aki fél a haláltól, az csak halált fog teremteni maga körül. Ennek ékes példája a mai világ.

És még mosolyogva hozzátette:

- A halál, vagy elmúlás tehát annak lesz probléma, aki el akarja kerülni. Ez a Húsvét igazi üzenete. Tanulj meg meghalni, mielőtt meghalsz. Mind Gandalf a Gyűrűk Urában. És akkor csodában lesz részed. Áldott Húsvétot mindenkinek.

Steigerwald Tibor: Nyitva

Vigasza dalol

szeretet illatának.

Hűvös fuvallat.

 

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 18. rész

Kedves olvasó. Utunk 18-ik állomásához érkeztünk. A Grimm testvérek Mestertolvaj című meséje a tükör amelybe, ha bele merünk nézni, feltárja nekünk önmagunk. Egy hatalmas segítség, ha az önismeret útján szeretnénk járni.  Ott maradtunk el, az első próbát kiállta a férfi. Kilopta, ellopta a Gróf lovát az istállóból.  És most csak egy gondolat erejéig, nem furcsa, hogy mind a három próba, abból áll, hogy a férfi valamit, el kell lopjon a Gróftól. Valamit ami az övé. Nehogy kiderüljön, hogy igazából semmi sem a miénk. A Gyűrűk urában ez hogy van bemutatva. ,,Az enyém,, És ezért képes vagyok akár ölni is. És hogy burkoltan a mese az mélyen az elengedésről szól. A hamis azonosulásaink, az illúzióink elengedéséről.  A Gróf ezt tanulja szépen lassan, amíg a keresztfia teljesíti a próbákat, amiket ő szabott ki. Nem érdekes. Már említettem, hogy a három próba igazából a Gróf segélykiáltása. Segíts megérteni önmagam. Hogy beláthassam miért szenvedek, miért nem vagyok boldog. És tessék. A kérése meghallgatásra lelt.

És akkor menjünk tovább. Miután ellopta a lovat, elmegy kedvenc helyére, a tengerpartjára. Oda, ahová még kisgyerekként is járt. Mikor menekült otthonról. Közben maga a megfilmesített mese is segít minket, abban hogy észrevehessük, azok a mélyebb összegfüggések amikről idáig beszéltünk, bizony valósak. Mert a következő jelenet épp a férfi szüleit mutatja amint reggeli dolgaikat végzik. És e közben beszélgetnek. A fiúkról. Mit is mondtunk eddig? A fiú a női oldallal, ide tartozik a saját női oldala, az édesanyjával való viszonya, és a nagynak a női oldala, rendben van. Az édesanyja azt mondja a férjének, egész éjjel nem aludt, félti a fiát. Ez természetes. De utána mit is mond. Bízom benne, hogy teljesíteni fogja mind a három feladatot. És még nem tudja, hogy az elsőt már teljesítette. Erre mit felel az apa. Ó asszony miért is említed. Dehogy fogja teljesíteni, vagyis egyáltalán nem bízik a fiában. De ha egy férfi nem bízik a fiában az azt jelzi hogy igazából magában sem bízik. Az oka pedig ennek az, hogy az ő apja sem bízott benne soha. Tehát a férfi a saját férfi oldalával konfliktusban van, e miatt a saját apjával is és az élet (Isten) férfi oldalával is. Hát nem csodálatos. És ahogy ezt kimondja a feleségének, mit ad az élet. Megjelenik a fia, amint a lovat viszi vissza a Grófhoz. A szülei háza előtt kell ellovagoljon. És int nekük. Az édesanya büszke a fiára és a férjére néz. Én bíztam benne, és látod sikerült az első próbát kiállnia. Ideje neked is bíznod benne.  És itt megint kell tegyek egy kitérőt. A mindennapi életben hány de hány olyan eset van, amikor egy férfi, öntudatlanul persze, állandóan veszélynek teszi ki magát, keresi az extrém helyzeteket. Mert belül be akarja mindenáron bizonyítani az apjának, nézd mire vagyok képes, igenis értékes vagyok. Ugyanis ha egy férfibe nem bízik az apja, az azzal jár, értéktelennek fogja magát érezni, e miatt. A férfiben is megvan ez az oldal. Annyi különbséggel, hogy tudatában van ennek. Ezt épp a fájdalom jelzi ami benne van. Fáj neki hogy az apja nem bízik benne. De nem elnyomta magában ezt a fájdalmat hanem mélyen megéli. Mert megértette, az apja azt adta neki amit kapott a saját apjától. Nem tudta ezt felülírni, és innen kezdve nem hibáztatja sem az apját, sem a nagyapját, sem önmagát, sem az Istent. Megbékélt mind a három síkkal.  Nem keres bűnbakot, magából sem csinál azt és magát sem vádolja, a szüleiből sem csinál bűnbakot,  a szüleit sem vádolja, és az Istent sem., Istenből sem csinál bűnbakot. És áldozattá sem tesz senkit, se magát se szüleit sem az Istent. Mint a kereszténység tette Jézussal. És még azt mondjuk az Isten tette bűnbakká a fiát, hogy mi élhessünk. Mélyen beteg skizofrén gondolkodás. És ha nem tesz senkit bűnbakká, áldozattá sem tesz senkit. Se önmagát se a szüleit és se az Istent.  Hanem elkezd felelősséget vállalni, elsősorban önmaga miatt. És integrálja a fájdalmát. És ezért tud meggyógyulni. Itt megállok kedves olvasó. Innen fogjuk folytatni. Ugyanis a csodák csodájában fogunk részesülni,  ha engedjük hogy a mese tanítson minket. És a csodák csodája az az Isten maga. Istent helyesen kell megismerni. Ezt csak a Szentlélek tudja nekünk megtanítani. És ehhez elsősorban alázat kell.

Ui. Egy pontosítást kell tegyek. Nehogy valaki azt gondolja a kereszténység ellen beszélek. Nem. De vannak dolgok melyeket végig sem gondolt a kereszténység, és dogmákat gyártottunk belőle. Ezeket le kell bontani. Igen a dogmák ellen beszélek. A megtestesülés az az egyik legnagyobb csodája a keresztény világnak. Isten megtestesült emberként. Ez azért fontos, mert azt jelzi, az emberi létnek nincsen olyan része, oldala, amit az Isten ne értene. Mert megtapasztalta. És ez számunkra emberekre nézve a gyakorlatban azt jelenti, az Isten mindenkinek a rendelkezésére áll, bármilyen nehéz élet

helyzetről legyen is szó, hogy megértse azt és föléje, (feléje) emelkedjen, kilépve belőle. Innen is látszik bűntető Isten ilyen nincs.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 17. rész

 Elérkeztünk utazásunk 17-ik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese, az útitársunk, az önmagunk lelkének a megismerésében.  A mese segítségével, nézzünk egy kicsit a dolgok mögé. És ha így teszünk, nagyon meg fogunk lepődni. Mert feltárul a lélek világa. A mesék mélypszichológiája, és az Ószövetségi Bibliai történetek mélypszichológiája nagyon hasonló. Az út mindig befele vezet. Ezt az igazi Jézus Krisztus, és jó ha tudjuk hamis Jézus is van, hogy mondta.

,, Isten országa bennetek van. ,,(Lk. 17,21)  Tehát nem csak bennem, hanem benned is kedves olvasó. De egy dolgot, nagyon mélyen meg kell érteni. Senkit nem lehet követni, még Jézus Krisztust sem. Azért sem, mert az alapvető kérdés, amit fel kellene tenni, az ez: Ki vagyok én? És erre a választ csak én tudom megadni. Helyettem senki. És helyetted sem kedves olvasó. Épp ezért a vallás az egy nagyon személyes dolog. A hit az szintén. De hinni, csak olyan dolgokban szabad, amelyek értelmes dolgok. Itt van például a háború. Minden értelmes ember tudja, ez értelmetlen dolog, de mégis egyeseknek kifizetődő, sőt hasznos. Mert ebből gazdagodnak meg. Isten, az egyben mindenben ott van, fűben, fában, hernyóban, virágban, levegőben, bennem, benned, bennünk. Vagyis a teremtett világban is mélyen benne van. Viszont mindenek fölött is ott van. Érinthetetlen. Isten az önmagáért való. Az önmagát önmagának adó. Saját létének az oka. Keleten úgy nevezik az önvaló. Élet és halál fölött van. Az iszlámban a 112-ik szúrában így van leírva:

- "1. vers: „Mondd: Ő Allah, az Egyetlen!”

2. vers: „Allah, az Örökkévaló (Aki nem szorul senkire, de Mindenki Őrá szorul).”

3. vers: „Nem nemzett és nem nemzették.”

4. vers: „És senki sem fogható hozzá.”

A kereszténységben a Kolosszeiekhez írott levélben, 1, 15 ez áll:

- Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt.” Ki ez az Ő. Természetesen az igazi Jézus Krisztus. És Ő a láthatatlan Isten képmása. Ez azért érdekes, mert ha megnézzük a Tízparancsolatból a második parancsolatot, ott ez áll.

,, Ne csinálj magadnak faragott képet,,. Ez jelen esetben azt jelenti, ne téveszd össze a képmást az Istennel. Ne társíts. Vagyis értsd meg, a képmás, az csak esetleg bemutatja neked, milyen is az Isten, de ezt csak a személyes kapcsolatán keresztül tudja. És azt is csak megközelítőleg. És olyan nincs, hogy a képmás imádtatja magát. Még az Isten sem imádtatja magát, ilyen nincs, ugyanis akkor nem Isten. És csak egy apróság. Mindannyian szeretetre vágyunk. Tehát ha valaki szeret minket, azt nem szoktuk keresztre feszíteni. Sőt ha nincs körülöttünk egy olyan ember, aki elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk, akkor nagy a valószínűsége, hogy mi sem fogjuk sohasem elfogadni magunkat, olyannak amilyenek vagyunk. Nem hogy megszeretni önmagunkat. És a legnagyobb baj, épp ez, ma a legtöbb ember el sem hiszi, hogy ő szerethető. És pont e miatt lesz szinte mindenki képmutató. És mivel a család az első emberi közösség, amibe beleszületünk mindannyian, kivétel nélkül, ezért nagyon fontos az édesapa, és édesanya szerepe egy gyerek életében. Nem ezt tárgyaljuk a Mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzésében? Mivel az ember Isten hitét nagyban befolyásolja, a szüleiről kialakított kép. E kis kitérő után a következő részben folytatjuk a mese további mélyebb összefüggéseinek a feltárását.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 16. rész

Kedves olvasó. Elérkeztünk belső utazásunk 16-ik állomásához. Útitársunk a Mestertolvaj című Grimm mese, amely vezet minket az önismeret útján. Odáig jutottunk, hogy a fiatalember elindul, hogy teljesítse az első próbát. Lopja el a Gróf lovát az istállóból. Mint már említettem, a férfit a teljes Női oldal segíti, abban, hogy ezt a próbát sikeresen kiállja.  A Női oldal archetípusai közül, most csak azzal foglalkozunk amely megjelenik a mesében. De azt nem győzőm kihangsúlyozni, hogy egy adott archetípusnak van pozitív és negatív oldala is. Mindkettővel rendben van a fiatalember, ezért is tudja használni. És az anya (gondoskodó) meg a szerető (csábító) negatív archetípusát használja, mindjárt meglátjuk, hogy miért. Éjszaka van. Sötétség. Az istállóban ég a tűz. És a hat férfi katona, őrzi a lovat. A Gróf megbízta őket, a feladatra, legjobb katonáinak nevezve. Ezért eleve kényszer alatt, stressz alatt vannak, mert meg akarnak felelni uruknak. Eleve nem önmaguk. Ezért kísérthetők. Aki önmaga az sosem kísérthető. Vagyis kísérthető, de mivel éber, felismeri azt időben, és így ki tudja kerülni. De haladjunk szép lassan. Éjszaka van. Teljes sötétség. Ilyen helyzetben mindenki, de főleg a fiúk félnek. És keresik az anyjukat, akihez hozzábújhatnak, ott érzik magukat biztonságban. De mi van akkor, ha az anya olyan anya, akinek nincs társa, és e miatt a fiát, nem akarja, hogy felnőjön, magához akarja kötni. Hiányzik belőle az Amazon vonás. És e miatt a fiától várja el azt, amit csak a társa adhat meg neki. Hat férfi, akikről a mese, nem említ mást, csak annyit hogy katonák. Családi hátterük, tehát rejtve marad. De az már, hogy katonák, gyanút kell, hogy keltsen. Valami otthon nincs rendben. Nagyon nincs. Mit is mondtunk? Akkor vagyunk rendben önmagunkkal, ha nincsen konfliktusunk édesapánkkal és édesanyánkkal, így saját belső férfi és női oldalunkkal sincs, ez biológiánktól független, és így Istennek a két oldalával,, vagyis a férfi és női oldalával sincs. Na de kérdem én, melyikünk tudja ezt magáról elmondani? Egyikünk sem. Mindannyiunknak kivétel nélkül dolgoznunk kell magunkon, ki többet, ki kevesebbet, ahhoz hogy ez így legyen. A mese azért csodálatos, főleg ez a része, mert csodálatosan bemutatja, hogy a katonák, mind a hatan hadilábon állnak a női oldallal. Elsősorban a sajátjukkal. Ebből kifolyólag az édesanyjukkal is, és az Élet (Isten) női oldalával is. Tehát. Éjjel van, korom sötét. Bent ég a tűz, de kint korom sötét van. És egyszer csak zaj veri fel a csendet. Az egyik katona, ki is lép az istállóból, és odakiált, ahonnan a zajt hallja. 

- Állj! - Ki vagy? 

A válasz, pedig az, hogy egy öreg anyóka, aki elfáradt és szállást kér éjszakára. A katona jól megnézi, és azt látja, valóban egy öreg anyóka, a szekerén pedig egy hordó. És itt csodálatosan érzékelteti a mese, hogy a katonáknak olyan édesanyjuk volt, akitől érzelmi biztonságot, női ölelést, női érintést nem kaptak. Ezért is jelent meg a fiú anyóka képében. Nem vonzó nő képében. Mert abban a fiúban, akinek hiányzik az anyai ölelés, érintés, sőt ,ha nem szopta az édesanyja mellét, abban az erotika túlfűtötté válik.  És a testiség, amit a bor is képvisel. Ezért van a szekéren a bor. Micsoda csodálatos lehetőség igazi önismeretet tanulni. És azt csak zárójelben teszem hozzá, önismeret és Istenismeret kéz a kézben járnak. Tehát a férfiakban eleve hiányérzet van. Viszont az anyóka nem vonzó. Azt nem lehet megölelni. Viszont be lehet hívni, aludjon ott, ha akar. Csodálatos lehetőségeket nyújt ez a mese. Akkor menjünk tovább.

Az anyóka bemegy az istállóba. Egy másik érdekes jelenség. A katonáknak mi a dolguk? Őrség. Ehhez pedig, figyelni kell. Éber kell lenni. De ott a bor. Ami eleve kábít, bódít. És a félénk férfiaknak ad egy ál bátorságot. Főleg a nőkkel szemben. Még egy csodálatos szimbólum, ami jelzi, nem csak a Női oldalukkal, hanem a férfi oldalukkal is hadilábon állnak. Meg is kérdik az anyókát, mi van a hordóba. 

Az anyóka pedig mosolyogva mondja, jó bór. Adok ha gondoljátok.  Közben altatót szór a borba. A katonák mind megkóstolják, és bizony felöntenek a garatra. Van itt még egy érdekes szimbólum.  Az anyóka az első pohár bort azt ingyen adja, de a többit pénzért. Ez mélyen jelzi, hogy azok a férfiak, akik nincsenek rendben magukkal, nem fogják észrevenni, ha egy nő, nem is őket szereti, hanem csak a pénzüket, stb., akarja. A mindennapi életben hány ilyen eset van. Rengeteg. Mikor elalusznak az anyóka leveti álruháját. A lovon ülő katonát nyergestől felhúzza a ló felé. Amelyik a kantárt fogja kap a kezébe egy szíjat. Amelyik a farkát, az kap a kezébe egy felmosót. Ezután a patáira rongyot tesz, hogy ne csapjon zajt a köves udvaron. És vezeti keresztül a téren. És a mese ezen részében van egy utolsó csodálatos jelenet. Ahogy vezeti a lovat, az ahogy megérzi, hogy szabad felnyerít. És láss csodát a Grófné, vagyis a Nő, felébred. És gyorsan fel akarja költeni a férjét, hogy figyelmeztesse, nézze meg nyerít a ló. Nem-e épp ellopják. Ez a jelenet azért csodálatos, mert itt a Grófnő nem a Gróf felesége, hanem a saját Női oldalának a megérzése, ami így van bemutatva, de mivel a Gróf ezzel hadilábon áll, nem is hallgat rá. Félálomban visszamotyog a feleségének. 

- Hát a ló mindig nyerít. Azzal tovább alszik. És közben a keresztfia teljesíti az első próbát. Őt a Női oldal segíti, a Grófot is segítené, de az nem vevő erre. Hát nem zseniálisan csodálatos ez a mese? Még érnek meglepetések. (Folytatjuk)

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 15. rész

 Elérkeztünk utazásunk 15-ik állomásához. A mestertolvaj című Grimm mese a segítségünk, önmagunk mélyebb megértésében azért, hogy egy teljesebb emberi életet tudjunk élni. Ott hagytuk abba, a férfi elindul, hogy teljesítse az első próbát. El kell lopja a Gróf lovát az istállóból. A lovat hat katona őrzi. Azt már tudjuk hogy a férfi rendben volt a saját belső női oldalával (Animájával), ebből kifolyólag rendben volt a saját édesanyjával, és az Istennek, a Szupremnek a női oldalával. Ez azért is érdekes, mert a mese szenzációsan mutatja ezt be, mégpedig olyan módon ami önmagában egy újabb csoda. Ugyanis javasasszonynak, öltözve jelenik meg éjszaka, egy kicsi szekérrel, amin az édesanyja által kapott vörös bor van fahordóban. És innen kezdve, nagyon sok síkúvá, dimenziók sokaságává alakul a mese. Itt kell a mélyebb megértés véget megtárgyalni a Női oldal archetípusait. Jung után tudjuk, hogy az archetípusok, azok ősképek, amelyek az egész emberiség kollektív tudattalanjából fakadó egyetemes, ,,örökletes” viselkedési és személyiség minták. Egyesek azt mondják, hogy 4 női archetípus van, mások szerint a görög mitológiából vett hét Istennő miatt, hét női archetípus van. És megint mások szerint 13. Itt tovább nem tárgyaljuk őket, akit érdekel a téma az keresse és olvasson utána. Annyit jegyzek csak itt meg, érdemes. A másik fontos dolog, amit meg kell érteni mélyen, minden női archetípusnak van egy pozitív, és egy negatív oldala.  Nos akkor térjünk vissza a meséhez.  Mit jelent az tehát, hogyha egy férfi rendben van a női oldallal? Hát azt, hogy a női archetípusok mindkét oldala, úgy a pozitív, mint a negatív a rendelkezésére áll. Elfogadta a női oldalt teljesen. És innen kezdve neki dolgoznak. Segítik. Ezért érkezik javasasszonynak öltözve az istálló elé.  A szekéren egy hordó bor. És most gondoljunk csak arra, a Katolikus egyház kiket nevezett boszorkányoknak? Azokat a nőket, akik belső bölcsességgel rendelkeztek és tudással. Ugyanis ki gondolná a bölcsesség az mindig a Női oldal sajátja, nem a Férfi oldalhoz tartozik. Ez az egyik aspektus. De itt van a másik is, a szexualitás. Nő nélkül Férfivé nem is lehet válni. Addig amíg a középkorban a nőt, amelyik a Katolikus papban felébresztette a férfit, vagy nevezzük másképp a szexualitást, rögtön a Sátánnak gondolták. Megkísért a Sátán. Közben dehogy a Sátán kísértett meg. A saját ösztöneiddel kellett volna szembenézz.  Ehelyett mágján elégették a nőt. Bravó. És ezzel megszűnt a probléma? Dehogy.  A másik rejtett aspektus. Az őrök ugyebár katonák. Harcolnak. De mondjuk inkább azt ,nem harcolnak, hanem inkább ölnek, gyilkolásznak. Rengeteg bennük a düh. De ki gondolná, hogy a Női oldal hiány, is okozhat egy férfinek olyan frusztrációt, amely belehajtsa gylkolászásba. is. Főleg ha a saját Női oldalával is , az édesanyjával is és a nagynak is a női oldalával hadilábon áll.  Ennek ékes példája a Bibliából Heródes király, akit  a beteg női oldal vett rá, fejezze le Keresztelő Szent Jánost. Ha rendben lett volna a Női oldallal, soha nem lehetett volna ilyen cselekedetre rávenni.  Tehát uralkodni tudsz az ösztöneid felett. De nem elnyomva, mert akkor megől. Pszichológiai nyelvezettel szublimálod, latinul azt jelenti magasba emeled. Vagyis alacsonyabb rendű ösztönök, magasabb rendű szellemi vagy kreatív tevékenységé való átalakítását jelenti. Ezt próbálják a szerzetesek, kisebb nagyobb sikerrel. És gondolom érthető, hogy miért kisebb nagyobb sikerrel. Mielőtt valaki is könnyelműen ítélkezni akarna, egyszer próbálja meg, s rögtön rájön mit beszélek. Még Szent Ferenc is úgy szabadult meg az ösztöneitől, hogy rózsabokorba ugrott. Meztelenül. Tehát ezen a területen vagyunk a leg sebezhetőbbek. Ezt egyszer mélyen el kell ismerni. És a szexualitást nem bűnként kell felfogni. Mert ez végképp beláthatatlan tragédiákat okozott a történelemben is és okoz a mai napig is. Figyeljük csak meg, ahol háború van, férfiak háborúznak, de szinte nincs olyan helyzet, ahol ne erőszakolnának meg egyedül maradt nőket. Hát nem érdekes? Miket fel nem tár nekünk ez a csodálatos mese. Itt megállok kedves olvasó. Innen fojtatjuk. Rengeteg csoda vár ránk de fájdalom is mert mint már mondtam nincs fájdalom mentes önismeret. Még a mesében sincs nem hogy a valóságban.

Márciusi meghívott - Rab Sándor történelemtanár

 Az irodalmi kör márciusi meghívottja Rab Sándor történelemtanár -  A középkor társadalma címmel tartott vetített képes előadást a sepsiszentgyörgyi unitárius egyház tanácstermében.

Demeter Mária: Nosztalgikus elégiák

 

Az útszéli fák

 

Susogtak felettünk,

és nem voltunk magunkra.

Árnyuk lengén ránkterült,

oltalmazóink voltak a fák,

lombkoronájuk égi oltár,

hol megpihent a szárnyalás

sok kicsi fészekben  -

Most fájó hiányukban

halad az út hamuszürkén

még velünk.

                                  (2016 )

 

 

Vasárnap

 

Az ablakszemben

patyolattiszta reggel.

Új piroscipőjébe

hófehér térdzoknit húzott

és elszökellt fénysugarak közt

a kislány  -

 

A finom gyolcstakarta

emlékből kilépve,

szélfújta porban

nézem mint ragyog

ünnepi cipőm, mint éj,

feketén  -

                               ( 2026 )

Borbáth Sándor: Ahol egy nép

 

Ahol a tavasz zölddel virággal

ahol egy nép zászlóval imával

ahol áldozat a jelen, alázat a múlt

ahol egykor az önkény porba hullt.

 

Ahol az árulás, a népek háborgó zajába

ahol összefogva vesztesként a csatába

ahol a szabadság tövise virágzik

véres háborúk bosszúja csirázik.

 

Hol összefogás, hol hit, ahol béke

győzni fogunk, győzni fog a székely.

Ahol március, ahol ébred a tavasz

új Petőfik születnek és kiirtják a gazt .

                                            (2015)

                         Foto: Steigerwald Tibor

Borbáth Sándor: Szabadság illúzió

 

A rendszer foglya lettél

Te is úgy végzed mint azok

életösztön a válasz -

életed ha hagyod.

 

Megkapod az idomítást

tévéből jön a rendelet,

mindenki álljon be a sorba

színlelt társadalmi rend.

 

Zsarnokaid kik véred szívták

álmaid is feltételesen szabták

törvényeid, rend és korlát

elhintették S visszahívták.

 

A szabadság hamis illúzió.

pórázon vezetett gyerekész

várd az újabb és újabb mesét,

világ sírásóját, ideák szerelmesét.

 

Magad maradsz sárba ragadsz

belőled fakad rügy tavasz.

Atomvillanás véget ér az év.

Őrök nyár lesz vagy örök Tél.

 

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 14. rész

 Elérkeztünk utazásunk 14-ik állomásához. A mestertolvaj című Grimm mese segítségével próbáljuk megérteni lelkünk mélyrétegeit. Ott maradtunk el, hogy a férfi tudomásul veszi a három próbát, amit ki kell álljon. Ha egyet is elbukik, a keresztapja a Gróf felakasztja. Tudomásul veszi, és távozik. Amint kilovagol a birtokról, egy akasztófa rajta a kötéllel himbálózik a szélben.  A férfi jól megnézi míg ellovagol mellette. Ez az első mélyebb szimbólum a mese ezen részében. Úgy kell élni, hogy mindennap kész kell lenni a halálra. Mintha ez a nap, lenne az utolsó napunk. Mert csak így érdemes.  Emlékszünk, azt mondottuk, hogy a férfi a saját női oldalával, az édesanyjával, és a nagy, vagyis az Isten női oldalával rendben van. Ez csodálatosan van bemutatva a mese ezen részében. Miután elmegy az ebédlőből, a Grófné védelmébe veszi. A gróf azonban hajlíthatatlan. A női oldal védi. Úgy is mint a Grófné. Tehát az emberi kapcsolatok szintjén is. És ha az emberi síkról átmegyünk az Istenire, akkor úgy is, mint az Istenben lévő női oldal. Ez a továbbiakban csodálatosan ki lesz bontva. Csodálkozni fogunk, ennek a gyönyörűséges bemutatásán. A férfi első útja a tengerpartra vezet. Oda, ahová, amikor gyerek volt és elszökött otthonról, egyedül maradt. Itt szedte össze gondolatait, és most felnőtt férfiként is ide jött. Készülni az első próbát kiállni. És egyszer csak megjelenik az édesanyja. A nő. (Ez is be szépen mutatja a férfi a saját női oldalával rendben van.) Aki ismeri a fiát. Gyerekként is tudta hol bujkál. És el akarja küldeni. Fél hogy nem tudja a fia kiállni a próbát. De a fia megnyugtatja. Nem kell féljen, minden rendben lesz. És az édesanyja hisz neki. És bízik is benne. Ez később nyilvánvalóvá válik.  A fiú kér az édesanyjától 20 l. bort. Fahordóban.

Közben a Grófnő, engedve a Gróf akaratának, szeretné tanítani a leányát, kötni és hímezni. De rá kell döbbenjen, a lánya erre nem fogékony. És arra is, hogy azzal amikor a Gróf mellé állt, ő is csak mélyítette azt a fájdalmat a lányában amit a férje okozott neki. Ekkor már nyilvánvaló a Grófnak konfliktusa van az édesanyjával, habár a mesében nincs utalás erre. De a logika ezt diktálja. E miatt a saját belső női oldalával is, a feleségével is, a lányával is, és az Istenben lévő női oldallal is. Közben a Gróf, a hat legjobb testőrére bízza a lovat. Egy a farkát fogja, egy a kantárt, egy rajta ül állandóan, három meg az istállóban őrséget áll. Ez megint egy beszédes jelkép, a Gróf gondolkozását tükrözi. Mindent kontroll alatt akar tartani. Csodálkozunk ezek után, ha a Grófságban senki sem szereti. A papon és a sekrestyésen kívül persze. Diktatórikus merev és beteg gondolkozás. Ami mögött félelem húzódik. Az újtól, a változástól való félelem. És ragaszkodás. A megszokotthoz. Azt gondolja tudja, mi a jó és mi a rossz. Pedig.... messze áll ettől. Eljött az este. A Gróf és a Grófné lefeküdni készül. A Gróf biztos abban, a fiút holnap felakasztja. Lehetetlen ellopni a lovat. A felesége egyszer csak azt mondja, hogy aggódik. A Gróf hitetlenkedve kérdi, csak nem a tolvaj miatt? A felesége itt hírtelen azt mondja, nem hanem a lányuk miatt. De ez a jelenet egy csodálatosan érdekes jelenet. Azt sugallja hogy a nő megérezte, a fiú el fogja lopni a lovat. A Gróf mivel konfliktusban van a saját belső női oldalával, a felesége aggodalmára vak. De itt a felesége a saját belső női oldalának a megérzését képviseli, amire szintén nem figyel a Gróf. Hát nem érdekes.? De arra már felfigyel, mikor a felesége felhozza a lányukat, és jelzi hogy mekkora fájdalmat okozott neki, azzal hogy nem engedi, azt tanulni ami érdekli. És azzal is hogy elkergette a professzort. A férfi nem is hiszi el hogy fájdalmat okozott, ez is jelzi a konfliktusát a saját női oldalával s így a feleségével és a lányával is. Minta apának gondolja magát, észre sem véve micsoda szenvedést okozott. Ráadásul a professzora keni, kivetíti a saját hozzáállását a lányához. Ő az aki emberszámba sem veszi a lányát, kísérleti nyúlként kezeli, de a professzorra vetíti ezt ki. Csodálatosan bemutatja a mese itt a projekciót, amikor a saját gonoszságunk önmagunkban nem akarjuk látni, ezért kivetítjük másra. És itt megállok kedves olvasó. Ott folytatjuk hogy megnézzük hogyan lopja ki a férfi mégis a lovat az istállóból. És nem kell hogy mondjam a női oldal segítségével.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 13. rész

 Utunk 13-ik állomásához érkeztünk. A társunk a Mestertolvaj című Grimm mese, amely segítségével, egyre mélyebbre megyünk önmagunkba. A saját lelkünk mélyrétegeibe.  Vagyis befele. Az emberi szív mélyére. Ott hagytuk abba, hogy a Gróf, kész ,,megbocsátani " a keresztfiának , ha az bebizonyítsa, valóban érti a mesterségét.  És három dolgot kér, amit vagy teljesít, vagy felakasztják.   És íme a három próba, amit ki kell álljon. Az első el kell lopja a Gróf hátaslovát az istállóból. A második, el kell lopja a lepedőt a Gróf meg a felesége alól éjszaka, a felesége jegy gyűrűjével együtt. A harmadik pedig ki kell lopja a papot és a sekrestyést a templomból. Akkor most legyünk tisztában a három különböző síkkal vagy dimenzióval amelyben történnek a megértések. Az első az emberi sík, a Gróf és Grófné viszonya a keresztfiúkhoz, egymáshoz,.  A pap viszonya az emberekhez. Ez a sík az emberek közti viszonyulás síkja. A második az Isteni sík, ahol a Gróf és a Grófné, az Isten férfi és női oldalát szimbolizálja, vagyis a teljességet. A Katolikus pap és kántor, a hamis büntető Istenképet szimbolizálja ami sajnos mindenkiben benne van. Kivétel nélkül. A kereszténységen belül természetesen. Nem a kereszténységből származik, hanem a zsidóktól, ezért is fontos a zsidók számára a kereszténység. A férfi pedig, azt az embert, aki visszatért a teljeséghez, vagyis önmaga teljességéhez. Az egészhez az egyhez. Az egészséghez.  A harmadik sík pedig azt mutatja be, hogyan tud egy ember kiengesztelődni a világgal vagy az élettel, vagy az Istennel, önmagával, és a szüleivel. Ugyanis ez ELVÁLLASZTHATATLAN  egymástól. Olyan mint a Szentháromság. Akkor most csak itt, még annyit teszünk, megvizsgáljuk a ki szabott próbák mélyebb értelmét. Mit is mutat meg a Grófról, az amit próbaként kiszabott a keresztfiára.  Kezdjük a lóval. Az ember viszonya a lóhoz, az egyben önmagához és a természethez való viszonyát is tükrözi. És a szabadság szimbóluma. Ezért azt is mutatja hogy viszonyulsz a szabadsághoz. Mit is mondtunk a Grófról? A Grófság területén ő dönt ,,élet és halál " kérdésében, de ez a szabadság legnagyobb illúziója. Ugyanis az emberi szabadságnak csak egyféle értelmezése helyes. Éspedig az hogy igent tudsz mondani az életre. És önmagadra. Ez a kettő egy és ugyanaz. Ez a szabadság legmagasabb szellemi értelmezése. Igent mondani az életre a halál ellenére is. A Gróf tehát egyálltalán nem szabad ember. Sőt, minden ami arra emlékezteti, hogy szabadság létezik, azt el kell távolítani. Olyan ember, aki szereti a szabadságot, a saját természetét, az egy a lóval, és semmi pénzért nem válik meg olyan könnyen tőle. Tehát ez az oka, hogy a lovát miért kell ellopni. De mindez tudat alatt, nem tudatosan.  Folytassuk a lepedővel és a Grófné ujján lévő jegygyűrűvel. Ez mit mutat meg a Grófról? Elsősorban azt ,hogy hadilábon áll saját női oldalával, ezért a feleségével is, és a lányával is. A szexualitással is. Megbánta rég azt, hogy megházasodott, nem élte ki fiatalként a szexualitását. És az intimitással is komoly baja van. Csodálkozunk azon a jegygyűrűt, és a lepedőt akarja ellopatni. A lepedő a szexualitásában a kudarcait jelképezi. De ebben a Grófné is ludas. Mind a kettőjükben gondok vannak. Elsősorban az önelfogadásban. ez van kihatással a nemi életükre.

És végül az utolsó próba. A pap és a sekrestyés kilopása a templomból. Ez a legcsodálatosabb szimbólum. Azt jelzi tudat alatt már vágyik arra, hogy valaki megszabadítsa a hamis büntető Istenképtől. És, ha egy másik oldalról nézzük, egy segítség kiálltás is a férfi fele, a három próbatétel. Tégy szabaddá. De ez tégy szabaddá, azt jelenti, segíts nekem megérteni önmagam.   Mert te szabad   vagy, érted önmagad, én meg nem. Kedves olvasó, hát nem csodálatos ez a mese. Dehogynem. És csak most jön a java. Folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 11-12. rész

 Elérkeztünk utazásunk 11-ik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese segít önmagunk, mélyebb megismerésében. Ott hagytuk abba, hogy miután a férfi elmondja miért is jött, megtárgyaltuk a mélyebb Isteni síkot. És most térjünk vissza az emberi síkra. A Gróf a fiú keresztapja. És mivel kell szembesüljön? A keresztfia tolvaj lett.  Az előbbi fejezetekben már tárgyaltuk, a birtokán a Gróf teljhatalommal rendelkezett. Tőle függött, hogy mit és kit, hogyan ítél meg. Az asztalnál ott ül a Katolikus pap és a kántor. Akik ugyebár az Egyház és egyben az Isten földi képviselői. Az első csoda itt jelenik meg. Mégpedig olyan humorérzékkel párosulva, hogy a jelenet szinte kabaréba illő. Kiderül ugyanis, az Egyház egy büntető Istenképpel rendelkezik.  És a mesében a jelenet, amit mindjárt leírok, még azt is engedi sejtetni, hogy mintha azt szeretné, hogy bűnbe tartsa az embert, mert ebből hasznot tud húzni. Beleveri az emberekbe hogy ők bűnösök. És így ki tudja őket használni. És feloldoz, ha fizetsz persze. Vagy adakozol. Emlékszünk a bűnbocsátó cédulák árusítására?  És ez már a szemtelenség netovábbja. Nem is a halálos bűnöket bocsátod meg vele, hanem a bocsánatos bűnökért járó túlvilági büntetést engedi el. De könyörgöm, ha a bocsánatos bűnökért is komoly túlvilági büntetés vár, akkor miért az a neve bocsánatos bűn? És akkor mi vár arra, aki halálos bűnbe hal meg? A kínok kínja. Nem is tudtam, hogy az Isten mazochista. Abban leli örömét hogy kínozza az embereket. Ha visszapillantunk, az Egyház történelmére, hát nem sok jóval kecsegtet. A boszorkány égetések, mintha a pokol tűzét testesítették volna meg. Elrettentő. Maffia stílus. Keresztapa stílus. Ki a Gróf? Keresztapa. Micsoda szimbolika!!! Egy ilyen Istent, legyünk őszinték, lehet szeretni? A kérdést nyitva hagyom, és a választ rád bízom kedves olvasó. Csak megjegyzem nem csoda, hogy ezek után egyre többen lettek ateisták. Minden normális ember az lesz. Amikor ilyen Istenképet akarnak lenyomni a torkán. Önostorozás. Mert Jézust megostorozták, ebből az következik, hogy nekem is meg kell ostorozzam magam. Másképp, hogy szerethetem Jézust? Ezzel vállalok vele szolidaritást. Vagyis azzal, ha önmagamnak fájdalmat okozok. Furcsa egy logika. Vagy inkább beteg, mélyen beteg gondolkodás. Most pedig leírom a jelenetet, ami tényleg kabaréba illő. Amikor a férfi elmondja Mestertolvaj lett, az ebédlő szinte felrobban. A Gróf alig kap levegőt. És lopva a papra, kántorra néz, mintha tőlük várná a választ. Most mi legyen? A pap pedig így szól félve.

-,, Kegyelmes úr, a tolvajokat felakasztják. " Mire a kántor.

- ,,De, lehet, hogy gyónni szeretne, vagy adakozni a tornyunk javára."(És miután megtette fel lehet akasztani, a de szócska hogy miket sugall. )

Ez a jelenet bizony kabaréba illő jelenet.  És egy újabb csoda. Hogy szólítja a Grófot meg a pap? Kegyelmes úr. Hoppá. Csaknem tudat alatt, a sok büntetés miatt, már vágyik belül egy Kegyelmes Istenre, aki nem megbüntet, a bűneidért, hanem megbocsát. Milyen érdekes, a pszichológia ezt Freudi elszólásnak nevezi.  Milyen szenzációs ez a mese.

Tehát a Gróf szembesül, a keresztfia tolvaj, vagyis bűnös. És aki bűnös, annak bűnhődnie kell. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Mivel ha a keresztfia bűnös, ő is tehet róla, hogy ilyen lett. Hogy nevelte. A keresztszülei kötelességeit elmulasztotta.  És ezt nem teheti meg. Azzal, hogy ítéletet mond felette, maga fölött is azt mond. És ezt nem engedheti meg magának.

És még egy apróság. Ha megkegyelmez neki, úgy vonul be a történelembe, mint egy jó Gróf. És ez imponáló. De nem ingyen. Ingyen semmi sincs. Tegyük próbára, és ha nem állja ki a próbát, és elbukik, akkor nyugodtan felakaszthatjuk, mert van amire hivatkozni. Nem lesz akkor felelős. A haláláért.  Itt megint megállunk kedves olvasó. Mennyi csoda. És még mindig nem értünk a csodák végére. De sok csoda fájdalmas csoda. De mint már mondtam nincs fájdalom mentes önismeret. Folytatjuk.

Elérkeztünk utazásunk 12-ik részéhez. Útitársunk a mestertolvaj című Grimm mese.   És ha hagyjuk, mesterré válik és beavat önmaga, de egyben önmagad rejtelmeibe is. A zen Buddhizmusban van egy érdekes mondás. Ha a tanítvány kész, akkor megjelenik a mester. Ezért, ha nem mond neked semmit, ez a mese, és elemzése, nem baj . Tedd félre. Ne erőltesd. Mert majd eljön az ideje, amikor előveszed. És akkor folytassuk. Ott hagytuk abba,  a Gróf,  lassan  magához tért az első sokkból, amit az okozott, hogy azzal szembesült, a keresztfia mestertolvaj lett. Vagy másképp lopással gazdagodott meg.  És itt máris, egymás mellett párhuzamosan három síkon is zajlanak a megértések. Az első, mint Gróf és keresztapa, a viszonya a keresztfiához. Itt az érdekes az, hogy a Grófnak a ,,felettes énjét" a pap és a kántor képviseli. Nem a szívére hallgatva dönt.  A büntető Istenkép is jelen van. Ezért mondja azt, hogy akasztófát érdemelsz, mivel egy tolvajnak ez jár.  De mivel csak a keresztfiam vagy, kegyelmet gyakorolok. Egyrészt eljátszodja a kegyelmes urat, mert ez hizlalja az egóját, de nem adja ingyen a kegyelmet. Nem. Lássuk mennyire vagy jó tolvaj. A férfi szemrebbenés nélkül elfogadja ezt. Sőt. Kihívásnak veszi. Ez még jobban felbosszantja a Grófot. És ha egy kicsit is tovább látunk, vagy mélyebbre megyünk, rájöhetünk, hogy a Gróf hiába Gróf, mélyen belül kisebbségrendűséggel küzd. Ez mindig együtt jár a gőggel. És még azzal, nem tudja megemészteni, hogy valaki valamiben jó. Ezért teszi igazán próbára, hogy megalázhassa. Nem lehetsz te mestertolvaj. Mindenáron arra törekszik, hogy a másik kudarcot valljon. El akarja hitetni vele, hogy buta, nem lehet jó. A mindennapi életben hányszor találkozunk ilyen emberekkel. A nárcizmus egyik leg jellegzetesebb megnyilvánulási formája ez. A második sík, hogy a Gróf a büntető Istent szimbolizálja. Vétkeztél, halált érdemelsz. Kapsz még egy esélyt, de ha nem tudod kiállni a próbát, meghalsz. És az egyik legcsodálatosabb észrevételünk az, hogy a mese azt is bemutatja, a büntető Istenképet, át kell alakítani Szerető Istenképpé. Ezt a következő apró, szinte észrevehetetlen mozzanat súgja meg. A férfi mikor először lép az ebédlőbe, így köszön, ,,Nagyságos Uram". Ám amikor elmegy akkor így köszön, ,, Kegyelmes Uram". Ez jelzi ezt az átalakulást. Nem csodálatos?

És a harmadik sík. Mit is mondtunk, ha egy ember, konfliktusban van az apjával, akkor a saját belső férfi oldalával is (Animusával) és az Istenben lévő férfi oldallal is. Ha pedig édesanyjával van konfliktusban, akkor abban van a saját belső női oldalával (Animájával) is, az Isten női oldalával is. A mese mit mutat meg. A férfinek az édesapjával, vagyis a férfi oldalával volt konfliktusa, Isten férfi oldalával is, ezért is született fiú gyereke. Ez persze csak a mese végén derül ki, de én a megértés végett, itt kell leírjam.  Hát nem csodálatos. A női oldalával rendben volt, ezt jelzi a csodálatos felesége, az édesanyjával való egészséges viszonya, a Grófnőnek való bókja, amikor belép az ebédlőbe. És a távozásakor a Gróf leányával való szóváltása. Itt most megállunk kedves olvasó. De az izgalmaknak, és a felfedezéseknek, még koránt sincs vége. Sok csodában lesz részünk még, ha hagyjuk . Folytatjuk. 

 

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 10. rész

Utazásunk tizedik részéhez érkeztünk. Amikor felszálltunk A mestertolvaj nevű Grimm meséből vett ,,mozdonyra", nem is tudtuk, hogy a befele vezető utazásnak lesz ennyi állomása. És lám. Bizony Ám hogy van. És még lesz néhány, mert közeledik a végállomás. Ami itt azt jelenti, az önismeretünk mélyebb lesz, ami sok mindent magával hoz, békességet, elfogadást, toleranciát, örömet, és sorolhatnám. Meg nevetést, nevetést, és nevetést. Felszabadult nevetést. Mert a félelem (fél elem) kiegészül és ezzel megszűnik. Mint a Gyűrűk Urának a vége. Mindenki nevet. Mindenki.

De addig is haladjunk lépésről lépésre. Odáig jutottunk el, hogy a férfi elmondja, azért jött, hogy megmondja mivé vált. És robban a konyha. Tolvaj lett, Mestertolvaj. Ami most következik, talán a mese legmélyebb csodája. És itt, először is válasszuk gyorsan szét a már ismert két síkot. És kezdjük a mélyebb síkkal. Az Istenivel. Tehát azt mondottuk, hogy a Gróf és a Grófné itt a nagy, vagyis ahogy Sri Chinmoy nevezné a Szuprem, az Isten két oldalát a Férfi és Női oldalát szimbolizálja. És ez a kettő együtt a teljesség. Nincs harc a két oldal közt csak egység, és harmónia. Vajon az összetett kéz, vagy maradjunk a keresztény név változatnál, imára kulcsolt kéz, nem pont ezt jelenti? De hogyha Istenben ott van ez a két oldal, Férfi oldal, Női oldal, akkor gondolkodjunk ebből kiindulva tovább. Vegyük ide a különböző ellentét párokat. Nappal, éjszaka, ég és föld, élet és halál, jó és rossz, fény és árnyék. Vagy ide vehetjük az emberi levegő vételt, vagyis a lélegzést. Belégzés élet, kilégzés halál. Így végre már megérthetjük, a halál az nem lehet az élet ellensége, mert egy és ugyan az a kettő.  Minden Egy. Ha szétválasztod Skizofréniát, tudat hasadást teremtesz. Hogy ez, az emberben hogyan működik, az a Gyűrűk Urában Golemen keresztül van zseniálisan bemutatva. Nem tudja, hogy ő jó, vagy rossz. Ezt jelenti a tudathasadás, vagy nevezzük ős skizofréniának. És benne harcol a kettő. A Jó és a rossz. A legérdekesebb  pedig az, hogyha Golam szeretve van, akkor a gonoszsága eltűnik, ha meg támadva van a gonoszsága (Sátánsága) felerősödik.  És akkor, hogy még érthetőbb legyen, nézzük meg így is Isten és Sátán. Tehát Gróf Istenben lévő Férfi oldal, Grófné Istenben lévő Női oldal, együtt a teljesség. Isten. És azzal, hogy a férfi azt mondja a mestersége Mestertolvaj megjelenik a Sátán. Ott áll az Isten előtt. Isten és Sátán.  Tehát elsősorban a Sátán kérdése az az Istent is érinti. Mégpedig elég komolyan. A film azért szenzációs mert, meg kell csak nézni a Gróf arcát amikor meghallja a férfi foglalkozását tolvaj. És most csak annyit tennék hozzá, itt jön be a képbe a büntető Istenkép. A hamis Isten kép.  És még egy gondolat. Isten az tegyük fel a jóság principíuma. A Sátán az a rossz principíuma. Ha principíumként tekintünk rájuk rögtön nyilvánvaló, hogy a Sátán alá van vetve Istennek. Isten dönt mindig, a Sátán alá van neki rendelve. És mivel alá van neki rendelve nem gonosz. Egy esetben Gonoszosodik el, ha Isten helyére pályázik, de ezzel megtagadja azt aki. Másképpen ha a Sátán Sátán, akkor ártalmatlan, de ha az Isten helyére pályázik abban a másodpercben el gonoszosodik, mert megtagadja Sátánságát. Isten akar lenni. És ez lehetetlen. Másképpen a princípium ős ok, nyilvánvaló, hogy Isten (Jóság) a teremtés igazi ős oka. Az, hogy rossz is került bele, elkerülhetetlen volt, ezért van a rossz (Sátán) alárendelve Istennek. A jobbágya. Vagyis neki dolgozik. Csak azt teheti amit az Isten megenged neki.  Ékes példája ennek Jób története. Itt megállok kedves olvasó. Innen fogjuk folytatni. Mert önismeret a rossz megértése nélkül nincs.