Kedves olvasó. Utazásunk 20-ik állomásához érkeztünk. Társunk a Mestertolvaj című Grimm mese, amely most a "barátunk,, , önmagunk és az élet mélyebb megértésében. Ott hagytuk abba, hogy a férfi teljesítette, az első próbát, ellopta a Gróf lovát az istállóból. És visszaviszi a Grófhoz, aki természetesen dúl-fúl. Nem is csoda. Íme egy újabb mély tanítás. Jobb, idejében megtanulni, hogy mindig nem nyerhetünk. Vagy másképpen meg kell tanulni veszíteni, ahhoz, hogy értékelni tudd amikor nyersz. És ahhoz, hogy ne nézd le, ne vesd meg azt, aki ellen nyertél. Az az előbbi részekből már nyilvánvaló, hogy a Gróf konfliktusban van a leányával és a feleségével is. Ez mit mutat meg róla. Hát azt, habár ez nincs a mesében de logikusan következik a meséből, az egésznek ez a vezérfonala, a Gróf is konfliktusban volt az édesanyjával, és ezért férfiként a saját belső női oldalával és az Istennek a női oldalával is. A férfi viszont pont az ellenkezője, ő rendben van a női oldallal, mint a három aspektussal. Édesanyjával, saját belső női oldalával, és Istennek a női oldalával is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az aprócska jelenet, hogy amikor indul vissza, hogy megtervezze a második próbát hogyan fogja teljesíteni, a Gróf leányával szembenéz. Mintha azt sugallná a leánynak, na ilyen egy igazi férfi, nem olyan mint az édesapád. Azzal ellovagol. A következő jelenet az bizony azért is érdekes mert azt mutatja be, a Grófné tanítja a leányát hímezni. De csak azért mert a Gróf, vagyis az apja ezt parancsolta. Nem is érdekelte az, hogy mit szeretne a leánya, mire van hajlama. Önkényesen eldöntötte ezt kell tanulni. Még ma is a 21-ik században, hány ilyen apa van mint a Gróf? Rengeteg. A Grófné tanítja, de már látja, hogy a leányát, bizony ez nem érdekli. Muszájból csinálja. És mivel így csinálja megszúrja az ujját. Ez jelzi pont, nagyon sok mesében benne van ez a csodálatos motívum, olyan cselekedetet végez, amilyet nem szeret, vagyis ami fájdalmat okoz neki, nem örömet. Ezért szúrja hát meg az ujját.
A Grófné meg is jegyzi, a leányának, hogy te csak fizikailag
vagy jelen. Érzelmileg és szellemileg nem. Mire a leány illemből visszautasítja
ezt. De rögtön meg is kérdi az édesanyját, szerinte milyen trükkel lopta el a
férfi a lovat. Az édesanyja válasza, azért érdekes, mert azt mondja nem tudja,
és nem is érdekli. Pedig ez nem éppen így van. És azt mondja a leányának, hogy
te ennek nem szabadna örvendjél. A leány szomorúan de nagyon őszintén elmondja
azt, hogy ő úgy látja, a férfi teljesen másképp gondolkodik a világról, mint
ahogy ők. És idézi a tanárát, aki azt tanította neki, hogy az ismeretlentől nem
kell félni, mert attól csak tanulni lehet. Ekkor az édesanya félre teszi azt,
hogy ő mit gondol a leányáról, és inkább elhatározza hogy megismeri. Meg is
kérdi ezért, hogy mond el még mit tanított a tanárod. Akit a Gróf kirúgott. És
a leány örömmel megy, mutatja rajzait, amiket ő rajzolt addig, amíg különböző
dolgokat tanultak. És az édesanya, most veszi csak észre, hogy a leánya milyen
gyönyörűen rajzol. És kiáll magáért, mert összeragasztotta a rajzait, amiket az
édesapja összetépett. A jelenetet tetézi ,egyszer csak kicsapódik az ajtó. Ott
áll a Gróf aki eleve frusztrált mert veszített, és a kérdése mindent elárul.
- Mi az ördög folyik itt? Tehát a leánya csak azt kell
csinálja amit ő mond. És természetesen a felesége is. Elvégre ő az úr a háznál.
De a felesége a leány rajzait magához veszi. Ezzel jelzi, eddig volt, most már
ebből elég. Ne uralkodj a leányodon inkább próbáld megismerni. De a Gróf
hajlíthatatlan, és megbünteti a leányát. Milyen szülei lehetek, rögtön fel
lehetne tenni a kérdést? És bizonyos szempontból jobb is, hogy nem tudjuk meg.
Akkor térjünk vissza a férfihoz. Aki ott a tenger partján, a
kedvenc helyén , egyedül és készül a második próbát kiállni. Mit is mondtunk. A
férfi rendben van a teljes női oldallal. Ezért , de nem csak, nézi a felesége
medálját, amit a nyakában hord, de igazából a szívében, majd megcsókolja. És
újra megjelenik az édesanyja. Aki büszke a fiára, és talán ami még fontosabb,
bízik benne. És megint egy csodálatos
jelenet. A férfi megkérdi az édesanyját:
- Édesapám miért nem jött? És ott a fájdalom a szemében.
Hisz éppen ezért kellett útra keljen. Hogy kibéküljön az Életnek az Istennek a
férfi oldalával, az édesapjával, és a saját belső férfi oldalával. Ami nélkül
soha nem tudna ember lenni. Mert e nélkül rosszul viszonyulna a fiához, de a
feleségéhez is. Pont olyan rosszul mint a Gróf. A feleségéhez és a
leányához. És a női oldal segítsége most
is itt van vele. Vérkását, kér az édesanyjától. Egy kilónyit. Aki nem érti de
azért adja. Mint Mária amikor az angyal szól:
- Fiat szülsz. Mária sem érti , de igent mond. Mert ilyen a
Női oldal. Mindig a férfi oldalt támogatja. De csak az Istenben a Nagyban van
így. Ott még nem tarunk hogy bennünk és körülöttünk is így legyen. Jó is volna.
Innen folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése