Elérkeztünk utazásunk harmadik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese segítségével, próbáljuk megérteni, megismerni az emberi lélek mélyrétegeit. De nem csak. Ugyanis ez a mese egy hatalmas kritikát is megfogalmaz a kereszténységgel szemben. Nem a hittel, szemben, hanem a kereszténység bizonyos élet ellenes dogmáival, tanításaival szemben. De haladjunk lassan, mint egy erecske, amelyik szépen csordogálva halad, míg egyszer csak, egy gyors, vagy lassú folyású folyó lesz belőle. Ott hagytuk abba, hogy kiderült a férfi a saját szüleihez tért vissza, akiktől fiatal korában elszökött, vagy megszökött. És akkor világossá válik a mese egyik legfontosabb rejtett üzenete. Azt már tudjuk a férfinek a mese elején, mindene megvolt, ház, munka, társ, aki várandós. És ennek ellenére elindul, hogy felkeresse a szüleit. Hogy miért? Hát azért, hogy megkapja a szülei áldását, vagy dicséretét, elfogadását, mert érzi, tudja, hogy e nélkül, Ő sem lesz képes önmagát elfogadni olyannak amilyen, apává válni sem, és ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni a nevelésben, amit a szülei, a nagyszülei, és mehetünk vissza úgy vagy hét generációt. Hogy miért éppen hét generációt? Ezt József Attilától tudjuk meg, a ,,Hetedik" című verséből. Ennek a versnek az egyik érdekessége az, hogy hat szakasza van. és mindegyik szakasz így végződik:
,, A hetedik te magad légy. ,, És lám a hetedik szakasz nincs leírva. Vajon miért? Hát azért mert amikor egy ember önmaga ott nincs tragédia, hanem egy egyszerű harmonikus élet van, szenzációk, botrányok nélkül. Azért. Ezért kezdődik Eugen Drewermann német autentikus gondolkodó ,,Klerikusok,, című könyve ezzel a Buddhista közmondással, ami egyben a könyv mottója is.
,, Csak aki önmagát választja, az képes a jóra.,,
De ugyanez a mélyebb jelentése az Ószövetségben a fáraó álmának, hét bő esztendő, hét szűk esztendő. A hét év egy ciklus lezárását is jelenti. Olyan értelemben, hogy a hetedik generáció mindent amit elhazudott és letagadott az előtte lévő hat generáció, ő azt fel kell dolgozza , le kell tudja , nem lesz más választása. Milyen érdekes hat generáció. (Sátán száma 666.) És azt is jelentheti, hogy az Univerzum harmóniára, egyensúlyra törekszik, a jó és rossz közt. Tehát, a rosszal nem harcolni kell, hanem integrálni. Beépíteni az életünkbe, mert e nélkül nincs fejlődés. Nem kísértésként kell felfogni, hanem épp ellenkezőleg, egy eszköznek amely arra való, hogy ösztönözzön egy teljesebb élet irányába. De ehhez meg kell szeretni a rosszat. Nem pokolra küldeni. Vagyis még jobban elfojtani. És az első lépés egyszer őszintévé kell válni, elsősorban önmagunk fele. Ez persze fájdalmas, de nincs fájdalom mentes gyógyulás.
Visszatérhetünk e rövid, de nélkülözhetetlen eszmefuttatás után a meséhez. A megérés végett, volt erre szükség. És a fenti gondolatok igazság tartalmát épp a mese fogja igazolni nekünk.
És akkor nézzük meg a két ember viszonyát a fiúkhoz. Az édesanya a mesében szívből örvend, ez nem is csoda, hiszen általa jött a világra a fia. Hálás, hogy újra látja, örvend is, és titokban már büszke a fiára. Elengedte, hagyja, hogy önmaga legyen. És szereti olyannak amilyen, feltételek nélkül. De a férje az már nehezebb eset. És ennek sok oka van. Amelyeket most nem boncolgatunk. Mert rengeteg más olyan Grimm mese van, amelyekben fogjuk. Annyit jegyzünk meg itt, hogy persze a szíve mélyén ő is örvend, de nem igazán hallgat még a szívére. Nem is lenne férfi, ha nem így tenne. Ebédelnek és eközben azt kérdi a fiától?
- Hogyhogy a mi gyerekünk vagy, hiszen mi egyszerű parasztok vagyunk, de te inkább nézel ki nemes úrnak, mint parasztnak. Hogy érted ezt el?
Ez a kérdés rengeteg mindent felvet., és elárul az apjáról. Például azt, hogy ő is szeretett volna más életet élni, mint amilyent él, de valami miatt nem volt bátorsága ehhez. Mert a világon a legnagyobb bátorság oda kell, hogy valaki a saját szívét követve éljen. A fiában ez megvolt az apában nem. De azzal, hogy ezt a kérdést felvetette, már elárulta, hogy látja ezt a bátorságot a fiában, értékeli is, de ez annyira fájdalmas számára, hogy e miatt még nem tudja szeretni a fiát, mert magában nem fogadta el azt, hogy ő nem volt képes a szíve szerint élni.
És itt jön a második zseniálisan gyönyörű fordulat a mesében. Az önmagaddal való őszinteség magasiskolája. Az igazi önismeretnek, és Istenismeretnek kimagasló bemutatása. Ugyanis a fiú bevallja, tolvaj, lett. De nem akármilyen, hanem mestertolvaj. És biztosítja az apját, hogy nem közönséges tolvaj, csak gazdagoktól lop. Szegényektől soha. Itt most megállunk kedves olvasó. Dolgozzuk fel együtt az eddig olvasottakat, és készüljünk fel arra, hogy ez még semmi ahhoz képest amit még ez a mese tartogat a számunkra.
Hamarosan fojtatjuk.
2.jpg)
