Ruszka Zsolt: Triptichon

                                                                                                        Bradford Brenner festménye

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 20. rész

 Kedves olvasó. Utazásunk 20-ik állomásához érkeztünk. Társunk a Mestertolvaj című Grimm mese, amely most a "barátunk,, , önmagunk és az élet mélyebb megértésében.  Ott hagytuk abba, hogy a férfi teljesítette, az első próbát, ellopta a Gróf lovát az istállóból. És visszaviszi a Grófhoz, aki természetesen dúl-fúl. Nem is csoda. Íme egy újabb mély tanítás. Jobb, idejében megtanulni, hogy mindig nem nyerhetünk. Vagy másképpen meg kell tanulni veszíteni, ahhoz, hogy értékelni tudd amikor nyersz. És ahhoz, hogy ne nézd le, ne vesd meg azt, aki ellen nyertél. Az az előbbi részekből már nyilvánvaló, hogy a Gróf konfliktusban van a leányával és a feleségével is. Ez mit mutat meg róla. Hát azt, habár ez nincs a mesében de logikusan következik a meséből, az egésznek ez a vezérfonala, a Gróf is konfliktusban volt az édesanyjával, és ezért férfiként a saját belső női oldalával és az Istennek a női oldalával is. A férfi viszont pont az ellenkezője, ő rendben van a női oldallal, mint a három aspektussal.  Édesanyjával, saját belső női oldalával, és Istennek a női oldalával is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az aprócska jelenet, hogy amikor indul vissza, hogy megtervezze a második próbát hogyan fogja teljesíteni, a Gróf leányával szembenéz. Mintha azt sugallná a leánynak, na ilyen egy igazi férfi, nem olyan mint az édesapád. Azzal ellovagol. A következő jelenet az bizony azért is érdekes mert azt mutatja be, a Grófné tanítja a leányát hímezni. De csak azért mert a Gróf, vagyis az apja ezt parancsolta. Nem is érdekelte az, hogy mit szeretne a leánya, mire van hajlama. Önkényesen eldöntötte ezt kell tanulni. Még ma is a 21-ik században, hány ilyen apa van mint a Gróf? Rengeteg. A Grófné tanítja, de már látja, hogy a leányát, bizony ez nem érdekli. Muszájból csinálja. És mivel így csinálja megszúrja az ujját. Ez jelzi pont, nagyon sok mesében benne van ez a csodálatos motívum, olyan cselekedetet végez, amilyet nem szeret, vagyis ami fájdalmat okoz neki, nem örömet. Ezért szúrja hát meg az ujját.

A Grófné meg is jegyzi, a leányának, hogy te csak fizikailag vagy jelen. Érzelmileg és szellemileg nem. Mire a leány illemből visszautasítja ezt. De rögtön meg is kérdi az édesanyját, szerinte milyen trükkel lopta el a férfi a lovat. Az édesanyja válasza, azért érdekes, mert azt mondja nem tudja, és nem is érdekli. Pedig ez nem éppen így van. És azt mondja a leányának, hogy te ennek nem szabadna örvendjél. A leány szomorúan de nagyon őszintén elmondja azt, hogy ő úgy látja, a férfi teljesen másképp gondolkodik a világról, mint ahogy ők. És idézi a tanárát, aki azt tanította neki, hogy az ismeretlentől nem kell félni, mert attól csak tanulni lehet. Ekkor az édesanya félre teszi azt, hogy ő mit gondol a leányáról, és inkább elhatározza hogy megismeri. Meg is kérdi ezért, hogy mond el még mit tanított a tanárod. Akit a Gróf kirúgott. És a leány örömmel megy, mutatja rajzait, amiket ő rajzolt addig, amíg különböző dolgokat tanultak. És az édesanya, most veszi csak észre, hogy a leánya milyen gyönyörűen rajzol. És kiáll magáért, mert összeragasztotta a rajzait, amiket az édesapja összetépett. A jelenetet tetézi ,egyszer csak kicsapódik az ajtó. Ott áll a Gróf aki eleve frusztrált mert veszített, és a kérdése mindent elárul.

- Mi az ördög folyik itt? Tehát a leánya csak azt kell csinálja amit ő mond. És természetesen a felesége is. Elvégre ő az úr a háznál. De a felesége a leány rajzait magához veszi. Ezzel jelzi, eddig volt, most már ebből elég. Ne uralkodj a leányodon inkább próbáld megismerni. De a Gróf hajlíthatatlan, és megbünteti a leányát. Milyen szülei lehetek, rögtön fel lehetne tenni a kérdést? És bizonyos szempontból jobb is, hogy nem tudjuk meg.

Akkor térjünk vissza a férfihoz. Aki ott a tenger partján, a kedvenc helyén , egyedül és készül a második próbát kiállni. Mit is mondtunk. A férfi rendben van a teljes női oldallal. Ezért , de nem csak, nézi a felesége medálját, amit a nyakában hord, de igazából a szívében, majd megcsókolja. És újra megjelenik az édesanyja. Aki büszke a fiára, és talán ami még fontosabb, bízik benne.  És megint egy csodálatos jelenet. A férfi megkérdi az édesanyját:

- Édesapám miért nem jött? És ott a fájdalom a szemében. Hisz éppen ezért kellett útra keljen. Hogy kibéküljön az Életnek az Istennek a férfi oldalával, az édesapjával, és a saját belső férfi oldalával. Ami nélkül soha nem tudna ember lenni. Mert e nélkül rosszul viszonyulna a fiához, de a feleségéhez is. Pont olyan rosszul mint a Gróf. A feleségéhez és a leányához.  És a női oldal segítsége most is itt van vele. Vérkását, kér az édesanyjától. Egy kilónyit. Aki nem érti de azért adja. Mint Mária amikor az angyal szól:

- Fiat szülsz. Mária sem érti , de igent mond. Mert ilyen a Női oldal. Mindig a férfi oldalt támogatja. De csak az Istenben a Nagyban van így. Ott még nem tarunk hogy bennünk és körülöttünk is így legyen. Jó is volna. Innen folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 19. rész

Utazásunk 19-ik állomásához érkeztünk kedves olvasó. Kérdezheted kedves olvasó, és joggal, hogy mikor érünk a végére. A válaszom az, hogy hamarosan a mese elemzés végére érünk, de az utazásunk az végtelen. Túlmutat téren és időn, és belevesz az örökkévalóságba. Egy kis nyitottság kell csak, semmi egyéb. Meg bátorság. Hisz jól mondta valaki, úgy 2000 évvel ezelőtt. ,, Ne féljetek,, Ugyanis nincs mitől félni. Az elmúlástól pedig nem félni kell, hanem egy nagyot nevetni, mert olyan mint egy áprilisi tréfa. Akkor tehát folytatjuk önismereti utazásunk, melyben segít a Mestertolvaj című Grimm mese. Onnan megyünk tovább, hogy a férfi teljesítette az első feladatot. Sikerült a Gróf fehér színű lovát ellopni, és most viszi vissza a Grófhoz. És itt máris kell tegyek, tegyünk, egy kis zárójelt. Ha valakitől valamit ellopsz, vagy el tulajdonítasz, azt nem szoktuk vissza vinni. Legalább is jószántunkból nem. Vagy ha igen is, akkor nagyon ritkán. Akkor mit is szeretne nekünk ez a jelenet tanítani?

,, Mert aki meg akarja menteni az életét az elveszíti azt,, .... (Mk, 8, 35) És akarattal nem tettem hozzá, a második részt. És elmondom azt is, hogy miért. Mert így kellene hozzátennem: ,,Aki pedig képes arra, hogy elveszítse, az visszakapja azt.,, Pont úgy, mint a Gróf a lovát. De mélyebben ez mit is jelent? Elsősorban azt, hogy Élet és halál az nem két különböző dolog hanem egy egész. A halál az nem lehet az élet ellensége. És mivel, mi sajnos ezt így fogjuk fel, csodálkozunk, hogy nem tudunk élni sem. Amikor valaki igent mond az életre, a halálra is igent mond. És aki a halálnak ellen áll, az életnek is ellenáll. Ezt sugallja a mese. Az akasztófa jelenet, ahová, a Gróf akarja felakasztani a keresztfiát, ha nem tudja a próbákat teljesíteni. Csakhogy úgy néz ki a Gróf keresztfia, mivel nem fél a haláltól, az élettől sem fél, ezért is tudja az első próbát teljesíteni. A Gróf pedig lehetőséget kap, hogy a fájdalom érzetén keresztül tanulja ezt meg. De egyelőre úgy néz ki, ez még várat egy keveset magára.

Akkor menjünk tovább.. Érkezik a férfi a Grófi birtokra. Ahol ugyebár, sokan dolgoznak neki. Helyette is, hiszen ő Gróf. Neki ez kijár. Nem a saját munkája után él jól, hanem mások munkájából él. És egyáltalán nincs benne hála ezért. Sőt. Félelemben tartsa az embereit, nehogy rájőjenek, lehetnek szabadok. Az neki nem kifizetődő. Mindent elvesz, egy keveset azért hagy nekűk, hogy éljenek, mert ha meghalnak ,hogy fog ő a javakban dúskálni, ha mindent ő kell csináljon? Nem ismerős a szituáció? És akkor egy újabb csodálatos jelenet. Ahogy a férfi belovagol a saját barna lován, kötőféken vezeti a fehér lovat. Akin nem ül senki. Ahogy közeledik a Gróf lakosztálya fele, a birtokon dolgozó emberek, úgy fogadják, mintha ő lenne a megváltójuk. Éljenzik, integetnek neki, mert érzik, valami változást fog hozni, ami őket is érinti. És ez valóban így van, csakhogy e jelenet azt is érzékelteti, te is kell tegyél magadért, dolgoznod kell magadon, nem azt várni hogy valaki téged kívülről megvált. Az üres fehér ló pedig jelzi, az nem üres. A láthatatlan Isten ül rajta, aki segítségével a férfi megtanult kiállni magáért. Aki miatt szereti és tiszteli önmagát. És ezért mindent, és mindenkit. Vagyis kialakult benne, egy helyes Istenkép, ami helyre tette a saját énképét is. Szerető Isten van nem bosszúálló. Inkább megértő és kegyelmes, vagyis könyörülő. Aki megváltoztatja a férfi saját magához való hozzáállását is, és az élethez való hozzáállását is. Átalakul a gondolkodásmódja. Másképp kezdi látni a világot, és benne önmagát. Ezt mi sem bizonyítja a legjobban mint a következő jelenet. Odaér a Gróf lakóházához. Kicsapódik az ablak, és megjelenik a Gróf. Akit a férfi így köszönt.

- Adjon Isten Kegyelmes Gusztáv Gróf. És messziről látszik, azért köszön így, mert tudja a Grófban szinte semmi kegyelem nincs. Vagyis az Istenképe büntető. Énképe beteg. Ezért is, amikor a férfi, elmondja öröm volt nézni, ahogy a katonák alusznak, amíg ő ellopja a lovat, eközben kitántorognak a katonák az istállóból. A Gróf szeme elárulja, ha tehetné, megölné a katonáit. Hogy tehettek ilyet? Ők tehetnek arról, hogy a keresztfia az első próbát kiállta. Milyen megalázó ez számára. És főleg azok előtt, akik félnek tőle. Pont azért félnek mert úgy tett, mint aki sebezhetetlen. És lám, kiderült nem az. De uralkodik magán. Senki sem láthatja hogy ő is csak ember. Nem. Én megmutatom. Velem nem lehet újat húzni.

És így szól a keresztfiához.

- Az első próbát kiálltad, de nem azért mert te voltál ügyes, hanem mert szerencséd volt, és a katonáim hibáztak. De ne feledd. A második próba az az, hogy alólam és a feleségem alól kell ellopjad a lepedőt, és a feleségem újáról a jegygyűrűt. De egy dolgot véss az eszedbe. Ha tolvajként jösz hozzám, akkor én tolvajként fogok veled bánni. Azzal becsapja az ablakot.

Egy újabb csodálatos jelenet. Ami mit is mutat meg a Grófról. És nem csak a Grófról. Hanem rólunk. Itt csodálatosan be van mutatva a karma törvénye. Ugyanis a szándék szintjén ha te valakinek rosszat akarsz az kimegy belőled, de vissza is tér hozzád. Ki akarta hogy a férfi ellopja a lepedőt és a jegygyűrűt? Hát a Gróf. Ő teszi a keresztfiát tolvajjá, és aztán azt mondja tolvaj vagy és tolvajként bánok veled. Az egy dolog, hogy a férfi azt mondta a mestersége tolvaj. De te akartad próbára tenni. Hogy elítélhesd. hogy megmagyarázd magadnak, miért is akaszthatom fel. Hát bűnös. Bűnhődnie kell. De csak neki. Nekem? Nem, velem minden rendben van. Én tiszta vagyok, makulátlan, hiba nélküli, tökéletes lény. Vagy másképpen, vagy úgy gondolkozol a világról ahogy én, vagy .... Nem érdekes. Hogy mikre rá nem vezethet ez a csodálatos mese. Ha hagyjuk természetesen. Innen fogjuk folytatni.

 

Ruszka Zsolt: Szemle

A bencés szerzetes, pap is volt egyben. Húsvét vasárnapján ő kellett végezze az ételszentelési szertartást. Csodálatos volt az idő. A kisváros központja megtelt. Öröm volt nézni a sok embert, amint várták, hogy elkezdődjön a szertartás. Ami csodálatos volt. Felemelő. A végén csend borult a térre.

A bencés szerzetes ezekkel a szavakkal búcsúzott el az emberektől.

- Annyit mondok nektek, a Jó Isten sok mindenre áldását adja. Egy dologra viszont nem. És itt és most elismerem előttetek Egyházam egyik tévedése, az volt a történelem során, hogy megáldotta a fegyvereket, vagyis ezzel szentesítette a háborút.

Csend borult a térre. Mély csend. A szerzetes még halkan ennyit mondott.

- Akit mélyebben érdekel a téma, azt várom egyéni beszélgetésre. Itt most röviden annyit mondanék, aki el akarja kerülni, az elmúlást, másképpen mondva, aki fél a haláltól, az csak halált fog teremteni maga körül. Ennek ékes példája a mai világ.

És még mosolyogva hozzátette:

- A halál, vagy elmúlás tehát annak lesz probléma, aki el akarja kerülni. Ez a Húsvét igazi üzenete. Tanulj meg meghalni, mielőtt meghalsz. Mind Gandalf a Gyűrűk Urában. És akkor csodában lesz részed. Áldott Húsvétot mindenkinek.

Steigerwald Tibor: Nyitva

Vigasza dalol

szeretet illatának.

Hűvös fuvallat.

 

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 18. rész

Kedves olvasó. Utunk 18-ik állomásához érkeztünk. A Grimm testvérek Mestertolvaj című meséje a tükör amelybe, ha bele merünk nézni, feltárja nekünk önmagunk. Egy hatalmas segítség, ha az önismeret útján szeretnénk járni.  Ott maradtunk el, az első próbát kiállta a férfi. Kilopta, ellopta a Gróf lovát az istállóból.  És most csak egy gondolat erejéig, nem furcsa, hogy mind a három próba, abból áll, hogy a férfi valamit, el kell lopjon a Gróftól. Valamit ami az övé. Nehogy kiderüljön, hogy igazából semmi sem a miénk. A Gyűrűk urában ez hogy van bemutatva. ,,Az enyém,, És ezért képes vagyok akár ölni is. És hogy burkoltan a mese az mélyen az elengedésről szól. A hamis azonosulásaink, az illúzióink elengedéséről.  A Gróf ezt tanulja szépen lassan, amíg a keresztfia teljesíti a próbákat, amiket ő szabott ki. Nem érdekes. Már említettem, hogy a három próba igazából a Gróf segélykiáltása. Segíts megérteni önmagam. Hogy beláthassam miért szenvedek, miért nem vagyok boldog. És tessék. A kérése meghallgatásra lelt.

És akkor menjünk tovább. Miután ellopta a lovat, elmegy kedvenc helyére, a tengerpartjára. Oda, ahová még kisgyerekként is járt. Mikor menekült otthonról. Közben maga a megfilmesített mese is segít minket, abban hogy észrevehessük, azok a mélyebb összegfüggések amikről idáig beszéltünk, bizony valósak. Mert a következő jelenet épp a férfi szüleit mutatja amint reggeli dolgaikat végzik. És e közben beszélgetnek. A fiúkról. Mit is mondtunk eddig? A fiú a női oldallal, ide tartozik a saját női oldala, az édesanyjával való viszonya, és a nagynak a női oldala, rendben van. Az édesanyja azt mondja a férjének, egész éjjel nem aludt, félti a fiát. Ez természetes. De utána mit is mond. Bízom benne, hogy teljesíteni fogja mind a három feladatot. És még nem tudja, hogy az elsőt már teljesítette. Erre mit felel az apa. Ó asszony miért is említed. Dehogy fogja teljesíteni, vagyis egyáltalán nem bízik a fiában. De ha egy férfi nem bízik a fiában az azt jelzi hogy igazából magában sem bízik. Az oka pedig ennek az, hogy az ő apja sem bízott benne soha. Tehát a férfi a saját férfi oldalával konfliktusban van, e miatt a saját apjával is és az élet (Isten) férfi oldalával is. Hát nem csodálatos. És ahogy ezt kimondja a feleségének, mit ad az élet. Megjelenik a fia, amint a lovat viszi vissza a Grófhoz. A szülei háza előtt kell ellovagoljon. És int nekük. Az édesanya büszke a fiára és a férjére néz. Én bíztam benne, és látod sikerült az első próbát kiállnia. Ideje neked is bíznod benne.  És itt megint kell tegyek egy kitérőt. A mindennapi életben hány de hány olyan eset van, amikor egy férfi, öntudatlanul persze, állandóan veszélynek teszi ki magát, keresi az extrém helyzeteket. Mert belül be akarja mindenáron bizonyítani az apjának, nézd mire vagyok képes, igenis értékes vagyok. Ugyanis ha egy férfibe nem bízik az apja, az azzal jár, értéktelennek fogja magát érezni, e miatt. A férfiben is megvan ez az oldal. Annyi különbséggel, hogy tudatában van ennek. Ezt épp a fájdalom jelzi ami benne van. Fáj neki hogy az apja nem bízik benne. De nem elnyomta magában ezt a fájdalmat hanem mélyen megéli. Mert megértette, az apja azt adta neki amit kapott a saját apjától. Nem tudta ezt felülírni, és innen kezdve nem hibáztatja sem az apját, sem a nagyapját, sem önmagát, sem az Istent. Megbékélt mind a három síkkal.  Nem keres bűnbakot, magából sem csinál azt és magát sem vádolja, a szüleiből sem csinál bűnbakot,  a szüleit sem vádolja, és az Istent sem., Istenből sem csinál bűnbakot. És áldozattá sem tesz senkit, se magát se szüleit sem az Istent. Mint a kereszténység tette Jézussal. És még azt mondjuk az Isten tette bűnbakká a fiát, hogy mi élhessünk. Mélyen beteg skizofrén gondolkodás. És ha nem tesz senkit bűnbakká, áldozattá sem tesz senkit. Se önmagát se a szüleit és se az Istent.  Hanem elkezd felelősséget vállalni, elsősorban önmaga miatt. És integrálja a fájdalmát. És ezért tud meggyógyulni. Itt megállok kedves olvasó. Innen fogjuk folytatni. Ugyanis a csodák csodájában fogunk részesülni,  ha engedjük hogy a mese tanítson minket. És a csodák csodája az az Isten maga. Istent helyesen kell megismerni. Ezt csak a Szentlélek tudja nekünk megtanítani. És ehhez elsősorban alázat kell.

Ui. Egy pontosítást kell tegyek. Nehogy valaki azt gondolja a kereszténység ellen beszélek. Nem. De vannak dolgok melyeket végig sem gondolt a kereszténység, és dogmákat gyártottunk belőle. Ezeket le kell bontani. Igen a dogmák ellen beszélek. A megtestesülés az az egyik legnagyobb csodája a keresztény világnak. Isten megtestesült emberként. Ez azért fontos, mert azt jelzi, az emberi létnek nincsen olyan része, oldala, amit az Isten ne értene. Mert megtapasztalta. És ez számunkra emberekre nézve a gyakorlatban azt jelenti, az Isten mindenkinek a rendelkezésére áll, bármilyen nehéz élet

helyzetről legyen is szó, hogy megértse azt és föléje, (feléje) emelkedjen, kilépve belőle. Innen is látszik bűntető Isten ilyen nincs.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 17. rész

 Elérkeztünk utazásunk 17-ik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese, az útitársunk, az önmagunk lelkének a megismerésében.  A mese segítségével, nézzünk egy kicsit a dolgok mögé. És ha így teszünk, nagyon meg fogunk lepődni. Mert feltárul a lélek világa. A mesék mélypszichológiája, és az Ószövetségi Bibliai történetek mélypszichológiája nagyon hasonló. Az út mindig befele vezet. Ezt az igazi Jézus Krisztus, és jó ha tudjuk hamis Jézus is van, hogy mondta.

,, Isten országa bennetek van. ,,(Lk. 17,21)  Tehát nem csak bennem, hanem benned is kedves olvasó. De egy dolgot, nagyon mélyen meg kell érteni. Senkit nem lehet követni, még Jézus Krisztust sem. Azért sem, mert az alapvető kérdés, amit fel kellene tenni, az ez: Ki vagyok én? És erre a választ csak én tudom megadni. Helyettem senki. És helyetted sem kedves olvasó. Épp ezért a vallás az egy nagyon személyes dolog. A hit az szintén. De hinni, csak olyan dolgokban szabad, amelyek értelmes dolgok. Itt van például a háború. Minden értelmes ember tudja, ez értelmetlen dolog, de mégis egyeseknek kifizetődő, sőt hasznos. Mert ebből gazdagodnak meg. Isten, az egyben mindenben ott van, fűben, fában, hernyóban, virágban, levegőben, bennem, benned, bennünk. Vagyis a teremtett világban is mélyen benne van. Viszont mindenek fölött is ott van. Érinthetetlen. Isten az önmagáért való. Az önmagát önmagának adó. Saját létének az oka. Keleten úgy nevezik az önvaló. Élet és halál fölött van. Az iszlámban a 112-ik szúrában így van leírva:

- "1. vers: „Mondd: Ő Allah, az Egyetlen!”

2. vers: „Allah, az Örökkévaló (Aki nem szorul senkire, de Mindenki Őrá szorul).”

3. vers: „Nem nemzett és nem nemzették.”

4. vers: „És senki sem fogható hozzá.”

A kereszténységben a Kolosszeiekhez írott levélben, 1, 15 ez áll:

- Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény előtt.” Ki ez az Ő. Természetesen az igazi Jézus Krisztus. És Ő a láthatatlan Isten képmása. Ez azért érdekes, mert ha megnézzük a Tízparancsolatból a második parancsolatot, ott ez áll.

,, Ne csinálj magadnak faragott képet,,. Ez jelen esetben azt jelenti, ne téveszd össze a képmást az Istennel. Ne társíts. Vagyis értsd meg, a képmás, az csak esetleg bemutatja neked, milyen is az Isten, de ezt csak a személyes kapcsolatán keresztül tudja. És azt is csak megközelítőleg. És olyan nincs, hogy a képmás imádtatja magát. Még az Isten sem imádtatja magát, ilyen nincs, ugyanis akkor nem Isten. És csak egy apróság. Mindannyian szeretetre vágyunk. Tehát ha valaki szeret minket, azt nem szoktuk keresztre feszíteni. Sőt ha nincs körülöttünk egy olyan ember, aki elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk, akkor nagy a valószínűsége, hogy mi sem fogjuk sohasem elfogadni magunkat, olyannak amilyenek vagyunk. Nem hogy megszeretni önmagunkat. És a legnagyobb baj, épp ez, ma a legtöbb ember el sem hiszi, hogy ő szerethető. És pont e miatt lesz szinte mindenki képmutató. És mivel a család az első emberi közösség, amibe beleszületünk mindannyian, kivétel nélkül, ezért nagyon fontos az édesapa, és édesanya szerepe egy gyerek életében. Nem ezt tárgyaljuk a Mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzésében? Mivel az ember Isten hitét nagyban befolyásolja, a szüleiről kialakított kép. E kis kitérő után a következő részben folytatjuk a mese további mélyebb összefüggéseinek a feltárását.