Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 11-12. rész

 Elérkeztünk utazásunk 11-ik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese segít önmagunk, mélyebb megismerésében. Ott hagytuk abba, hogy miután a férfi elmondja miért is jött, megtárgyaltuk a mélyebb Isteni síkot. És most térjünk vissza az emberi síkra. A Gróf a fiú keresztapja. És mivel kell szembesüljön? A keresztfia tolvaj lett.  Az előbbi fejezetekben már tárgyaltuk, a birtokán a Gróf teljhatalommal rendelkezett. Tőle függött, hogy mit és kit, hogyan ítél meg. Az asztalnál ott ül a Katolikus pap és a kántor. Akik ugyebár az Egyház és egyben az Isten földi képviselői. Az első csoda itt jelenik meg. Mégpedig olyan humorérzékkel párosulva, hogy a jelenet szinte kabaréba illő. Kiderül ugyanis, az Egyház egy büntető Istenképpel rendelkezik.  És a mesében a jelenet, amit mindjárt leírok, még azt is engedi sejtetni, hogy mintha azt szeretné, hogy bűnbe tartsa az embert, mert ebből hasznot tud húzni. Beleveri az emberekbe hogy ők bűnösök. És így ki tudja őket használni. És feloldoz, ha fizetsz persze. Vagy adakozol. Emlékszünk a bűnbocsátó cédulák árusítására?  És ez már a szemtelenség netovábbja. Nem is a halálos bűnöket bocsátod meg vele, hanem a bocsánatos bűnökért járó túlvilági büntetést engedi el. De könyörgöm, ha a bocsánatos bűnökért is komoly túlvilági büntetés vár, akkor miért az a neve bocsánatos bűn? És akkor mi vár arra, aki halálos bűnbe hal meg? A kínok kínja. Nem is tudtam, hogy az Isten mazochista. Abban leli örömét hogy kínozza az embereket. Ha visszapillantunk, az Egyház történelmére, hát nem sok jóval kecsegtet. A boszorkány égetések, mintha a pokol tűzét testesítették volna meg. Elrettentő. Maffia stílus. Keresztapa stílus. Ki a Gróf? Keresztapa. Micsoda szimbolika!!! Egy ilyen Istent, legyünk őszinték, lehet szeretni? A kérdést nyitva hagyom, és a választ rád bízom kedves olvasó. Csak megjegyzem nem csoda, hogy ezek után egyre többen lettek ateisták. Minden normális ember az lesz. Amikor ilyen Istenképet akarnak lenyomni a torkán. Önostorozás. Mert Jézust megostorozták, ebből az következik, hogy nekem is meg kell ostorozzam magam. Másképp, hogy szerethetem Jézust? Ezzel vállalok vele szolidaritást. Vagyis azzal, ha önmagamnak fájdalmat okozok. Furcsa egy logika. Vagy inkább beteg, mélyen beteg gondolkodás. Most pedig leírom a jelenetet, ami tényleg kabaréba illő. Amikor a férfi elmondja Mestertolvaj lett, az ebédlő szinte felrobban. A Gróf alig kap levegőt. És lopva a papra, kántorra néz, mintha tőlük várná a választ. Most mi legyen? A pap pedig így szól félve.

-,, Kegyelmes úr, a tolvajokat felakasztják. " Mire a kántor.

- ,,De, lehet, hogy gyónni szeretne, vagy adakozni a tornyunk javára."(És miután megtette fel lehet akasztani, a de szócska hogy miket sugall. )

Ez a jelenet bizony kabaréba illő jelenet.  És egy újabb csoda. Hogy szólítja a Grófot meg a pap? Kegyelmes úr. Hoppá. Csaknem tudat alatt, a sok büntetés miatt, már vágyik belül egy Kegyelmes Istenre, aki nem megbüntet, a bűneidért, hanem megbocsát. Milyen érdekes, a pszichológia ezt Freudi elszólásnak nevezi.  Milyen szenzációs ez a mese.

Tehát a Gróf szembesül, a keresztfia tolvaj, vagyis bűnös. És aki bűnös, annak bűnhődnie kell. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Mivel ha a keresztfia bűnös, ő is tehet róla, hogy ilyen lett. Hogy nevelte. A keresztszülei kötelességeit elmulasztotta.  És ezt nem teheti meg. Azzal, hogy ítéletet mond felette, maga fölött is azt mond. És ezt nem engedheti meg magának.

És még egy apróság. Ha megkegyelmez neki, úgy vonul be a történelembe, mint egy jó Gróf. És ez imponáló. De nem ingyen. Ingyen semmi sincs. Tegyük próbára, és ha nem állja ki a próbát, és elbukik, akkor nyugodtan felakaszthatjuk, mert van amire hivatkozni. Nem lesz akkor felelős. A haláláért.  Itt megint megállunk kedves olvasó. Mennyi csoda. És még mindig nem értünk a csodák végére. De sok csoda fájdalmas csoda. De mint már mondtam nincs fájdalom mentes önismeret. Folytatjuk.

Elérkeztünk utazásunk 12-ik részéhez. Útitársunk a mestertolvaj című Grimm mese.   És ha hagyjuk, mesterré válik és beavat önmaga, de egyben önmagad rejtelmeibe is. A zen Buddhizmusban van egy érdekes mondás. Ha a tanítvány kész, akkor megjelenik a mester. Ezért, ha nem mond neked semmit, ez a mese, és elemzése, nem baj . Tedd félre. Ne erőltesd. Mert majd eljön az ideje, amikor előveszed. És akkor folytassuk. Ott hagytuk abba,  a Gróf,  lassan  magához tért az első sokkból, amit az okozott, hogy azzal szembesült, a keresztfia mestertolvaj lett. Vagy másképp lopással gazdagodott meg.  És itt máris, egymás mellett párhuzamosan három síkon is zajlanak a megértések. Az első, mint Gróf és keresztapa, a viszonya a keresztfiához. Itt az érdekes az, hogy a Grófnak a ,,felettes énjét" a pap és a kántor képviseli. Nem a szívére hallgatva dönt.  A büntető Istenkép is jelen van. Ezért mondja azt, hogy akasztófát érdemelsz, mivel egy tolvajnak ez jár.  De mivel csak a keresztfiam vagy, kegyelmet gyakorolok. Egyrészt eljátszodja a kegyelmes urat, mert ez hizlalja az egóját, de nem adja ingyen a kegyelmet. Nem. Lássuk mennyire vagy jó tolvaj. A férfi szemrebbenés nélkül elfogadja ezt. Sőt. Kihívásnak veszi. Ez még jobban felbosszantja a Grófot. És ha egy kicsit is tovább látunk, vagy mélyebbre megyünk, rájöhetünk, hogy a Gróf hiába Gróf, mélyen belül kisebbségrendűséggel küzd. Ez mindig együtt jár a gőggel. És még azzal, nem tudja megemészteni, hogy valaki valamiben jó. Ezért teszi igazán próbára, hogy megalázhassa. Nem lehetsz te mestertolvaj. Mindenáron arra törekszik, hogy a másik kudarcot valljon. El akarja hitetni vele, hogy buta, nem lehet jó. A mindennapi életben hányszor találkozunk ilyen emberekkel. A nárcizmus egyik leg jellegzetesebb megnyilvánulási formája ez. A második sík, hogy a Gróf a büntető Istent szimbolizálja. Vétkeztél, halált érdemelsz. Kapsz még egy esélyt, de ha nem tudod kiállni a próbát, meghalsz. És az egyik legcsodálatosabb észrevételünk az, hogy a mese azt is bemutatja, a büntető Istenképet, át kell alakítani Szerető Istenképpé. Ezt a következő apró, szinte észrevehetetlen mozzanat súgja meg. A férfi mikor először lép az ebédlőbe, így köszön, ,,Nagyságos Uram". Ám amikor elmegy akkor így köszön, ,, Kegyelmes Uram". Ez jelzi ezt az átalakulást. Nem csodálatos?

És a harmadik sík. Mit is mondtunk, ha egy ember, konfliktusban van az apjával, akkor a saját belső férfi oldalával is (Animusával) és az Istenben lévő férfi oldallal is. Ha pedig édesanyjával van konfliktusban, akkor abban van a saját belső női oldalával (Animájával) is, az Isten női oldalával is. A mese mit mutat meg. A férfinek az édesapjával, vagyis a férfi oldalával volt konfliktusa, Isten férfi oldalával is, ezért is született fiú gyereke. Ez persze csak a mese végén derül ki, de én a megértés végett, itt kell leírjam.  Hát nem csodálatos. A női oldalával rendben volt, ezt jelzi a csodálatos felesége, az édesanyjával való egészséges viszonya, a Grófnőnek való bókja, amikor belép az ebédlőbe. És a távozásakor a Gróf leányával való szóváltása. Itt most megállunk kedves olvasó. De az izgalmaknak, és a felfedezéseknek, még koránt sincs vége. Sok csodában lesz részünk még, ha hagyjuk . Folytatjuk. 

 

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 10. rész

Utazásunk tizedik részéhez érkeztünk. Amikor felszálltunk A mestertolvaj nevű Grimm meséből vett ,,mozdonyra", nem is tudtuk, hogy a befele vezető utazásnak lesz ennyi állomása. És lám. Bizony Ám hogy van. És még lesz néhány, mert közeledik a végállomás. Ami itt azt jelenti, az önismeretünk mélyebb lesz, ami sok mindent magával hoz, békességet, elfogadást, toleranciát, örömet, és sorolhatnám. Meg nevetést, nevetést, és nevetést. Felszabadult nevetést. Mert a félelem (fél elem) kiegészül és ezzel megszűnik. Mint a Gyűrűk Urának a vége. Mindenki nevet. Mindenki.

De addig is haladjunk lépésről lépésre. Odáig jutottunk el, hogy a férfi elmondja, azért jött, hogy megmondja mivé vált. És robban a konyha. Tolvaj lett, Mestertolvaj. Ami most következik, talán a mese legmélyebb csodája. És itt, először is válasszuk gyorsan szét a már ismert két síkot. És kezdjük a mélyebb síkkal. Az Istenivel. Tehát azt mondottuk, hogy a Gróf és a Grófné itt a nagy, vagyis ahogy Sri Chinmoy nevezné a Szuprem, az Isten két oldalát a Férfi és Női oldalát szimbolizálja. És ez a kettő együtt a teljesség. Nincs harc a két oldal közt csak egység, és harmónia. Vajon az összetett kéz, vagy maradjunk a keresztény név változatnál, imára kulcsolt kéz, nem pont ezt jelenti? De hogyha Istenben ott van ez a két oldal, Férfi oldal, Női oldal, akkor gondolkodjunk ebből kiindulva tovább. Vegyük ide a különböző ellentét párokat. Nappal, éjszaka, ég és föld, élet és halál, jó és rossz, fény és árnyék. Vagy ide vehetjük az emberi levegő vételt, vagyis a lélegzést. Belégzés élet, kilégzés halál. Így végre már megérthetjük, a halál az nem lehet az élet ellensége, mert egy és ugyan az a kettő.  Minden Egy. Ha szétválasztod Skizofréniát, tudat hasadást teremtesz. Hogy ez, az emberben hogyan működik, az a Gyűrűk Urában Golemen keresztül van zseniálisan bemutatva. Nem tudja, hogy ő jó, vagy rossz. Ezt jelenti a tudathasadás, vagy nevezzük ős skizofréniának. És benne harcol a kettő. A Jó és a rossz. A legérdekesebb  pedig az, hogyha Golam szeretve van, akkor a gonoszsága eltűnik, ha meg támadva van a gonoszsága (Sátánsága) felerősödik.  És akkor, hogy még érthetőbb legyen, nézzük meg így is Isten és Sátán. Tehát Gróf Istenben lévő Férfi oldal, Grófné Istenben lévő Női oldal, együtt a teljesség. Isten. És azzal, hogy a férfi azt mondja a mestersége Mestertolvaj megjelenik a Sátán. Ott áll az Isten előtt. Isten és Sátán.  Tehát elsősorban a Sátán kérdése az az Istent is érinti. Mégpedig elég komolyan. A film azért szenzációs mert, meg kell csak nézni a Gróf arcát amikor meghallja a férfi foglalkozását tolvaj. És most csak annyit tennék hozzá, itt jön be a képbe a büntető Istenkép. A hamis Isten kép.  És még egy gondolat. Isten az tegyük fel a jóság principíuma. A Sátán az a rossz principíuma. Ha principíumként tekintünk rájuk rögtön nyilvánvaló, hogy a Sátán alá van vetve Istennek. Isten dönt mindig, a Sátán alá van neki rendelve. És mivel alá van neki rendelve nem gonosz. Egy esetben Gonoszosodik el, ha Isten helyére pályázik, de ezzel megtagadja azt aki. Másképpen ha a Sátán Sátán, akkor ártalmatlan, de ha az Isten helyére pályázik abban a másodpercben el gonoszosodik, mert megtagadja Sátánságát. Isten akar lenni. És ez lehetetlen. Másképpen a princípium ős ok, nyilvánvaló, hogy Isten (Jóság) a teremtés igazi ős oka. Az, hogy rossz is került bele, elkerülhetetlen volt, ezért van a rossz (Sátán) alárendelve Istennek. A jobbágya. Vagyis neki dolgozik. Csak azt teheti amit az Isten megenged neki.  Ékes példája ennek Jób története. Itt megállok kedves olvasó. Innen fogjuk folytatni. Mert önismeret a rossz megértése nélkül nincs.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 8-9. rész

 Elérkeztünk utazásunk nyolcadik állomásához. Én is, aki ezt az értekezést írom, és te is kedves olvasó, aki ezt olvasod, ott ülünk a Mestertolvaj ,,nevű" (című) vonaton, amely visz minket. Hogy hová? Hát egyre mélyebben önmagunkba. Hogy megismerjük magunkat.  Keressük együtt, erre a kérdésre a választ. Ki vagyok én? Kik vagyunk mi? És hogy miért fontos ez a keresés?  Segítségül hívom a Bibliát.  Idézem:

- Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? (Máté 16, 26. ) Vagy, ide hozhatjuk a Delphoi Apollón templom egyik feliratát. ,, Ismerd meg önmagad. " És ha megnézzük a mai világot, mit látunk. Mindent meg akarunk ismerni, Naprendszert, csillagokat, bolygókat, tombol az Ufó láz, az idegenek érkezése, és az önmagunk megismerése az utolsó helyre került. Ennek az okait, itt most nem tárgyaljuk.  E rövid bevezető után térjünk vissza a meséhez. Ott hagytuk abba, hogy a férfi, belovagol a Gróf birtokára.  Leszáll a lováról és bemegy. És itt máris megjelenik egy csodálatos, mondom még egyszer, egy újabb csodálatos rejtett mondanivaló. Ugyanis a Gróf éppen ebédel. Érdekes módon a feleségével és a házi pappal meg a kántorral. A leánya az nincs jelen.  A film szenzációsan bemutatja ezt. Annyira szenzációsan, hogy nincs, ahogy ne tűnjön fel, ez zabálás, nem ebéd. És ráadásul látszólag hálásak az Istennek az ebédért. De ez csak a látszat. Valójában ha jobban megnézzük, azt látjuk, hogy a pap és a kántor is, a Grófról ne is beszéljünk ateista. De nem is jó kifejezés az hogy ateista. Hanem inkább mélyen materialista. Ezt pont a zabálásuk bizonyítja. Ebben lelik örömüket. Ez pedig jelzi már, nincs lélek, és szellem, csak anyag, és ők csak ennek élnek. Nem is érdekli őket, hogy a birtokukon lévő többi ember lehet, hogy sosem evett olyat, amit ők minden nap.  Ha megnézzük a középkori gazdag réteget és papságot, ugyanezt látnánk. Szent Ferenc is ezért háborodott fel. Ezért nem nagyon szeretik, ha ilyenkor valaki zavarja őket. Az énközpontúság, vagy másik nevén az egoizmus netovábbja.  De ha mélyebbre megyünk észrevehetjük, hogy itt az is láttatva van, hogy a Női oldal energiája teljesen el van nyomva, le van uralva. Ezért is hiányzik a leány, és az asztalnál három férfi, és egy nő ül. Eleve a Katolikus egyház mindig is hadilábon állt a nőkkel. Gondoljunk csak a középkorban a rengeteg boszorkányégetésre.  A szexualitás kérdését, most ne is hozzuk elő.   Azért sem, mert lesz olyan Grimm mese, amelyben csak ezzel fogunk foglalkozni. Ebben a mesében is fogjuk érinteni, de nem fogunk mélyebbre menni itt ebben a kérdésben.  Csak amennyire ez a mese kéri. És, hogy rátegyünk egy lapáttal, mielőtt valaki is megpróbálna megvádolni, miket beszélek, ez csak a saját képzeletem, amit beleképzelek a mesébe, jön a mese és visszaigazol. Mert amikor belép a férfi az ebédlőbe és miután bemutatkozik, hogy kicsoda, ő a Róbert akit a Gróf megkeresztelt,  mi az első dolga? Megdicséri a Nőt. Hoppá. Mit mondva neki?

- Mindig is csodáltam, (gyerekként is) a szépségét.

És képzeljük magunkat a katolikus pap, a kántor aki szintén nőtlen, vagy a Gróf helyébe.  Ajjaj. És ide elégséges ez az egy szó. Ajjaj.

Ide most még annyit írnék, mivel minden ember kivétel nélkül egy anyán (nő) és egy apán (férfi) keresztül jön a világba, ezért van egy belső női és egy belső férfi oldala. Ez független a biológiánktól. Magyarul minden embernek van egy belső női és egy belső férfi oldala. Úgy nőknek mint férfiaknak. A pszichológia Jung után meg is nevezi őket. Anima a női, Animus a férfi oldal.  Ha egy férfi, és itt az ok lényegtelen, konfliktusban van az anyjával, akkor konfliktusban van a saját női oldalával is, és fordítva. Ha az apjával van konfliktusba, akkor a saját férfi oldalával is. És pontosan így van ez a nők esetében is. Most akkor megérthetjük még egyszer miért is tér vissza a férfi a szüleihez. Hát ezért, hogy kibéküljön velük de egyben önmagával is és az élettel is. Miért az élettel is? Mert az életnek is vagy az Istennek, ahogy teszik, is van egy női és férfi oldala. és azzal is konfliktusban vagy ugyan úgy, ahogy fennebb le van írva. Másképp, ha konfliktusban vagy édesapáddal, akkor az Isten férfi oldalával is abban vagy, ha pedig édesanyáddal vagy konfliktusban akkor az Isten női oldalával is abban vagy. Hallatlanul érdekes, nem igaz. És itt megint megállunk, kedves olvasó. De még közel sem értünk a végére. Egyre több, meglepetés és csoda vár még ránk. Folytatjuk.

 

Elérkeztünk utazásunk kilencedik állomására. A mestertolvaj című Grimm mese az útitársunk, az önmagunk egyre mélyebb és mélyebb megismerésében.  Ott maradtunk el, hogy a férfi belépett a Gróf ebédlőjébe. Ott volt a Gróf a felesége és a ,,házi,, katolikus pap, meg a kántor vagy sekrestyés. Éppen ebédeltek. A Gróf ki is fejezi ezért nemtetszését. Lekezeli a férfit. De akkor lepődik meg, amikor kiderül, bizony a keresztfia. Egy a birtokán lévő paraszt család gyereke, akit ő keresztelt meg, és felpártolt. Első reakciója szívből jön, de rögtön utána a szívét elhallgatatja az egója. Szinte dühbe gurul, mert eszébe jut, hogy a fiút, már kicsikén sem tudta befolyásolni. Innen látszik, nem is szerette, meg sem akarta ismerni. És a rejtett szándéka az lehetett, hogy mivel nem volt fiúgyereke, szeretett volna maga helyére egy utódot, aki a vagyont is és a címet is örökölheti. De ez nem volt benne tudatos. Ki is fejezi ezt, hálátlannak nevezve a már felnőtt férfit, hogy kár volt, felpártolja és segítse vagy szeresse, mert nem érdemelte meg. Ma is még hány szülő esik ebbe a hibába. Innen is látszik, nincs egyéni kapcsolatuk a Mindenhatóval, akinek feltétel nélküli a szeretete. Az emberi szeretet az feltételekhez kötött, és mivel nagyon érzelmi alapú, ezért könnyedén átcsap az ellenkezőjébe. A gyűlöletbe. Az igazi szeretet az sokkal mélyebb, és nem igazán érzelmi alapú, vagy nem úgy,ahogy legtöbb ember gondolja.  A másik dolog pedig sértette az egoját, az a tény is, hogy gazdag lett. Nemes ember. És egy parasztból nem lehet gazdag, ember , nemes ember, főleg úgy, hogy egyedül éri el. Ilyen nincs. Még ha egy nemes segíti, így még lehet, de önerőből. Ilyen nincs. És lám az élet megmutatta, hogy bizony van. És milyen érdekes, ugyanis a kereszténységen belül rengeteg vita volt a predestináció kérdéséről, addig a mindennapi életben már bizonyos értelemben senkit sem zavart a predestináció. Sőt. A nemes úgy gondolkozott, a paraszt az csak paraszt lehet. Mi ez ,ha nem predestináció? Vagy másképpen reád kényszerített sors. A parasztok pedig saját magukat predesztinálták erre. El sem tudták képzelni élhetnek másképpen is. Milyen izgalmas nem?

És akkor itt jön még egyszer egy mélyebb sík. Említettük azt már, hogy a Gróf nem a Gróf ezen a síkon, hanem a Mennyei Atya. És azt is említettük már hogy az Istennek is van egy Férfi és egy női oldala. Hiszen ha nem lenne, hogyan tudott volna Nőt és Férfit teremteni a saját képére? Sehogy. És lám ezért van az asztalnál a Grófné, aki itt nem a Grófné, hanem Istennek a női oldala. És azt is említettük már, hogy a kiengesztelésnek három síkja van. Önmagammal, szüleimmel, Istennel. Vagyis minkét oldallal, Férfi és nő. Milyen csodálatosan tárja elénk ezt a csodát a mese. És ez hálára, de egyben csodálkozásra késztet. Milyen csodálatos az Isten. Szemléljük ezt a csodát.

És ha ez nem volna elég, maradjunk ezen a síkon, az asztalnál ott van az Egyház, a Katolikus egyház két képviselője. Mindkettő férfi. Ez már jelzi valami baj van. Ugyanis két férfi az két férfi. Hiányzik a nő. Valami nincs rendben. Ha még csak egy pap lenne, egy férfi. Akkor na mondjuk. De így, hogy két férfi van. Elgondolkodtató. És a többit a kedves olvasóra bízom. Annyit teszek hozzá, a kettes szám, mintha jelentheti , nem véletlenül szakadt egyszer ketté az egyház,  1054-ben Nyugati Római Katolikus, és Keleti Ortodox Egyházra. És a szétdarabolás  még ma is folytatódik. 

Akkor térjünk vissza az emberi kapcsolatok síkjára. A Gróf megkérdi, miért jöttél vissza hozzám? És a kérdésben benne van, azért hogy megsérted a nemesi egómat. És itt jön egy újabb csoda. A mese talán egyik legszebb csodája. A férfi azt mondja, azért jött vissza, hogy megmondja a keresztapjának, mivé vált. És robban a konyha. Tolvaj lett Mestertolvaj. Itt megállok kedves olvasó. Egyre több csodában lesz részünk, tartogat még számunkra meglepetéseket, ez a mese. Folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 7. rész

Utazásunk hetedik részéhez érkeztünk. A mestertolvaj című Grimm mese a ,,vonat," amely visz minket. Hogy hová? Hát vissza saját magunkhoz. Önmagunk mélyebb megismeréséhez. Ott hagytuk abba, hogy kiderül, a Gróf konfliktusban van a feleségével is, a lányával is, ami persze jelzi azt, hogy végső soron önmagával is, és így az élettel is. Mert ezeket nem lehet egymástól szétválasztani. Mivel szüleinken keresztül jövünk a világra, ha hozzájuk nem tudunk kapcsolódni, az jelzi magunkhoz sem tudunk, és az élethez sem. Nem ezzel kezdődik a mese? A férfinak mindene megvan ami kell, társa, jön a gyereke, és mégis elindul vissza a szüleihez. Pont ezért, hogy rendbe tegye konfliktusait velük, de egyben magával, mert e nélkül nem fog tudni helyesen kapcsolódni a családjához sem. És lám kiderül, hogy ezek a konfliktusok ott is jelen vannak.  És a mese túl hosszú lenne, ha bemutatná a fiú szüleinek a szüleit, vagy a Gróf szüleinek a szüleit, de nyilvánvaló, hogy ugyan úgy megtalálnánk ott is ezeket a konfliktusokat.  És lám érkezik a fiú a Gróf udvarába. Itt rögtön egy hihetetlenül érdekes jelenetet figyelhetünk meg. Ahogy belovagol a birtok kapuján, a dolgozó parasztok, döbbenten nézik. És csodálkoznak. Mert a férfiban egy szikra megalázkodás, más szóval félelem nincs. Nem akar falcs alázatból hajbókolni a Gróf előtt. Persze ezt a Gróf, hogy értelmezi. Biztos nem tisztel. Hát nem tudja, hogy ki vagyok én? Aki a keresztapja. Akinek a kezében volt, amikor megkeresztelték. De lám a férfi nem gondolja úgy, mintha a Gróf, úr lenne az élete fölött.  Ez hiányzik az ott dolgozó emberekből. Ezért úgy nézik mintha egy kísértetet látnának.  És nem hisznek a szemüknek. Ez az ember nem fél a Gróftól? Hát, ez biztos, csak úgy lehetséges, hogy nem ismeri. Jaj, szegény fiú. A vesztébe rohan. És mély döbbenettel nézik, persze kíváncsisággal is. Mi lesz ebből? És titokban a férfi oldalán állnak. Hátha felszabadít. Vagy hátha történik olyan dolog, amitől jobb lesz az életük. Nem érdekes? Dehogy nem. Már csak azért is, mert így lehetőségünk van megérteni, miért tudják a vezetők, diktátorok, manipulálni pszichológiailag az embereket. Mert nem szabadok, nem megelégedettek a saját életükkel, és a szabadságot, jobb életet kínálva, lehet nagyon sok embert az órránál fogva vezetni. Egy más rabságba. Egyik kalitkából, a másikba. Mert jobb életet, csak én tudok magamnak teremteni, az Istenbe és önmagamba vetett bizalom segítségével. Ezt az emberi történelem is éken bizonyítja. És ami, ma zajlik a politikai színtereken még inkább.  A félrevezetés, manipuláció pszichológiájának a valódi ellenszere van a mesében szemléltetve. És ez a félelemnélküliség. Ami furcsa módon nem azt jelenti, hogy az emberben nincs félelem. Ellenkezőleg. Ott van a félelem érzés, de az embert ez nem gátolja meg abban, hogy bátor legyen. És itt a bátorság azt jelzi, szembenézek a félelemmel, mint érzéssel és megnézem mi váltotta ki bennem elsősorban azt, hogy féljek. És ha ezt teszem, nagyon meg fogok lepődni. Ugyanis rájövök, hogy a félelem érzés az mindig a múltból fakad. Csak ezt nem tudatosítottuk magunkban. S hogy akkor a fent leírtakat ,,igazoljam "a mesét veszem alapul. A fiú mestersége mi is? Tolvaj. És akkor, hogy tud mégis a Grófhoz lovagolni félelem nélkül? Hát úgy hogy megértette, mi volt annak az oka, hogy ő tolvaj lett. És ahogy ezt megértette, meg is javult, meg is bocsátott magának ezért, persze az Isten is neki. Mert az igaz Istennel való kapcsolata megértette, vele, hogy az Istent nem érdekli a bűn, de az ember annál inkább. És mivel az ember érdekli, hogy tehetne az Isten olyat, hogy a bűneid, de inkább nevezzük tévedésnek, sőt leginkább tudattalanságnak, miatt megbüntet, amikor te pont ezekkel a cselekedeteiddel már bünteted magad. S akkor az Isten kell még ő is büntessen? Kötve hiszem.  Jól mondja a vicc, fiam az Isten már rég megbocsátott neked, de te magadnak nem. Hoppá! Hoppá! Hoppá! Érdekes, nem?

A másik érdekes dolog, amikor a félelmet a holnap bizonytalansága váltja ki. De ez csak egy esetben lehetséges. ha nincs bennem bizalom, a lét, vagy nevezzük életnek, vagy nevezzük Istennek, iránt. És persze magam iránt sincs. Ezeket sem lehet szétválasztani. És mikor veszik el az Istenbe, életbe, és az önmagadba vetett bizalom?

Akkor amikor egy gyerek elveszti bizalmát a szüleibe. Megértjük akkor miért is indul vissza a fiú a szüleihez? Hogy ezt az elveszett bizalmat visszaszerezze. Mert e nélkül nem lehet élni.  Más szóval az Istenbe vetett hit bizalomra épül. És legyünk őszinték, lehet bízni olyan Istenben hinni, aki büntet? Nem. Nem lehet. De olyanban sem lehet, aki, az én vagy bárki más tévedését egy harmadik vállára teszi. Aki elveszi. Tessék? Ez még nagyobb idiótaság, mint a bűntető Istenkép. Mert azt sugallja, tehetek bármit, az ÚrIsten a fia vállára teszi, felelősségem így semmi. Azt csinálhatok amit csak akarok, mert meg vagyok váltva. Ha ma szét nézünk, vajon nem látjuk ennek a jelenségnek a nyomait. Személyes felelősség az hol van? Kidobtuk az ablakon.  Igaz kedves olvasó mennyi szálon szalad, fút a mese cselekvése. És még tömérdek meglepetésben, csodában lesz részünk. Ha hagyjuk.

Igaz kedves olvasó, mennyi szálon szalad, fut a mese cselekvése? És még tömérdek meglepetésben, csodában lesz részünk. Ha hagyjuk. Folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 5-6. rész

 Elérkeztünk utazásunk ötödik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese segítségével boncolgatjuk az emberi lélek mélyrétegeit. Vagy ha úgy tetszik, használhatunk egy ismertebb evangéliumi kifejezést is, ,,evezz a mélyre,,.  Ott hagytuk abba, hogy a fiatalember elindul a Gróf udvarába, hogy elmondja neki mi lett belőle. Mestertolvaj. A szülei akik még fel sem ocsúdtak, abból a sokból, hogy hazajött, hogy tolvaj lett, szembesülnek azzal,  már megy is tovább. És hová? Hát szerintük a biztos halálba. Mert a Gróf nemcsak a fiúk keresztapja, hanem a tartomány ura is egyben , aki ,,élet és halál,, ura is. Látszólag az, természetesen. De nem tudnak mit tenni. A fiúk hajlíthatatlan. Itt a mese átvált egy másik dimenzióba. Ugyanis a Gróf itt nem Gróf hanem a Mennyei Atya, és a fiú hová megy? Hát hozzá. És ezek után csodálkozunk az őszinteségén?  Az Istennel szemben ugyanis csak ez működik. A másik csodája a mesének, pedig az, hogy szépen észrevehetővé teszi, miért is hiszik a szülei azt hogy a biztos halálba megy a fiúk? Hát azért mert téves az Istenképük. Bizony. Hát nem csodálatos a mese? Két síkon futnak tehát a szálak. Az egyik, az egészségtelen családi és emberi viszonyok rendbetétele. Vagyis a saját lelkünk karbantartása. A másik pedig, ezt már nehezebb észrevenni, a hamis Istenkép átalakítása vagyis a valódi Isten megismerése, a helyes Istenkép nélkül nincsen helyes én kép sem. Ezért csodálatos de egyben fájdalmas is . Mert mi van akkor, ha kiderül hogy az Istenképem hamis? Ez nagyon fájdalmas tud lenni. Különböző okok miatt. Amit itt most nem tárgyalunk.

Tehát tudatosítsuk, a két síkot, a két különböző dimenziót. Mert erre nagy szükségünk van a továbbiakban.  És akkor térjünk vissza az első síkra. Az emberi kapcsolatok családi viszonyok, rendbetételéhez. A fiú tehát elindul a Gróf udvarába. Ekkor a mese hírtelen egy nagyon érdekes jelenetet mutat be a Gróf életéből. A Grófnak van egy gyönyörű szép felesége. Azért érdekesebb a film a képi bemutatása a mesének, amiért külön hálás is vagyok annak a stábnak amely megfilmesítette a mesét. Mert lehet nem tudatosan, viszont ráérzésből segítik a mese és egyben az emberi lélek mélyebb megértését. A Gróf a felesége mellett mint férfi, borzasztóan néz ki. Látszik rajta az a ,,betegség,, ami jellemző volt a középkorban a nemesi osztályra. Persze akadt kivétel is. De kevés. És ezt a kontrasztot csak tetőzi, nemcsak a felesége szép, hanem van egy lánya, aki még szebb, mint az édesanyja. És a jelenet a családi életükből. A lány, olyan tizennyolc és húsz év körül van. Tanul. Fogadtak melléje egy professzort, aki tanítja. És mire? Hát nem arra, amit az apja gondolt. Ugyanis a lányt, el kezdte érdekelni sok más kultúra, más népek, más szokások, és más elgondolások a világról és az Istenről is. Közben pedig kiderült , nagyon szépen rajzol. De ez egyáltalán nem tetszik a Grófnak. Hogy miért? Az kiderül a folytatásban. Csodálatos ez a mese, meglátod kedves olvasó, izgalmakkal teli és fordulatokkal. És ami a legfontosabb, felnyitja a szemünket egy rejtett, de valós valóságra.

 

 Utazásunk hatodik részéhez érkeztünk. A mestertolvaj című Grimm mese a segítségünk az emberi lélek rejtelmei megértésében.  Olyan ez az utazás, mint egy remete ábrázolás. Hogyan is ábrázolják a remetét? Általában egy lámpással a kezében. Meg egy bottal a kezében. De minket most, csak a lámpa érdekel. A fény. Amely azt jelképezi a remete, leszáll saját lelke mélyére, lámpát gyújt, hogy megnézze mi is van odabent. Pontosan ilyen lámpagyújtásban lesz részünk, ha hagyjuk a mesét, beszéljen rólunk emberekről. A lelkünkről.

Akkor térjünk vissza a meséhez. Egy csodálatos de nagyon fájdalmas jelenethez. Kiderül ugyanis, hogy a Gróf, konfliktusba van a feleségével, de igazából a lányával.  És itt érdekes mondanivalókra bukkanhatunk. Egyszer a Gróf, vagy nevezzük földesúrnak, vagy nemesúrnak, az ő kezében összpontosul a hatalom. Ez ad neki, egy hamis identitást. A saját kénye kedve szerint ítélkezhet emberek fölött. Ha úgy tetszik büntet, ha úgy tetszik kegyelmez.  Ezt a viselkedésformát átviszi a családjára is. Úgy kezd bánni a feleségével is mint mindennel maga körül. És a leányával is. Azt kezdi gondolni hogy minden az Ő tulajdona. Nem ember számba veszi őket, hanem tárgynak, amivel azt csinál amit akar. De ezzel magát is mint embert elkezdi degradálni. A dolog érdekessége, hogy van neki egy ,,házi " papja akinek van egy kántorja. Katolikus papról és a kántorról beszélünk. Ezek is bólogatnak neki mindenben, és egyet is értenek vele. Ez jól bemutatja a vallás és a politika miért is fonódott össze a történelem folyamán. Ugyanis mind a kettő elnyomta az embert. Az egyik egy büntető Istenképpel, így tartva félelemben az embereket,  a másik meg azzal ,hogy ő kezdett Istent játszani.  A felesége sem szereti, hogy rajta is uralkodni akar, de nem lázadozik, egy keveset csak. Jól élnek, ez is visszatartsa.  A mese bemutatja nagyon jól, a nárcisztikus önimádó ember gondolkodását. Ami az elszigetelésen alapszik. És innen ered a komoly konfliktusa a lányával. Ugyanis a lányt egy professzor tanítja. Mondjuk irodalomra, matematikára, földrajzra. Vagyis a Gróf szabta meg mit tanulhat. Nem is érdekelte az, mit szeretne a lánya. Hány szülő esik még ma is ugyanebbe a hibába. Miért? Mert neki sem engedték gyerekként a szülei, azt, hogy a saját érdeklődése, lelki szellemi beállítottsága szerint azt tanulja ami érdekli. És eközben a professzor felfedezi, hogy a lányt nagyon sok minden érdekli. Más kultúrák, például az eszkimók, vagy Afrika, a maga csodáival, az Iszlám, amely megengedi a többnejűséget, és a különböző népek Isten hite, ahol nem Egy Istenben hittek, hanem sok - sok Istenségben. És közben kiderül tehetséges a rajzolásban. Gyönyörűen rajzol. De ez egyáltalán nem érdekli a Grófot. Hogy miért? Mert ez biztosítja a hatalmát fölötte. Nem szabad tapasztalni , látni, nyitott lenni a világra, mert ez oda vezet, hogy elkezdesz kérdéseket feltenni, kételkedni, sőt kritikussá kezdesz válni, és ez veszélyezteti az uralmon lévőket. De nem csak ezt veszélyezteti. Hanem leleplez téged mint embert, apát , tanárt, hogy vigyázat, mert a tudás az veszélyes is lehet, ha gőgössé tesz nem nyitottá. Magyarul ha öncélúvá válik. Ezek után megérthetjük, miért csodálatos ez a mese. Hiszen bemutatja, miért is kerültek ellentétbe a középkorban a papok, és az általuk képviselt világ felfogás, azokkal akik gondolkoztak, figyeltek és így rájöttek új dolgokra. Tudomány és vallás ellentéte, amelyet jól tükröz ez a mese.  A továbbiakban a Gróf megindokolja, miért nem tanulhat a lánya. És mit mond,

- Megzavarja a lelked, az ha meghallod, hogy több Isten hit is létezik, vagy hogy többnejűség is, ami persze a keresztény felfogás szerint, pogányság Istentelenség és bűn. És hogy ,vannak olyan kultúrák, ahol uralkodó sincs, ez elképzelhetetlen főleg egy olyan ember számára aki uralkodik valamin. Ezért elkergeti a professzort a Grófságból, a lánya rajzait darabokra tépi, és megparancsolja a feleségének, hogy mit taníthat a lányának. A felesége is benne lenne,  de mivel látja azt a fájdalmat, amit a férje okoz a lányának, gondolkodóba esik. Még engedelmeskedik a férjének, de már nem szívesen. És itt megint egy dimenziót vált a mese, egy mélyebb síkot is láttat, persze ha akarunk látni. Az emberi teljességet mutatja be, ezért állítja szembe a Grófot a feleségével. Itt a Gróf most nem Gróf, hanem a minden emberben jelen lévő, racionális, logikán alapuló gondolkodás ami az emberben a férfi oldal a jobb oldal és a bal agyfélteke képviseli. És a felség itt nem a feleség, hanem az emberben lévő intuitív, megérzésen alapuló gondolkodás, a női oldal, a bal oldal, amelyet a jobb agyfélteke képvisel. Az nevezhető teljes és egész embernek függetlenül attól, hogy biológiailag melyik nemhez tartozik, amikor magában  harmóniába hozta  a férfi oldalt a női oldaladdal. Ezt jelenti a Bibliai idézet.

,,Férfinak és Nőnek teremtette őket" (Ter, 5,2)

Látod kedves olvasó. Gondolnád hogy mennyi csoda van elrejtve ebben a mesében rólunk és az életről? Olyan csoda ez a mese , mint maga az élet. Ami körülvesz mindannyiunkat, ott lüktet, körülöttünk és bennünk. A liturgia ezt úgy mondja a liturgia nyelvén hogy:

,, Benne élünk, mozgunk és vagyunk,,  Vagy egy másik ismertebb rész.

,, Őáltala, Ővele és Őbenne...,,

És akkor fejezzük be az utazásunk a Tamás evangéliumában lévő részlettel, ami ide vág.

,,„Aki keres, ne hagyja abba a keresést, amíg meg nem talál. És ha megtalált, csodálkozni fog, és ha csodálkozik, királyfi lesz, és a királyfi uralkodni fog.”  Adja a Mindenható, hogy csodálkozzunk a mesén, ez vezessen el hogy csodálkozzunk magunkon, egymáson, és a világon, csodálkozzunk ezért születik ez a meseellemzés. Mert az Isten a világ legcsodálatossabb, legnagyobb csodája.

(folytatjuk.)

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 4. rész

 Elérkeztünk utazásunk negyedik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese, az útitársunk, az önmagunk lelkének és egyben a világnak a mélyebb megismerésében. Ott hagytuk abba, hogy a már érett férfi, bevallja édesapjának a mesterségét, amivel nemes ember lett. Tolvaj. Ez volt a mestersége. Képzeljük el a szülei reakcióját. De ez a reakció, nem természetes reakció, vagyis csak részben az. Meghatározza a kultúrkör, amelyben elhangzik. És ez a keresztény kultúrkör. Amelynek az alapja a tízparancsolat. Amiben benne van a ne lopj parancsolat is. De persze tudjuk, ez csak az egyszerű emberre érvényes. Másra senkire. És mindig mással kell betartatni.  És benne van ez a tanítás is, hogy a bűn zsoldja a halál. Sőt az örök pokol. És tudat alatt ettől mindenki fél. Miért zseniális ez a mese? Hát elsősorban azért, mert bemutatja szépen, hogy a különböző kultúrák közti harcnak mi van a gyökerénél. Egy téves meggyőződés, amely a saját kultúrát, és Isten hitet tévedhetetlennek tartja. Igaznak. Egyedüli jónak. Sőt, ha ez nem volna elég, akkor kiválasztottnak. De ki választotta ki? Ez itt a kérdés.  (Csak zárójelben jegyzem meg, a világ összes vallása közül, ezt a tévedhetetlenséget csak a kereszténység nyilvánította ki. 1870- ben az első Vatikáni zsinaton. És ha egy kicsit is megnézzük a középkor történelmét, azt látjuk, hogy minő érdekes, úgy a politikai, vagy uralkodói hatalmat, mind az Egyházi hatalmat Istentől eredendőnek gondolták. Lett is ebből komoly harc az egyház és állam közt. Átkozódás és háborúk tömkelege.) Ezért startból minden más elgondolást, megközelítést kárhoztat, vagyis ki akar irtani. És a furcsaság az, hogy éppen az Isten nevében. Hát nem érdekes? Ahelyett, hogy a megértésre, a megismerésre törekedne, tapasztalatcserére, ami igazából mindenkit csak gazdagítana. Ezek után csodálkozunk, hogy a világ vallások mellett, megjelent az ateizmus. Ez természetes reakció, és nem Isten létét tagadja, ahogy sokan gondolják. Hanem a vallások által ledegradált Isten képet.

Na de térjünk csak vissza a meséhez. A fiúban mivel volt bátorsága a saját útját járni, kialakult egy egészséges Isten kép. De azért mondjuk ki, ő sem volt biztos abban, hogy amit csinál, az helyes. És mintha szeretné megtudni, az Isten hogyan viszonyul ahhoz, hogy ő tolvaj lett. Főleg, hogy édesapa lesz rövidesen.  Milyen sok síkon szalad ez a mese. Mintha a kvantumfizika tárulna fel a szemünk előtt. Egy örök kapcsolódási rendszer, ami teljesen más megvilágításba helyez mindent. Hiszen minden ember, egy részecske a hatalmas minket körülvevő világegyetemben.  Tehát a szülők reakciója. Mindketten félnek, ami jól mutatja, tudat alatt szeretik a fiúkat, és azt szeretnék, hogy boldog legyen. Az apa ezt ki is fejezi. Mit mond?

- Miért is jöttél vissza? Ha keresztapád, (aki éppen a Gróf, akinek a birtokán élnek a szülei), meg tudja hogy mivé váltál, felakasztat. Nem fog többé ringatni a karjai közt, mint akkor, amikor gyerek voltál. És ez a jelenet megint egy csoda önmagában. Mert bemutatja milyen szeretet az, amely feltételekhez kötött. Vagyis vagy olyan leszel amilyen nekem jó, mint szülő, mint keresztapa, mint tanár, mint uralkodó, vagy .... Hol van itt elfogadás? Sehol. És folytatódik a csodák sorozata ebben a mesében. Kiderül, hogy a fiú, azért is jött haza, hogy a Grófnak is elmondja mi lett belőle. Ez már mutatja, nem csak önmagához, a szüleihez, keresztszüleihez őszinte de az Istenhez is az.  És ez mutatja, kiengesztelődött magával, szüleivel, múltjával, és tudja hogy élhet a szíve szerint. És mivel megélte az Isten bízik benne, ezért tud most már felnőttként megállni a saját lábán, és most tudja igazán a születendő gyerekét tisztelni, megismerni , mert már tudja, nem olyan lesz mint ő. Hiába az apja, és ez így jó. Itt megállok kedves olvasó. Gondolkodjunk el a leírtakon, és készüljünk arra, hogy ez a mese, rengeteg csodát és fordulatot hoz még, ha hagyjuk hogy vezessen.  A megbékélés rögös útján. Isten már rég megbékélt az emberrel, most mi jövünk, béküljünk meg magunkkal, egymással, a világgal, vagyis végső soron magával az Istennel. Folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 3. rész

Elérkeztünk utazásunk harmadik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese segítségével, próbáljuk megérteni, megismerni az emberi lélek mélyrétegeit. De nem csak. Ugyanis ez a mese egy hatalmas kritikát is megfogalmaz a kereszténységgel szemben. Nem a hittel, szemben, hanem a kereszténység bizonyos élet ellenes dogmáival, tanításaival szemben. De haladjunk lassan, mint egy erecske, amelyik szépen csordogálva halad, míg egyszer csak, egy gyors, vagy lassú folyású folyó lesz belőle. Ott hagytuk abba, hogy kiderült a férfi a saját szüleihez tért vissza, akiktől fiatal korában elszökött, vagy megszökött. És akkor világossá válik a mese egyik legfontosabb rejtett üzenete. Azt már tudjuk a férfinek a mese elején, mindene megvolt, ház, munka, társ, aki várandós. És ennek ellenére elindul, hogy felkeresse a szüleit. Hogy miért? Hát azért, hogy megkapja a szülei áldását, vagy dicséretét, elfogadását,  mert érzi, tudja, hogy e nélkül, Ő sem lesz képes önmagát elfogadni olyannak amilyen,  apává válni sem, és ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni a nevelésben, amit a szülei, a nagyszülei, és mehetünk vissza úgy vagy hét generációt. Hogy miért éppen hét generációt?  Ezt József Attilától tudjuk meg, a ,,Hetedik" című verséből. Ennek a versnek az egyik érdekessége az, hogy hat szakasza van. és mindegyik szakasz így végződik:

,, A hetedik te magad légy. ,, És lám a hetedik szakasz nincs leírva. Vajon miért? Hát azért mert amikor egy ember önmaga ott nincs tragédia, hanem egy egyszerű harmonikus élet van, szenzációk, botrányok nélkül. Azért. Ezért kezdődik Eugen Drewermann német autentikus gondolkodó ,,Klerikusok,, című könyve ezzel a Buddhista közmondással, ami egyben a könyv mottója is.

,, Csak aki önmagát választja, az képes a jóra.,,

 De ugyanez a mélyebb jelentése az Ószövetségben a fáraó álmának, hét bő esztendő, hét szűk esztendő.  A hét év egy ciklus lezárását is jelenti. Olyan értelemben, hogy a hetedik generáció mindent amit elhazudott és letagadott az előtte lévő  hat generáció, ő azt fel kell dolgozza , le kell tudja , nem lesz más választása. Milyen érdekes hat generáció. (Sátán száma 666.) És azt is jelentheti, hogy az Univerzum harmóniára, egyensúlyra törekszik, a jó és rossz közt.  Tehát, a rosszal nem harcolni kell, hanem integrálni. Beépíteni az életünkbe, mert e nélkül nincs fejlődés. Nem kísértésként kell felfogni, hanem épp ellenkezőleg, egy eszköznek amely arra való, hogy ösztönözzön egy teljesebb élet irányába.  De ehhez meg kell szeretni a rosszat. Nem pokolra küldeni. Vagyis még jobban elfojtani. És az első lépés egyszer őszintévé kell válni, elsősorban önmagunk fele. Ez persze fájdalmas, de nincs fájdalom mentes gyógyulás.

Visszatérhetünk e rövid, de nélkülözhetetlen eszmefuttatás után a meséhez. A megérés végett, volt erre szükség. És a fenti gondolatok igazság tartalmát épp a mese fogja igazolni nekünk. 

És akkor nézzük meg a két ember viszonyát a fiúkhoz. Az édesanya a mesében szívből örvend, ez nem is csoda, hiszen általa jött a világra a fia. Hálás, hogy újra látja, örvend is, és titokban már büszke a fiára. Elengedte, hagyja, hogy önmaga legyen. És szereti olyannak amilyen, feltételek nélkül. De a férje az már nehezebb eset. És ennek sok oka van. Amelyeket most nem boncolgatunk. Mert rengeteg más olyan Grimm mese van, amelyekben fogjuk. Annyit jegyzünk meg itt, hogy persze a szíve mélyén ő is örvend, de nem igazán hallgat még a szívére. Nem is lenne férfi, ha nem így tenne. Ebédelnek és eközben azt kérdi a fiától?

- Hogyhogy a mi gyerekünk vagy, hiszen mi egyszerű parasztok vagyunk, de te inkább nézel ki nemes úrnak, mint parasztnak. Hogy érted ezt el?

Ez a kérdés rengeteg mindent felvet., és elárul az apjáról. Például azt, hogy ő is szeretett volna más életet élni, mint amilyent él, de valami miatt nem volt bátorsága ehhez. Mert a világon a legnagyobb bátorság oda kell, hogy valaki a saját szívét követve éljen. A fiában ez megvolt az apában nem. De azzal, hogy ezt a kérdést felvetette, már elárulta, hogy látja ezt a bátorságot a fiában, értékeli is, de ez annyira fájdalmas számára, hogy e miatt még nem tudja szeretni a fiát, mert magában nem fogadta el azt, hogy ő nem volt képes a szíve szerint élni.

És itt jön a második zseniálisan gyönyörű fordulat a mesében. Az önmagaddal való őszinteség magasiskolája. Az igazi önismeretnek, és Istenismeretnek kimagasló bemutatása. Ugyanis a fiú bevallja, tolvaj, lett. De nem akármilyen, hanem mestertolvaj. És biztosítja az apját, hogy nem közönséges tolvaj, csak gazdagoktól lop. Szegényektől soha. Itt most megállunk kedves olvasó. Dolgozzuk fel együtt az eddig olvasottakat, és készüljünk fel arra, hogy ez még semmi ahhoz képest amit még ez a mese tartogat a számunkra. 

Hamarosan fojtatjuk.