2026. február 27., péntek

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 3. rész

Elérkeztünk utazásunk harmadik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese segítségével, próbáljuk megérteni, megismerni az emberi lélek mélyrétegeit. De nem csak. Ugyanis ez a mese egy hatalmas kritikát is megfogalmaz a kereszténységgel szemben. Nem a hittel, szemben, hanem a kereszténység bizonyos élet ellenes dogmáival, tanításaival szemben. De haladjunk lassan, mint egy erecske, amelyik szépen csordogálva halad, míg egyszer csak, egy gyors, vagy lassú folyású folyó lesz belőle. Ott hagytuk abba, hogy kiderült a férfi a saját szüleihez tért vissza, akiktől fiatal korában elszökött, vagy megszökött. És akkor világossá válik a mese egyik legfontosabb rejtett üzenete. Azt már tudjuk a férfinek a mese elején, mindene megvolt, ház, munka, társ, aki várandós. És ennek ellenére elindul, hogy felkeresse a szüleit. Hogy miért? Hát azért, hogy megkapja a szülei áldását, vagy dicséretét, elfogadását,  mert érzi, tudja, hogy e nélkül, Ő sem lesz képes önmagát elfogadni olyannak amilyen,  apává válni sem, és ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni a nevelésben, amit a szülei, a nagyszülei, és mehetünk vissza úgy vagy hét generációt. Hogy miért éppen hét generációt?  Ezt József Attilától tudjuk meg, a ,,Hetedik" című verséből. Ennek a versnek az egyik érdekessége az, hogy hat szakasza van. és mindegyik szakasz így végződik:

,, A hetedik te magad légy. ,, És lám a hetedik szakasz nincs leírva. Vajon miért? Hát azért mert amikor egy ember önmaga ott nincs tragédia, hanem egy egyszerű harmonikus élet van, szenzációk, botrányok nélkül. Azért. Ezért kezdődik Eugen Drewermann német autentikus gondolkodó ,,Klerikusok,, című könyve ezzel a Buddhista közmondással, ami egyben a könyv mottója is.

,, Csak aki önmagát választja, az képes a jóra.,,

 De ugyanez a mélyebb jelentése az Ószövetségben a fáraó álmának, hét bő esztendő, hét szűk esztendő.  A hét év egy ciklus lezárását is jelenti. Olyan értelemben, hogy a hetedik generáció mindent amit elhazudott és letagadott az előtte lévő  hat generáció, ő azt fel kell dolgozza , le kell tudja , nem lesz más választása. Milyen érdekes hat generáció. (Sátán száma 666.) És azt is jelentheti, hogy az Univerzum harmóniára, egyensúlyra törekszik, a jó és rossz közt.  Tehát, a rosszal nem harcolni kell, hanem integrálni. Beépíteni az életünkbe, mert e nélkül nincs fejlődés. Nem kísértésként kell felfogni, hanem épp ellenkezőleg, egy eszköznek amely arra való, hogy ösztönözzön egy teljesebb élet irányába.  De ehhez meg kell szeretni a rosszat. Nem pokolra küldeni. Vagyis még jobban elfojtani. És az első lépés egyszer őszintévé kell válni, elsősorban önmagunk fele. Ez persze fájdalmas, de nincs fájdalom mentes gyógyulás.

Visszatérhetünk e rövid, de nélkülözhetetlen eszmefuttatás után a meséhez. A megérés végett, volt erre szükség. És a fenti gondolatok igazság tartalmát épp a mese fogja igazolni nekünk. 

És akkor nézzük meg a két ember viszonyát a fiúkhoz. Az édesanya a mesében szívből örvend, ez nem is csoda, hiszen általa jött a világra a fia. Hálás, hogy újra látja, örvend is, és titokban már büszke a fiára. Elengedte, hagyja, hogy önmaga legyen. És szereti olyannak amilyen, feltételek nélkül. De a férje az már nehezebb eset. És ennek sok oka van. Amelyeket most nem boncolgatunk. Mert rengeteg más olyan Grimm mese van, amelyekben fogjuk. Annyit jegyzünk meg itt, hogy persze a szíve mélyén ő is örvend, de nem igazán hallgat még a szívére. Nem is lenne férfi, ha nem így tenne. Ebédelnek és eközben azt kérdi a fiától?

- Hogyhogy a mi gyerekünk vagy, hiszen mi egyszerű parasztok vagyunk, de te inkább nézel ki nemes úrnak, mint parasztnak. Hogy érted ezt el?

Ez a kérdés rengeteg mindent felvet., és elárul az apjáról. Például azt, hogy ő is szeretett volna más életet élni, mint amilyent él, de valami miatt nem volt bátorsága ehhez. Mert a világon a legnagyobb bátorság oda kell, hogy valaki a saját szívét követve éljen. A fiában ez megvolt az apában nem. De azzal, hogy ezt a kérdést felvetette, már elárulta, hogy látja ezt a bátorságot a fiában, értékeli is, de ez annyira fájdalmas számára, hogy e miatt még nem tudja szeretni a fiát, mert magában nem fogadta el azt, hogy ő nem volt képes a szíve szerint élni.

És itt jön a második zseniálisan gyönyörű fordulat a mesében. Az önmagaddal való őszinteség magasiskolája. Az igazi önismeretnek, és Istenismeretnek kimagasló bemutatása. Ugyanis a fiú bevallja, tolvaj, lett. De nem akármilyen, hanem mestertolvaj. És biztosítja az apját, hogy nem közönséges tolvaj, csak gazdagoktól lop. Szegényektől soha. Itt most megállunk kedves olvasó. Dolgozzuk fel együtt az eddig olvasottakat, és készüljünk fel arra, hogy ez még semmi ahhoz képest amit még ez a mese tartogat a számunkra. 

Hamarosan fojtatjuk.


2026. február 26., csütörtök

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 2. rész

 Akkor fojtatjuk tehát utazásunk, A mestertolvaj című Grimm mese a fonalunk, amely segítségével behatolunk, vagy lemerülünk az emberi lélek mélyebb rétegeibe, hogy megérthessük elsősorban önmagunk, családunk, bizonyos élethelyzeteinek igazi okait. És ez a megértés segít, hogy törekedjünk egy békésebb, emberségesebb, végső soron egy igazibb emberhez méltó életre. Ott hagytuk abba kedves olvasó, hogy a fiatalember egy egyszerű paraszt családnál száll meg egy ebéd erejéig. Az asszony ahogy ez kiderül, tüstént neki is áll az ebéd készítésének, a férje pedig visszatér a kertészkedéshez. Éppen csemetéket, vagyis fiatal fákat ültet, és leszúr a földbe melléjük egy egyenes karót hogy a növekedésüket elősegítse, egy erősebb szél ne tudja kidönteni, és hogy ne nőjenek görbén. Az idegen férfi melléje szegődik, és innen kezdve egy meglepő és csodálatos fordulatot vesz a mese. De ez egyben, egy nagyon fájdalmas fordulat is. Mind a három ember számára. A férfi, miután megdicséri a parasztot, hogy szép a kert, megkérdi tőle, hogy segítsége nincs?  Igy derül ki, hogy a házaspárnak volt egy fiú gyerekük. Aki okos volt, de az apja, vagyis a paraszt szerint haszontalan, olyan szempontból, hogy nem lehetett nevelni. Inkább elhagyta a szüleit, és azok azóta nem hallottak semmit felőle. A mese után készült film,azért jobb mint a mese, mert jobban észre lehet venni, a fájdalmat ami ott maradt a szülőkben, a gyerekük döntése miatt. A film ezt jobban tudja érzékeltetni, bemutatni, mind egy írott szöveg. És az azóta eltelt idő, na meg a fájdalom, éretebbé tette a két embert. Lassan belátták, hogy ők is tehettek arról, hogy a fiúk elhagyta őket. Ma már sok mindent másképpen csináltak volna, de késő bánat.  Így belenyugodtak sorsukba, megtanultak együtt élni a fájdalommal, de szívük mélyén reménykedtek, hogy egyszer még viszont láthatják a fiúkat, és rendezni tudják a megromlott kapcsolatukat. Mit is mondtunk, az öreg paraszt, mivel is foglalkozott, amíg beszélgettek? Fiatal csemetéket ültetett és karókat szúrt melléjük, hogy egyenessen nőjenek. De a sok meglévő már felnőtt fák között szép számmal akadt, amelyik görbén, vagyis szabálytalanul nőtt. Az idegen férfi rá is szól a parasztra, miért nem karózza fel az öreg fát is. Vagyis miért nem próbálja meg szabályozni , mire az öreg keserűséggel a hangjában mondja, hogy csak addig lehet, amíg a fa fiatal, utána lehetetlen. És arrább is megy, mivel ez a beszélgetés feltépte benne az ott lévő sebet. Rosszul állt a fiához, nem tudta ,,jól” nevelni.  Talán, azért sem, mert őt is ,,rosszul” nevelte az apja? Ugyanis mivel minden ember egyedi, egy egyén, ezért személyre szabott nevelési módszer lehet csak jó. De ehhez egyszer meg kell ismerni azt, akit nevelsz. Na, de ha te apa vagy és önmagad nem vagy képes megismerni, akkor soha nem leszel képes megismerni a fiadat sem. És még egy apróság. Ha nekem mint apának a fejemben az van, hogy tegyük fel én megszenvedtem valamit, így megtanulva azt ,hogy mit hogyan kell tegyek, és mindenáron azt szeretném, hogy a fiam ettől megkíméljem, pont ezzel fogok neki a legtöbbet ártani. És ehhez még hozzá adódik netán, egy olyan Isten hit, hogy ha tévedsz, az bűn, és az Isten ezért megbüntet, vagy netán a pokolra juttat, ez még inkább fokozza a helyzet súlyosságát. És bűntudatot kelt a lélekben.  És itt van a mese első csodálatos fordulata. Ami egyben nagyon fájdalmas, mind a három szereplő számára, de egyben felszabadító is. Ugyanis kiderül, hogy az idegen, az a világgá ment fiúk, aki visszatért a szüleihez. Innen fogjuk fojtatni, kedves olvasó. Hogy együtt tárjuk fel az emberi lélek mélyebb rétegeit. Csodálatos mese ez az önismeret rögös és fájdalmas útján járó embernek, de egyben ez hordozza magában az igazi felszabadulást is.

(Folytatjuk )



2026. február 25., szerda

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 1. rész

Ez az egyik általam ismert olyan mese, amelyik szenzációsan bemutatja, azt, amit a huszonegyedik században Bert Hellinger német pszichoterapeuta is állított.  Egy ember az életerejét az őseitől kapja. Ha ebben az energia áramlásban, zavarok keletkeznek , vagy másképpen konfliktusok alakulnak ki családon belül,  azok kihatással lehetnek az utódok, életére, gondolkozására, érzelmi világára és ez által a tetteikre is.  Érdekes az is, hogy Eugen Drewermann mellett ő a második általam ismert német gondolkodó, aki Katolikus papként kezdi az életét, majd pszichoterapeuta - ként él és dolgozik. 2019-ben elhunyt.  Érdekességként írom 16 évet egy Katolikus missziós rend tagjaként Dél Afrikában dolgozik a Zuluk közt. Itt volt alkalma megfigyelni, milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének. Ennek a megfigyelésnek a hatására kezdte érdekelni a családállítás, családterápia. Közben kilépett a rendből. De térjünk vissza a meséhez, annyit jegyezve csak még meg, hogy az 1700- as évek végén, 1800- as évek elején gyűjtötték ezeket a meséket. Meséket?  Látszólag meséket, vagyis mesék, amelyek rejtetten magukban hordozzák az emberi lélek mélyebb megértésének kulcsait. 

És akkor egy önismereti utazásra hívlak kedves olvasó. Fedezzük fel együtt a mese mélyebb értelmét. Már a mese kezdete egy furcsa kezdet. Egy erdő szélén él, egy férfi és egy nő. Gazdálkodnak és szeretik egymást. A nő várandós. És lám milyen mesekezdés. A férfi elhagyja a feleségét, a párját, fontos elintéznivalója van. Olyan elintézni való, amibe bele is lehet halni. Bizony. És mégis megy, mert nem tehet mást. A párja pedig elengedi, sőt egy amulettel is megajándékozza, ami védelmet nyújt neki.  Később meglátjuk, hogy miért. A férfi tehát útra kell.  Sokan arra gondolhatunk, felfedezett egy kincset, azt akarja megszerezni, hogy jó létben éljenek. Vagy egyszerűen, mint minden férfi, kalandra hírnévre vágyik, ezért hagyja el egy kis időre a párját. De hála az Istennek egyik elgondolásunk sem igaz. Még szerencse, mert akkor a párja belső világát is kénytelenek lettünk volna görcső alá venni.  Ettől megkímélt most a mese. Ugyanis, ki gondolta volna, hogy a férfi útja egy szegény paraszt család házához vezetett. Ott lakott egy férj és feleség, akik kertészkedésből és gazdálkodásból éltek. A grófságnak, ahová tartoztak adót fizettek, terményeik egy részét odaadták, a másik részéből pedig megéltek. A férfi mindennek kinézett, csak parasztnak nem. Ezért, mivel azt gondolta a két egyszerű ember, hogy nemes, máris felajánlották a szolgálatukat neki. Ez a jelenet élesen bemutatja azt a késhegyni és egészségtelen társadalmi egyensúlyt, amely szinte az egész középkori Európában jellemző volt. És azokat a rejtett ellenszenveket, amely a különböző társadalmi osztályokba beleszületett emberek közé éket vert.  Főleg, ha netán, szinte mindegy hogy melyik társadalmi osztályból, egy odatartozó ki akarna lépni. Másképp akarná látni a világot, mind azok, akikhez tartozik. Azt gondolnánk, ma ez másképp van, pedig egyáltalán nincs másképp. A felszínen, de a mélyben ugyanazok a társadalmi beidegződések működnek ma is. Csak rejtettebben.

De az idegen férfi még ha nemes is más. Nem várja el, hogy származása előnyt jelentsen neki. Saját magát fejleszti, magában bízik elsősorban. De azt is lássa, hogy a két emberben, nemcsak az dolgozik, hogy a nemesnek kijár a paraszttól a tisztelet, hanem van bennük valódi ember szeretet is. Ezért rejtetten, hogy rádöbbentse őket értékeikre, egy valódi paraszt családok által elkészített ebédet kér. Később kiderül, még más oka is volt ennek a kérésnek.  Most akkor álljunk meg itt, maradjunk annál a képnél, hogy az idegen férfi, a paraszt családnál fog ebédelni. Innen fogjuk folytatni. És meglátjuk milyen érdekes fordulatokat vesz a mese.

(folytatjuk)

A mestertolvaj szöveg




2026. február 21., szombat

Ruszka Zsolt: Februári haikuk

 

Kölcsönhatás

Kéményen bagoly

gubbaszt-meleget vinne

hideg fészkébe.

 

Egyszerű

Embert boldoggá

az tesz, ha tudja, hogy ő

is szerethető.

(Ezért szeret. )

 

Barátság

Szalmakalapban

érkezett hozzám az ősz-

alája ültem.

 

Magamról

Igen az vagyok,

bolond- mint almafáról

lehulott alma.

 

Vedd észre

Reggeli dérben

végtelen sok pont csillog-

aprószentek ők.

 

Ki az alkotó?

Behavazott út

menti fák-ismeretlen

a festőművész.

 

Remény

Orkán erejű

szélben szerencsepihe

mosolyog felém


2026. február 8., vasárnap

Demeter Mária: Életszakaszok

 

 Kívánság

 

Írni szeretnék megtanulni -

Hullámos vonalaimnak

nem voltak betűi,

álmom vezette kezem,

az Angyal, és itt hagyott -

 

 Égi volt gyermeklelkem,

hullámzott tengerként -

 

 

Tánc

 

Derű fodrozza testemet,

mint tengert a szél.

Szabad lelkem kérem,

ne vinne még el magával,

próbálgatom szárnyaim

nap mint nap, de még

az érzékek gyönyörével

forogjon kicsit időm.

                                                                                         Foto: Steigerwald Tibor

2026. február 4., szerda

Ruszka Zsolt: Verscsokor

 

Ki vagyok én?

 

Ha újra megpendül a húr,

ahhoz bizony kell egy ujj.

Meg persze kell egy új gitár,

a dallam pedig tovaszáll.


Ki vagyok én? Talán a húr?

Vagy a gitárt pengető ujj?

Tán a hangszer, mit pengetnek?

Vagy a dallam, melyet zengetnek?


Egyszer elszakad a húr,

és nem lesz sehol sem az ujj.

A gitár is darabokra szakad,

A dallam viszont örökre megmarad.


Egyszer elszakad a húr ...



Vihar után


Megtépázott fáknak susogó hangjától

sírás fojtogat, mely nem a sajátom.

A lét fájdalma ez, önnönmagával együttérző lélek,

mely meghasította a templom kárpitját nem is olyan régen.


Hallod? A mélyben már csírázik a búza,

az egész lét hatalmas harangzúgás,

Holnap ismét feljön a Nap, fénye érinti a fák kérgét,

az egész erdő nevető Krisztus arccá változott estére.


Hallod? Imádkozik a Mindenség, csend van.

Új világ van születőben, új világ.

Ahol mindenkit visszaadnak önnönmagának, s

ahol

bármire s bárkire nézel, csak az Isten mosolyog vissza reád.



Gondolkodom


Döcög a szekér a poros úton,

az örökkévalóság becses járműve.

Audi suhan el mellette, és

öt perc múlva sziréna hangja szól.

Egy asszony és két gyerek zokogása az égig hatol,

s a fejemben egy furcsa kérdés egyre zakatol.

S ha megadatna nekem az, hogy én lennék az Úr,

fel is tenném rögtön, de minek, mert az ember

szinte semmiből nem tanul. De ebből mit szűr le,

az Úr biztos nem létezik, pedig... pedig... pedig.



Nyár


Hol jár a nyár? Talán szabadságát tölti most.

Színes levélruháját az ősztől vette, abban pózol.

Közben jégkását kortyol, de messze még a tél.

Megidézi a tavaszt, s szíve örök szerelmet remél.


Majd gondol egyet, s túrázni indul hegyre fel,

Friss gyümölcs és zöldség az eledele.

Ruhája miatt senki észre sem veszi, ki ő,

Összetévesztik sokszor az őszt így vele.


Majd gondol egyet megint, és gyerekké változik át,

Iskolapadba ül, mint aki árva.

A tanárok zöme itt még kommunista,

Nyári szabadságról épp most jöttek vissza,

Mégsem volt szemük arra, ki őket lebarnította.


Repül az idő, és lám, december huszonnegyedike,

A nyárnak ez bizony az örök fény ünnepe.

S mivel itt a tél, fehér ruhát ölt most magára,

És várja, hogy újra mehessen munkába.

De addig is csendesen visszahúzódik önnön magába.


2026. január 23., péntek

Könyvbemutató és irodalmi est Négyfaluban

                                           Fotók: Hlavathy Zsuzsanna, Fejér János