Kedves olvasó. Elérkeztünk belső utazásunk 16-ik állomásához. Útitársunk a Mestertolvaj című Grimm mese, amely vezet minket az önismeret útján. Odáig jutottunk, hogy a fiatalember elindul, hogy teljesítse az első próbát. Lopja el a Gróf lovát az istállóból. Mint már említettem, a férfit a teljes Női oldal segíti, abban, hogy ezt a próbát sikeresen kiállja. A Női oldal archetípusai közül, most csak azzal foglalkozunk amely megjelenik a mesében. De azt nem győzőm kihangsúlyozni, hogy egy adott archetípusnak van pozitív és negatív oldala is. Mindkettővel rendben van a fiatalember, ezért is tudja használni. És az anya (gondoskodó) meg a szerető (csábító) negatív archetípusát használja, mindjárt meglátjuk, hogy miért. Éjszaka van. Sötétség. Az istállóban ég a tűz. És a hat férfi katona, őrzi a lovat. A Gróf megbízta őket, a feladatra, legjobb katonáinak nevezve. Ezért eleve kényszer alatt, stressz alatt vannak, mert meg akarnak felelni uruknak. Eleve nem önmaguk. Ezért kísérthetők. Aki önmaga az sosem kísérthető. Vagyis kísérthető, de mivel éber, felismeri azt időben, és így ki tudja kerülni. De haladjunk szép lassan. Éjszaka van. Teljes sötétség. Ilyen helyzetben mindenki, de főleg a fiúk félnek. És keresik az anyjukat, akihez hozzábújhatnak, ott érzik magukat biztonságban. De mi van akkor, ha az anya olyan anya, akinek nincs társa, és e miatt a fiát, nem akarja, hogy felnőjön, magához akarja kötni. Hiányzik belőle az Amazon vonás. És e miatt a fiától várja el azt, amit csak a társa adhat meg neki. Hat férfi, akikről a mese, nem említ mást, csak annyit hogy katonák. Családi hátterük, tehát rejtve marad. De az már, hogy katonák, gyanút kell, hogy keltsen. Valami otthon nincs rendben. Nagyon nincs. Mit is mondtunk? Akkor vagyunk rendben önmagunkkal, ha nincsen konfliktusunk édesapánkkal és édesanyánkkal, így saját belső férfi és női oldalunkkal sincs, ez biológiánktól független, és így Istennek a két oldalával,, vagyis a férfi és női oldalával sincs. Na de kérdem én, melyikünk tudja ezt magáról elmondani? Egyikünk sem. Mindannyiunknak kivétel nélkül dolgoznunk kell magunkon, ki többet, ki kevesebbet, ahhoz hogy ez így legyen. A mese azért csodálatos, főleg ez a része, mert csodálatosan bemutatja, hogy a katonák, mind a hatan hadilábon állnak a női oldallal. Elsősorban a sajátjukkal. Ebből kifolyólag az édesanyjukkal is, és az Élet (Isten) női oldalával is. Tehát. Éjjel van, korom sötét. Bent ég a tűz, de kint korom sötét van. És egyszer csak zaj veri fel a csendet. Az egyik katona, ki is lép az istállóból, és odakiált, ahonnan a zajt hallja.
- Állj! - Ki vagy?
A válasz, pedig az, hogy egy öreg anyóka, aki elfáradt és szállást kér éjszakára. A katona jól megnézi, és azt látja, valóban egy öreg anyóka, a szekerén pedig egy hordó. És itt csodálatosan érzékelteti a mese, hogy a katonáknak olyan édesanyjuk volt, akitől érzelmi biztonságot, női ölelést, női érintést nem kaptak. Ezért is jelent meg a fiú anyóka képében. Nem vonzó nő képében. Mert abban a fiúban, akinek hiányzik az anyai ölelés, érintés, sőt ,ha nem szopta az édesanyja mellét, abban az erotika túlfűtötté válik. És a testiség, amit a bor is képvisel. Ezért van a szekéren a bor. Micsoda csodálatos lehetőség igazi önismeretet tanulni. És azt csak zárójelben teszem hozzá, önismeret és Istenismeret kéz a kézben járnak. Tehát a férfiakban eleve hiányérzet van. Viszont az anyóka nem vonzó. Azt nem lehet megölelni. Viszont be lehet hívni, aludjon ott, ha akar. Csodálatos lehetőségeket nyújt ez a mese. Akkor menjünk tovább.
Az anyóka bemegy az istállóba. Egy másik érdekes jelenség. A katonáknak mi a dolguk? Őrség. Ehhez pedig, figyelni kell. Éber kell lenni. De ott a bor. Ami eleve kábít, bódít. És a félénk férfiaknak ad egy ál bátorságot. Főleg a nőkkel szemben. Még egy csodálatos szimbólum, ami jelzi, nem csak a Női oldalukkal, hanem a férfi oldalukkal is hadilábon állnak. Meg is kérdik az anyókát, mi van a hordóba.
Az anyóka pedig mosolyogva mondja, jó bór. Adok ha gondoljátok. Közben altatót szór a borba. A katonák mind megkóstolják, és bizony felöntenek a garatra. Van itt még egy érdekes szimbólum. Az anyóka az első pohár bort azt ingyen adja, de a többit pénzért. Ez mélyen jelzi, hogy azok a férfiak, akik nincsenek rendben magukkal, nem fogják észrevenni, ha egy nő, nem is őket szereti, hanem csak a pénzüket, stb., akarja. A mindennapi életben hány ilyen eset van. Rengeteg. Mikor elalusznak az anyóka leveti álruháját. A lovon ülő katonát nyergestől felhúzza a ló felé. Amelyik a kantárt fogja kap a kezébe egy szíjat. Amelyik a farkát, az kap a kezébe egy felmosót. Ezután a patáira rongyot tesz, hogy ne csapjon zajt a köves udvaron. És vezeti keresztül a téren. És a mese ezen részében van egy utolsó csodálatos jelenet. Ahogy vezeti a lovat, az ahogy megérzi, hogy szabad felnyerít. És láss csodát a Grófné, vagyis a Nő, felébred. És gyorsan fel akarja költeni a férjét, hogy figyelmeztesse, nézze meg nyerít a ló. Nem-e épp ellopják. Ez a jelenet azért csodálatos, mert itt a Grófnő nem a Gróf felesége, hanem a saját Női oldalának a megérzése, ami így van bemutatva, de mivel a Gróf ezzel hadilábon áll, nem is hallgat rá. Félálomban visszamotyog a feleségének.
- Hát a ló mindig nyerít. Azzal tovább alszik. És közben a keresztfia teljesíti az első próbát. Őt a Női oldal segíti, a Grófot is segítené, de az nem vevő erre. Hát nem zseniálisan csodálatos ez a mese? Még érnek meglepetések. (Folytatjuk)
