Demeter Mária: Útkeresés (Vázlat egy haikuhoz)

Földbe gyökeret eresztő dús ölű Éjfa,

széllel holdfényen csillagokig susogó,

millió - millió álmot ringató,

ölelj hatalmadba, mélységes nyugalmadba,

egy határtalan menedékbe  -

 

A reggel sugarain szökdöső verebek,

szememhez egészen közel.

Ti szürke eminenciások, betérnék hozzátok

csak úgy hallgatni világtok  -

Hol a bejárat, ha minden nyitva?

 

Józsa Attila: Szikrák egy hatodik évre (366 haiku - folytatás)

 

FALANSZTER

 aszályos évek -

búza nélkül, víz nélkül,

lihegve élek...

 

RIADÓ

 végy mély levegőt:

az illúzió-vesztés

korát éljük ma !

 

ÖSSZEOLVADÁS

 társas-utazás:

égő lelkiismeret

marad ott veled...

 

CREDO (Péterfi Ágnesnek ajánlom szeretettel)

 Uram,Te mindig

életem térképének

őrizője vagy !

 

INTŐ JEL

 álarcaidat

sohase törd úgy össze,

mintha temetnél !

 

VALLOMÁS (Zsuzsának szeretettel)

 csillagvizsgáló:

benne csodálom lelked

napnyugta után...

 

OSTROMÁLLAPOT

 helyzet-jelentés:

kor-hű hazugságoknak

hadat üzenek !

 

LÁTOMÁS (Puki bácsinak ajánlom végtelen szeretettel)

 uborka-szezon:

színház-plakátokat lát

rendező-lelkem...

 

EMBERÖLTŐ

 nem menekülhetsz:

sorsod pál-fordulatok

végtelen sora...

 

IDENTITÁS (József Attilának ajánlom kegyelettel)

 hosszan elidőz

a lelkednek rejtekén

tigris,szelíd őz...

 

JÖVENDÖLÉS

 lótusz-virágok

közepébe temetik

a Költészetet !

 

MUZICA SACRA

 koncert-teremben

zongora vall szerelmet

pianinóban...

 

RIADÓ

 el ne aludjál:

áldozatot követel

korai halál !

 

FELISMERÉS

 törpe-pingvinek

vagyunk az Úr végtelen

hómezőjében...

 

ADVENT

 vár az Úr ahol

két part között  csillag gyúl

vízválasztónál...

 

AZONOSULÁS

 add át az Úrnak

tarisznyádban összegyűlt

bűzös salakot !

 

HALÁSZ-TÖRTÉNET

 hálót vetünk be:

Isten hív meg bennünket

hal-vacsorára...

 

MÉLYPONTON

 takarék-lángon

égünk hétköznapokban

-Isten gyászol ma ...

 

GROTESZK

 napnyugta után

sarki kocsmában várod

a feltámadást...

 

TEREMTÉS

 izzadság-cseppek

gördülnek le az Isten

egyik arcáról...

  

EMBERÖLTŐ (Sepsiszéki Nagy Balázsnak ajánlom szeretettel)

 megmentőm a fény:

villámsújtott utamon

szivárvány leszek !

 

NOVEMBER (Horváth Zoltán Györgynek ajánlom barátsággal)

 talaj-menti fagy:

lábad Isten kertjében

mély nyomokat hagy ...

 

HITVALLÁS (Puki bácsinak ajánlom végtelen szeretettel)

 minden áldott nap

Te egy művészi jelző

vagy a számomra !

 

HITVALLÁS  (Fekete humor)

 szerelem-szomjas

lennék minden időben:

unicum vagyok !

 

JÁRVÁNY

 fáklyát gyújtanak

a kétszínű emberek

a világhálón !

 

ÖREGEDÉS

 hasít két kezünk:

langyos megalkuvásban

tejet szürcsölünk...

 

SOVÁNY VIGASZ

 ficánkolók közt

az úszni nem tudóknak

bajnoka vagyok !

 

SZIMBIÓZIS

 selyempapucsban

sétálok a kerten át,

harmatos fűben. !

 

ÚJJÁSZÜLETÉS (PARA OLGÁNAK végtelen szeretettel)

 lemosom a gyászt:

tavasszal megfürdetem

örömkönnyekben !

 

TEHETETLENSÉG

 felhevíteném

legmagasabb hőfokon

izzó vágyaim !

 

SZÁMADÁS

 lehull a lepel:

életednek színpadán

ma te vérzel el!

 

PREDESZTINÁCIÓ

 töviskoronát

tesznek majd a fejedre

ítéletnapon !

 

ROMANTIKA

 mindig havazik:

jeges tavon látszik még

kikötve ladik...

 

LELKIÁLLAPOT 1.

 otthontalanság:

a hullámzó tó tükrén

széjjeltörött arc...

 

LELKIÁLLAPOT 2.

 kirekesztettség:

az ajtón a kilincs is

idegen lett már...

 

RIADÓ (Zsuzsának őszinte aggodalommal)

 keresztespókok

szőttek hálót szerelmünk

selyem-szálából !

 

MELANKÓLIA

 idegen arcok

futnak éjjel álmaink

vetítővásznán !

 

INTŐ JEL

 toprongyos lett már

eszményképünk s fáradtan

néz szembe velünk...

 

FEKETE HUMOR

 hangyatojások

jutnak neked estére

önszorgalomból...

 

ÁBRÁND

 kincskeresőknek

hosszú sorát számlálom

csillaghullásban...

 

GENÉZIS (Levente fiamnak végtelen szeretettel)

 újjászülettem:

fénylő ametiszt vagyok

csillaghullásban !

 

EXÓTIKUS TÁJ

 Tititaca-tó:

tükrén fodrozó álmod

szerelemszomjas...

 

ÁBRÁND 1.

 megbocsátásod

a szerelmed tükrében

rózsa-illatú !

 

ÁBRÁND 2.

 kiszivárogna

az örömnek rezgése

belső kamrádból !

 

RIADÓ 1.

 észrevétlenül

épülnek fel a Közöny

külvárosai !

 

RIADÓ 2.

 falak mindenütt:

ki-bejárni nem lehet

vész-helyzetben sem !

 

RIADÓ 3.

 megdermedsz egyszer:

farkasordító hideg

áramlik be majd !

 

ÉLETÚT (Péterfi Ágnesnek barátsággal)

 nyugtalanságod

hajt, mint egy lovas-fogat

ég és föld között!

Búcsú Ungvári László Zsolttól

2005. január 22-én írtam a Parnasszus című Naplómba: Újabb költőcsillag a magyar irodalom egén Ungvári László Zsolt! Légy üdvözölve körünkben, a Sepsiszentgyörgyi Parnasszus Irodalmi Körben. Nagyon örülünk neked.

Magyari Lajos költő mutatott be a Háromszék napilapban két gyönyörű versed kíséretében, nagyra értékelve vers­művészetedet. Szerinte nálad „a „versírás szakrális állapot, szellemi, érzelmi transzhelyzet, ez az igazi költészet”.

A naplómban így áradoztam rólad: Isten éltessen, Isten óvjon! Féltelek.

Nem tudom, miért volt végig meg bennem ez a féltés. Mert már megtapasztaltam, hogy a Sors néha nem teljesíti be a logikai sorrendet, hamarabb távozik a gyermek, mint az anya. Ez a megmagyarázhatatlan félelem élt bennem mindig.

„Késélek kékjével fenyít sorsom” – e verssorod, és ez a másik az Örökre fehér című versedből: „Minden elmúlik egyszer. Az utolsó hangjegy / utáni csöndben nem marad más, csak egészben a dal.”

Igen, köszönjük verseidet, de megmarad emléked a túl érzékeny lelkedről, mely nem tudta elviselni ezt a világot… Önsorsrontó zseni voltál, te is, mint József Attila

Lacinak című versemben írtam rólad.

„Lángolsz, lobogsz, mint lánglelkű

Petőfim!

Bennem is szikrát

gyújtsz!”

S most gyászt és döbbenetet hagytál szívünkben.

Teremtő erőd teljében ragadott el a Sors. Kedved „fekete tinta issza el” – írtad versedben.

Barátom voltál. Segítettél, megítélted írásaimat, olvashattad titkos naplómat, verseimet, amelyek segítettek feldolgozni végtelen gyászomat, fájdalmamat a korán elhunyt gyermekem miatt. A fiam emlékére készülő kötetem verseit mind átolvastad.

Köszönöm látogatásaidat is, ilyenkor kissé szavak nélkül is vallottál nekem a jövőtlen jelenedről, és felpillantva az elhunyt fiam fényképére, elmerengve megjegyezted: „Megszerettem Öcsikét.”

Kell-e ennél nagyobb ajándék egy anyának? Jellemezted saját fiamat, vallottál saját életed értelmetlenségéről, mélyeket hallgattunk mindketten. Még azt is mondtad, hogy te nem tudtad volna feldolgozni ezt a mély Fájdalmat.

Irodalmi köreinkre pár év után már nem kezdtél járni, hiába vártunk, pedig sok jó ötleted volt, részt vettél a József Attila irodalmi estünkön is, nagy művészi erővel szavaltad a kedvenc költőd verseit, és a körön is gyakran megleptél egy-egy csodálatos szavalattal. De aztán mindjobban elzárkóztál a külvilágtól, csak önnön félrecsúszott életed miatt emésztetted magad. Mondtad: „Nekem se társam, se gyerekem.” Nem tudtam, hogyan vigasztaljalak. Most lelkifurdalást érzek, szüleid halála után elszóltad magad: „Lásd, árva lettem”, olyan hangsúllyal, hogy beleborzongtam. „Nem tudom elviselni a gyászt.”

Hiába kérleltelek, látogass meg, nem jöttél többet. Most már csak a hiányod marad.

De bennünk élsz tovább, tanítványaid, olvasóid szívében, emlékeiben.

Jó volt a költő zseni társaságod, nagyokat hallgattunk, versekről, költőkről beszélgettünk. Sokat emlegetted kedvenc költődet, Király Lászlót. Versben is köszöntötted: Őszi vers Király Lászlóról.

Mindketten felüdültünk egy jó kávé, sütemény fogyasztása közben.

„Madár leszek, hitem messze száll” (Jelentés című versedből.)

 Mi is hiszünk ebben.

 Emléked legyen áldott!

        Para Olga

Búcsú Ungvári László Zsolttól - Háromszék napilap

Ungvári László Zsoltnak aki most ,,fentről” hallgat.

Sokszor elmentünk egymás mellett, te tudtad,

hogy én is írok, míg én csak sejtettem.

Megérezted  jobban bírom a poklot,

 ez tartott kissé távol, de így volt jó, nekem elhiheted.

 

Halálod előtt úgy két héttel újra,

összehozott egy futó pillanatra

veled az élet. Láttam hogyan néztél

ki és láthatatlanul együtt is éreztem akkor véled.

 

Tudtam azt, ami sajnos be is következett,

gondolhatod megérintett,  élhettél volna

még. Verseidet hagytad ránk elolvasásra,

beírva velük  neved a  költő óriások sorába.

Nyugodj békében.

          

Ruszka Zsolt

Orosz Mihaly: A nyár mint újra

 

A nyár mint újra hozzánk érkezett

langyos szelekkel jött az erdőn át,

arany fényben ringott a fák felett

magával hozva rétek illatát.

 

Amint az estben szállnak illatok

a csendes éj bejön a kerten át,

a fény ott fent a magas ég alatt

átderengi a rövid éjszakát.

 

A nyár most hozzánk érkezett

szívedbe költözik az éjen át,

ha hozzám érsz lelkemet érinted

felcsigázva szíved ritmusát.

 

Kettős könyvbemutató - Csoma Emlékközpont, Kovászna

A két bemutatásra került kötet:

– “A kor falára” vers- és prózaantológia, szerzők: Borbáth Sándor Levente, Csákány Orsolya, Demeter Mária, Huszár Szilamér, Józsa Attila, Kató András, Mészáros Mária, Orosz Mihály, Para Olga, Rozonczi Lajos, Ruszka Zsolt, Steigerwald Tibor, Zárug László.

– “Keresztjeink/Árnyékban, fényben”, szerzők: Steigerwald Tibor és Kisgyörgy Benjámin

– moderátor, házigazda: Ferencz Éva

Para Olga: Petőfim

lángolsz lobogsz

lánglelkű

Petőfim

 

fényed átleng

tereken

Kínáig

 

ma haltál  meg

örökre

élsz mégis

 

nem halványul

átdereng

fellegen

 

rajongásig

fényezünk

éltetünk

 

Nemzetünknek

eszménye

csillaga

( Sepsiszentgyörgy, 2025. júl. 31.)

Gergely Zoltán szobrászművész alkotása, Sepsiszentgyörgy

                                                              Fotó: Steigerwald Tibor

Orosz Mihály: Csönd áramlik

 

Csönd áramlik, amint megjön a reggel

fázósan az éjből ahogy áthalad,

fagyott szomorúan elmegy az éjjel.

Zúzmarából koszorút fon a nappal,

fák közt a homály csendesen eljövend,

majd az alkony mozdulatlan rádszakad.

 

Kezedben, néma lombon csillog a dér,

Zúg, körülötted sóhajtva feltámad,

emléket hordozva a kései szél.

A szemedből látomások szakadnak,

majd hasadt lelkeden keresztül némán

kitündököl szavad.

Ruszka Zsolt: Triptichon

                                                                                                        Bradford Brenner festménye

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 20. rész

 Kedves olvasó. Utazásunk 20-ik állomásához érkeztünk. Társunk a Mestertolvaj című Grimm mese, amely most a "barátunk,, , önmagunk és az élet mélyebb megértésében.  Ott hagytuk abba, hogy a férfi teljesítette, az első próbát, ellopta a Gróf lovát az istállóból. És visszaviszi a Grófhoz, aki természetesen dúl-fúl. Nem is csoda. Íme egy újabb mély tanítás. Jobb, idejében megtanulni, hogy mindig nem nyerhetünk. Vagy másképpen meg kell tanulni veszíteni, ahhoz, hogy értékelni tudd amikor nyersz. És ahhoz, hogy ne nézd le, ne vesd meg azt, aki ellen nyertél. Az az előbbi részekből már nyilvánvaló, hogy a Gróf konfliktusban van a leányával és a feleségével is. Ez mit mutat meg róla. Hát azt, habár ez nincs a mesében de logikusan következik a meséből, az egésznek ez a vezérfonala, a Gróf is konfliktusban volt az édesanyjával, és ezért férfiként a saját belső női oldalával és az Istennek a női oldalával is. A férfi viszont pont az ellenkezője, ő rendben van a női oldallal, mint a három aspektussal.  Édesanyjával, saját belső női oldalával, és Istennek a női oldalával is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az aprócska jelenet, hogy amikor indul vissza, hogy megtervezze a második próbát hogyan fogja teljesíteni, a Gróf leányával szembenéz. Mintha azt sugallná a leánynak, na ilyen egy igazi férfi, nem olyan mint az édesapád. Azzal ellovagol. A következő jelenet az bizony azért is érdekes mert azt mutatja be, a Grófné tanítja a leányát hímezni. De csak azért mert a Gróf, vagyis az apja ezt parancsolta. Nem is érdekelte az, hogy mit szeretne a leánya, mire van hajlama. Önkényesen eldöntötte ezt kell tanulni. Még ma is a 21-ik században, hány ilyen apa van mint a Gróf? Rengeteg. A Grófné tanítja, de már látja, hogy a leányát, bizony ez nem érdekli. Muszájból csinálja. És mivel így csinálja megszúrja az ujját. Ez jelzi pont, nagyon sok mesében benne van ez a csodálatos motívum, olyan cselekedetet végez, amilyet nem szeret, vagyis ami fájdalmat okoz neki, nem örömet. Ezért szúrja hát meg az ujját.

A Grófné meg is jegyzi, a leányának, hogy te csak fizikailag vagy jelen. Érzelmileg és szellemileg nem. Mire a leány illemből visszautasítja ezt. De rögtön meg is kérdi az édesanyját, szerinte milyen trükkel lopta el a férfi a lovat. Az édesanyja válasza, azért érdekes, mert azt mondja nem tudja, és nem is érdekli. Pedig ez nem éppen így van. És azt mondja a leányának, hogy te ennek nem szabadna örvendjél. A leány szomorúan de nagyon őszintén elmondja azt, hogy ő úgy látja, a férfi teljesen másképp gondolkodik a világról, mint ahogy ők. És idézi a tanárát, aki azt tanította neki, hogy az ismeretlentől nem kell félni, mert attól csak tanulni lehet. Ekkor az édesanya félre teszi azt, hogy ő mit gondol a leányáról, és inkább elhatározza hogy megismeri. Meg is kérdi ezért, hogy mond el még mit tanított a tanárod. Akit a Gróf kirúgott. És a leány örömmel megy, mutatja rajzait, amiket ő rajzolt addig, amíg különböző dolgokat tanultak. És az édesanya, most veszi csak észre, hogy a leánya milyen gyönyörűen rajzol. És kiáll magáért, mert összeragasztotta a rajzait, amiket az édesapja összetépett. A jelenetet tetézi ,egyszer csak kicsapódik az ajtó. Ott áll a Gróf aki eleve frusztrált mert veszített, és a kérdése mindent elárul.

- Mi az ördög folyik itt? Tehát a leánya csak azt kell csinálja amit ő mond. És természetesen a felesége is. Elvégre ő az úr a háznál. De a felesége a leány rajzait magához veszi. Ezzel jelzi, eddig volt, most már ebből elég. Ne uralkodj a leányodon inkább próbáld megismerni. De a Gróf hajlíthatatlan, és megbünteti a leányát. Milyen szülei lehetek, rögtön fel lehetne tenni a kérdést? És bizonyos szempontból jobb is, hogy nem tudjuk meg.

Akkor térjünk vissza a férfihoz. Aki ott a tenger partján, a kedvenc helyén , egyedül és készül a második próbát kiállni. Mit is mondtunk. A férfi rendben van a teljes női oldallal. Ezért , de nem csak, nézi a felesége medálját, amit a nyakában hord, de igazából a szívében, majd megcsókolja. És újra megjelenik az édesanyja. Aki büszke a fiára, és talán ami még fontosabb, bízik benne.  És megint egy csodálatos jelenet. A férfi megkérdi az édesanyját:

- Édesapám miért nem jött? És ott a fájdalom a szemében. Hisz éppen ezért kellett útra keljen. Hogy kibéküljön az Életnek az Istennek a férfi oldalával, az édesapjával, és a saját belső férfi oldalával. Ami nélkül soha nem tudna ember lenni. Mert e nélkül rosszul viszonyulna a fiához, de a feleségéhez is. Pont olyan rosszul mint a Gróf. A feleségéhez és a leányához.  És a női oldal segítsége most is itt van vele. Vérkását, kér az édesanyjától. Egy kilónyit. Aki nem érti de azért adja. Mint Mária amikor az angyal szól:

- Fiat szülsz. Mária sem érti , de igent mond. Mert ilyen a Női oldal. Mindig a férfi oldalt támogatja. De csak az Istenben a Nagyban van így. Ott még nem tarunk hogy bennünk és körülöttünk is így legyen. Jó is volna. Innen folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 19. rész

Utazásunk 19-ik állomásához érkeztünk kedves olvasó. Kérdezheted kedves olvasó, és joggal, hogy mikor érünk a végére. A válaszom az, hogy hamarosan a mese elemzés végére érünk, de az utazásunk az végtelen. Túlmutat téren és időn, és belevesz az örökkévalóságba. Egy kis nyitottság kell csak, semmi egyéb. Meg bátorság. Hisz jól mondta valaki, úgy 2000 évvel ezelőtt. ,, Ne féljetek,, Ugyanis nincs mitől félni. Az elmúlástól pedig nem félni kell, hanem egy nagyot nevetni, mert olyan mint egy áprilisi tréfa. Akkor tehát folytatjuk önismereti utazásunk, melyben segít a Mestertolvaj című Grimm mese. Onnan megyünk tovább, hogy a férfi teljesítette az első feladatot. Sikerült a Gróf fehér színű lovát ellopni, és most viszi vissza a Grófhoz. És itt máris kell tegyek, tegyünk, egy kis zárójelt. Ha valakitől valamit ellopsz, vagy el tulajdonítasz, azt nem szoktuk vissza vinni. Legalább is jószántunkból nem. Vagy ha igen is, akkor nagyon ritkán. Akkor mit is szeretne nekünk ez a jelenet tanítani?

,, Mert aki meg akarja menteni az életét az elveszíti azt,, .... (Mk, 8, 35) És akarattal nem tettem hozzá, a második részt. És elmondom azt is, hogy miért. Mert így kellene hozzátennem: ,,Aki pedig képes arra, hogy elveszítse, az visszakapja azt.,, Pont úgy, mint a Gróf a lovát. De mélyebben ez mit is jelent? Elsősorban azt, hogy Élet és halál az nem két különböző dolog hanem egy egész. A halál az nem lehet az élet ellensége. És mivel, mi sajnos ezt így fogjuk fel, csodálkozunk, hogy nem tudunk élni sem. Amikor valaki igent mond az életre, a halálra is igent mond. És aki a halálnak ellen áll, az életnek is ellenáll. Ezt sugallja a mese. Az akasztófa jelenet, ahová, a Gróf akarja felakasztani a keresztfiát, ha nem tudja a próbákat teljesíteni. Csakhogy úgy néz ki a Gróf keresztfia, mivel nem fél a haláltól, az élettől sem fél, ezért is tudja az első próbát teljesíteni. A Gróf pedig lehetőséget kap, hogy a fájdalom érzetén keresztül tanulja ezt meg. De egyelőre úgy néz ki, ez még várat egy keveset magára.

Akkor menjünk tovább.. Érkezik a férfi a Grófi birtokra. Ahol ugyebár, sokan dolgoznak neki. Helyette is, hiszen ő Gróf. Neki ez kijár. Nem a saját munkája után él jól, hanem mások munkájából él. És egyáltalán nincs benne hála ezért. Sőt. Félelemben tartsa az embereit, nehogy rájőjenek, lehetnek szabadok. Az neki nem kifizetődő. Mindent elvesz, egy keveset azért hagy nekűk, hogy éljenek, mert ha meghalnak ,hogy fog ő a javakban dúskálni, ha mindent ő kell csináljon? Nem ismerős a szituáció? És akkor egy újabb csodálatos jelenet. Ahogy a férfi belovagol a saját barna lován, kötőféken vezeti a fehér lovat. Akin nem ül senki. Ahogy közeledik a Gróf lakosztálya fele, a birtokon dolgozó emberek, úgy fogadják, mintha ő lenne a megváltójuk. Éljenzik, integetnek neki, mert érzik, valami változást fog hozni, ami őket is érinti. És ez valóban így van, csakhogy e jelenet azt is érzékelteti, te is kell tegyél magadért, dolgoznod kell magadon, nem azt várni hogy valaki téged kívülről megvált. Az üres fehér ló pedig jelzi, az nem üres. A láthatatlan Isten ül rajta, aki segítségével a férfi megtanult kiállni magáért. Aki miatt szereti és tiszteli önmagát. És ezért mindent, és mindenkit. Vagyis kialakult benne, egy helyes Istenkép, ami helyre tette a saját énképét is. Szerető Isten van nem bosszúálló. Inkább megértő és kegyelmes, vagyis könyörülő. Aki megváltoztatja a férfi saját magához való hozzáállását is, és az élethez való hozzáállását is. Átalakul a gondolkodásmódja. Másképp kezdi látni a világot, és benne önmagát. Ezt mi sem bizonyítja a legjobban mint a következő jelenet. Odaér a Gróf lakóházához. Kicsapódik az ablak, és megjelenik a Gróf. Akit a férfi így köszönt.

- Adjon Isten Kegyelmes Gusztáv Gróf. És messziről látszik, azért köszön így, mert tudja a Grófban szinte semmi kegyelem nincs. Vagyis az Istenképe büntető. Énképe beteg. Ezért is, amikor a férfi, elmondja öröm volt nézni, ahogy a katonák alusznak, amíg ő ellopja a lovat, eközben kitántorognak a katonák az istállóból. A Gróf szeme elárulja, ha tehetné, megölné a katonáit. Hogy tehettek ilyet? Ők tehetnek arról, hogy a keresztfia az első próbát kiállta. Milyen megalázó ez számára. És főleg azok előtt, akik félnek tőle. Pont azért félnek mert úgy tett, mint aki sebezhetetlen. És lám, kiderült nem az. De uralkodik magán. Senki sem láthatja hogy ő is csak ember. Nem. Én megmutatom. Velem nem lehet újat húzni.

És így szól a keresztfiához.

- Az első próbát kiálltad, de nem azért mert te voltál ügyes, hanem mert szerencséd volt, és a katonáim hibáztak. De ne feledd. A második próba az az, hogy alólam és a feleségem alól kell ellopjad a lepedőt, és a feleségem újáról a jegygyűrűt. De egy dolgot véss az eszedbe. Ha tolvajként jösz hozzám, akkor én tolvajként fogok veled bánni. Azzal becsapja az ablakot.

Egy újabb csodálatos jelenet. Ami mit is mutat meg a Grófról. És nem csak a Grófról. Hanem rólunk. Itt csodálatosan be van mutatva a karma törvénye. Ugyanis a szándék szintjén ha te valakinek rosszat akarsz az kimegy belőled, de vissza is tér hozzád. Ki akarta hogy a férfi ellopja a lepedőt és a jegygyűrűt? Hát a Gróf. Ő teszi a keresztfiát tolvajjá, és aztán azt mondja tolvaj vagy és tolvajként bánok veled. Az egy dolog, hogy a férfi azt mondta a mestersége tolvaj. De te akartad próbára tenni. Hogy elítélhesd. hogy megmagyarázd magadnak, miért is akaszthatom fel. Hát bűnös. Bűnhődnie kell. De csak neki. Nekem? Nem, velem minden rendben van. Én tiszta vagyok, makulátlan, hiba nélküli, tökéletes lény. Vagy másképpen, vagy úgy gondolkozol a világról ahogy én, vagy .... Nem érdekes. Hogy mikre rá nem vezethet ez a csodálatos mese. Ha hagyjuk természetesen. Innen fogjuk folytatni.

 

Ruszka Zsolt: Szemle

A bencés szerzetes, pap is volt egyben. Húsvét vasárnapján ő kellett végezze az ételszentelési szertartást. Csodálatos volt az idő. A kisváros központja megtelt. Öröm volt nézni a sok embert, amint várták, hogy elkezdődjön a szertartás. Ami csodálatos volt. Felemelő. A végén csend borult a térre.

A bencés szerzetes ezekkel a szavakkal búcsúzott el az emberektől.

- Annyit mondok nektek, a Jó Isten sok mindenre áldását adja. Egy dologra viszont nem. És itt és most elismerem előttetek Egyházam egyik tévedése, az volt a történelem során, hogy megáldotta a fegyvereket, vagyis ezzel szentesítette a háborút.

Csend borult a térre. Mély csend. A szerzetes még halkan ennyit mondott.

- Akit mélyebben érdekel a téma, azt várom egyéni beszélgetésre. Itt most röviden annyit mondanék, aki el akarja kerülni, az elmúlást, másképpen mondva, aki fél a haláltól, az csak halált fog teremteni maga körül. Ennek ékes példája a mai világ.

És még mosolyogva hozzátette:

- A halál, vagy elmúlás tehát annak lesz probléma, aki el akarja kerülni. Ez a Húsvét igazi üzenete. Tanulj meg meghalni, mielőtt meghalsz. Mind Gandalf a Gyűrűk Urában. És akkor csodában lesz részed. Áldott Húsvétot mindenkinek.

Steigerwald Tibor: Nyitva

Vigasza dalol

szeretet illatának.

Hűvös fuvallat.