Akkor fojtatjuk tehát utazásunk, A mestertolvaj című Grimm mese a fonalunk, amely segítségével behatolunk, vagy lemerülünk az emberi lélek mélyebb rétegeibe, hogy megérthessük elsősorban önmagunk, családunk, bizonyos élethelyzeteinek igazi okait. És ez a megértés segít, hogy törekedjünk egy békésebb, emberségesebb, végső soron egy igazibb emberhez méltó életre. Ott hagytuk abba kedves olvasó, hogy a fiatalember egy egyszerű paraszt családnál száll meg egy ebéd erejéig. Az asszony ahogy ez kiderül, tüstént neki is áll az ebéd készítésének, a férje pedig visszatér a kertészkedéshez. Éppen csemetéket, vagyis fiatal fákat ültet, és leszúr a földbe melléjük egy egyenes karót hogy a növekedésüket elősegítse, egy erősebb szél ne tudja kidönteni, és hogy ne nőjenek görbén. Az idegen férfi melléje szegődik, és innen kezdve egy meglepő és csodálatos fordulatot vesz a mese. De ez egyben, egy nagyon fájdalmas fordulat is. Mind a három ember számára. A férfi, miután megdicséri a parasztot, hogy szép a kert, megkérdi tőle, hogy segítsége nincs? Igy derül ki, hogy a házaspárnak volt egy fiú gyerekük. Aki okos volt, de az apja, vagyis a paraszt szerint haszontalan, olyan szempontból, hogy nem lehetett nevelni. Inkább elhagyta a szüleit, és azok azóta nem hallottak semmit felőle. A mese után készült film,azért jobb mint a mese, mert jobban észre lehet venni, a fájdalmat ami ott maradt a szülőkben, a gyerekük döntése miatt. A film ezt jobban tudja érzékeltetni, bemutatni, mind egy írott szöveg. És az azóta eltelt idő, na meg a fájdalom, éretebbé tette a két embert. Lassan belátták, hogy ők is tehettek arról, hogy a fiúk elhagyta őket. Ma már sok mindent másképpen csináltak volna, de késő bánat. Így belenyugodtak sorsukba, megtanultak együtt élni a fájdalommal, de szívük mélyén reménykedtek, hogy egyszer még viszont láthatják a fiúkat, és rendezni tudják a megromlott kapcsolatukat. Mit is mondtunk, az öreg paraszt, mivel is foglalkozott, amíg beszélgettek? Fiatal csemetéket ültetett és karókat szúrt melléjük, hogy egyenessen nőjenek. De a sok meglévő már felnőtt fák között szép számmal akadt, amelyik görbén, vagyis szabálytalanul nőtt. Az idegen férfi rá is szól a parasztra, miért nem karózza fel az öreg fát is. Vagyis miért nem próbálja meg szabályozni , mire az öreg keserűséggel a hangjában mondja, hogy csak addig lehet, amíg a fa fiatal, utána lehetetlen. És arrább is megy, mivel ez a beszélgetés feltépte benne az ott lévő sebet. Rosszul állt a fiához, nem tudta ,,jól” nevelni. Talán, azért sem, mert őt is ,,rosszul” nevelte az apja? Ugyanis mivel minden ember egyedi, egy egyén, ezért személyre szabott nevelési módszer lehet csak jó. De ehhez egyszer meg kell ismerni azt, akit nevelsz. Na, de ha te apa vagy és önmagad nem vagy képes megismerni, akkor soha nem leszel képes megismerni a fiadat sem. És még egy apróság. Ha nekem mint apának a fejemben az van, hogy tegyük fel én megszenvedtem valamit, így megtanulva azt ,hogy mit hogyan kell tegyek, és mindenáron azt szeretném, hogy a fiam ettől megkíméljem, pont ezzel fogok neki a legtöbbet ártani. És ehhez még hozzá adódik netán, egy olyan Isten hit, hogy ha tévedsz, az bűn, és az Isten ezért megbüntet, vagy netán a pokolra juttat, ez még inkább fokozza a helyzet súlyosságát. És bűntudatot kelt a lélekben. És itt van a mese első csodálatos fordulata. Ami egyben nagyon fájdalmas, mind a három szereplő számára, de egyben felszabadító is. Ugyanis kiderül, hogy az idegen, az a világgá ment fiúk, aki visszatért a szüleihez. Innen fogjuk fojtatni, kedves olvasó. Hogy együtt tárjuk fel az emberi lélek mélyebb rétegeit. Csodálatos mese ez az önismeret rögös és fájdalmas útján járó embernek, de egyben ez hordozza magában az igazi felszabadulást is.
(Folytatjuk )
2.jpg)
