2026. április 16., csütörtök

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 19. rész

 

Utazásunk 19-ik állomásához érkeztünk kedves olvasó. Kérdezheted kedves olvasó, és joggal, hogy mikor érünk a végére. A válaszom az, hogy hamarosan a mese elemzés végére érünk, de az utazásunk az végtelen. Túlmutat téren és időn, és belevesz az örökkévalóságba. Egy kis nyitottság kell csak, semmi egyéb. Meg bátorság. Hisz jól mondta valaki, úgy 2000 évvel ezelőtt. ,, Ne féljetek,, Ugyanis nincs mitől félni. Az elmúlástól pedig nem félni kell, hanem egy nagyot nevetni, mert olyan mint egy áprilisi tréfa. Akkor tehát folytatjuk önismereti utazásunk, melyben segít a Mestertolvaj című Grimm mese. Onnan megyünk tovább, hogy a férfi teljesítette az első feladatot. Sikerült a Gróf fehér színű lovát ellopni, és most viszi vissza a Grófhoz. És itt máris kell tegyek, tegyünk, egy kis zárójelt. Ha valakitől valamit ellopsz, vagy el tulajdonítasz, azt nem szoktuk vissza vinni. Legalább is jószántunkból nem. Vagy ha igen is, akkor nagyon ritkán. Akkor mit is szeretne nekünk ez a jelenet tanítani?

,, Mert aki meg akarja menteni az életét az elveszíti azt,, .... (Mk, 8, 35) És akarattal nem tettem hozzá, a második részt. És elmondom azt is, hogy miért. Mert így kellene hozzátennem: ,,Aki pedig képes arra, hogy elveszítse, az visszakapja azt.,, Pont úgy, mint a Gróf a lovát. De mélyebben ez mit is jelent? Elsősorban azt, hogy Élet és halál az nem két különböző dolog hanem egy egész. A halál az nem lehet az élet ellensége. És mivel, mi sajnos ezt így fogjuk fel, csodálkozunk, hogy nem tudunk élni sem. Amikor valaki igent mond az életre, a halálra is igent mond. És aki a halálnak ellen áll, az életnek is ellenáll. Ezt sugallja a mese. Az akasztófa jelenet, ahová, a Gróf akarja felakasztani a keresztfiát, ha nem tudja a próbákat teljesíteni. Csakhogy úgy néz ki a Gróf keresztfia, mivel nem fél a haláltól, az élettől sem fél, ezért is tudja az első próbát teljesíteni. A Gróf pedig lehetőséget kap, hogy a fájdalom érzetén keresztül tanulja ezt meg. De egyelőre úgy néz ki, ez még várat egy keveset magára.

Akkor menjünk tovább.. Érkezik a férfi a Grófi birtokra. Ahol ugyebár, sokan dolgoznak neki. Helyette is, hiszen ő Gróf. Neki ez kijár. Nem a saját munkája után él jól, hanem mások munkájából él. És egyáltalán nincs benne hála ezért. Sőt. Félelemben tartsa az embereit, nehogy rájőjenek, lehetnek szabadok. Az neki nem kifizetődő. Mindent elvesz, egy keveset azért hagy nekűk, hogy éljenek, mert ha meghalnak ,hogy fog ő a javakban dúskálni, ha mindent ő kell csináljon? Nem ismerős a szituáció? És akkor egy újabb csodálatos jelenet. Ahogy a férfi belovagol a saját barna lován, kötőféken vezeti a fehér lovat. Akin nem ül senki. Ahogy közeledik a Gróf lakosztálya fele, a birtokon dolgozó emberek, úgy fogadják, mintha ő lenne a megváltójuk. Éljenzik, integetnek neki, mert érzik, valami változást fog hozni, ami őket is érinti. És ez valóban így van, csakhogy e jelenet azt is érzékelteti, te is kell tegyél magadért, dolgoznod kell magadon, nem azt várni hogy valaki téged kívülről megvált. Az üres fehér ló pedig jelzi, az nem üres. A láthatatlan Isten ül rajta, aki segítségével a férfi megtanult kiállni magáért. Aki miatt szereti és tiszteli önmagát. És ezért mindent, és mindenkit. Vagyis kialakult benne, egy helyes Istenkép, ami helyre tette a saját énképét is. Szerető Isten van nem bosszúálló. Inkább megértő és kegyelmes, vagyis könyörülő. Aki megváltoztatja a férfi saját magához való hozzáállását is, és az élethez való hozzáállását is. Átalakul a gondolkodásmódja. Másképp kezdi látni a világot, és benne önmagát. Ezt mi sem bizonyítja a legjobban mint a következő jelenet. Odaér a Gróf lakóházához. Kicsapódik az ablak, és megjelenik a Gróf. Akit a férfi így köszönt.

- Adjon Isten Kegyelmes Gusztáv Gróf. És messziről látszik, azért köszön így, mert tudja a Grófban szinte semmi kegyelem nincs. Vagyis az Istenképe büntető. Énképe beteg. Ezért is, amikor a férfi, elmondja öröm volt nézni, ahogy a katonák alusznak, amíg ő ellopja a lovat, eközben kitántorognak a katonák az istállóból. A Gróf szeme elárulja, ha tehetné, megölné a katonáit. Hogy tehettek ilyet? Ők tehetnek arról, hogy a keresztfia az első próbát kiállta. Milyen megalázó ez számára. És főleg azok előtt, akik félnek tőle. Pont azért félnek mert úgy tett, mint aki sebezhetetlen. És lám, kiderült nem az. De uralkodik magán. Senki sem láthatja hogy ő is csak ember. Nem. Én megmutatom. Velem nem lehet újat húzni.

És így szól a keresztfiához.

- Az első próbát kiálltad, de nem azért mert te voltál ügyes, hanem mert szerencséd volt, és a katonáim hibáztak. De ne feledd. A második próba az az, hogy alólam és a feleségem alól kell ellopjad a lepedőt, és a feleségem újáról a jegygyűrűt. De egy dolgot véss az eszedbe. Ha tolvajként jösz hozzám, akkor én tolvajként fogok veled bánni. Azzal becsapja az ablakot.

Egy újabb csodálatos jelenet. Ami mit is mutat meg a Grófról. És nem csak a Grófról. Hanem rólunk. Itt csodálatosan be van mutatva a karma törvénye. Ugyanis a szándék szintjén ha te valakinek rosszat akarsz az kimegy belőled, de vissza is tér hozzád. Ki akarta hogy a férfi ellopja a lepedőt és a jegygyűrűt? Hát a Gróf. Ő teszi a keresztfiát tolvajjá, és aztán azt mondja tolvaj vagy és tolvajként bánok veled. Az egy dolog, hogy a férfi azt mondta a mestersége tolvaj. De te akartad próbára tenni. Hogy elítélhesd. hogy megmagyarázd magadnak, miért is akaszthatom fel. Hát bűnös. Bűnhődnie kell. De csak neki. Nekem? Nem, velem minden rendben van. Én tiszta vagyok, makulátlan, hiba nélküli, tökéletes lény. Vagy másképpen, vagy úgy gondolkozol a világról ahogy én, vagy .... Nem érdekes. Hogy mikre rá nem vezethet ez a csodálatos mese. Ha hagyjuk természetesen. Innen fogjuk folytatni.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése