Ruszka Zsolt: Kiteljesedés

 

A mestert kérdezték, hogy hogy van annyi türelme mindenhez és mindenkihez. Ezeket mondta:

- Egyszer az Isten megtanított, hogy önmagamra úgy nézzek ahogy Ő néz engem. És amikor ezt megtanultam, azt gondoltam, hogy ez elég, Ő azt mondta. Nem. És tanulom azóta, hogy mindenre úgy nézzek, ahogy Ő.

Ruszka Zsolt: Együttérzés

Történt egy nap, hogy a hegyekben élő 75 éves Buddhista szerzetest felkeresett egy 28 éves fiatal ember. Elpanaszolta mennyit szenvedett az édesapja miatt, aki csak szidta, verte, szinte mindegy volt mit csinált. És ö most azért jött ide, hogy segítsen neki a szerzetes bosszút állni az édesapján. Az öreg meghallgatta a fiút, majd ezt mondta neki.

- Rendben. Segítek. De egy feltétellel csak.

- És mi lenne az? Kérdezte a fiú.

Elmegyünk minden nap és megfigyeljük édesapádat minden nap. Egy héten át. Úgy, hogy nem láthat minket. Ha ebbe beleegyezel akkor, csak akkor segítek neked.

A fiú nem nagyon értette, mit akarhat a szerzetes, de benne volt a dologban. Minden áron bosszút akart állni.

Így tehát elmentek a fiú lakásához, és kibérelték a szomszéd szobát. Ahonnan kilátás nyílt az udvarra.

A fiúnak még volt két testvére, és az édesanyja is az apjával élt. Első nap azt látták a férfi ordít a feleségének, majd pofon vágja az egyik gyereket. Mikor munkába indul leordítja a szomszédot, szidja a taxi sofőrt mert késik. Mikor hazajön szidja a főnökét majd a feleségét. Mert nem jó a leves. Majd a szomszédot küldi el melegebb éghajlatra, mert megkérdezte tőle mit ordít. És így ment ez egész héten.

Egy hét után visszatértek a hegyekbe az öreg szerzetes otthonába. Ekkor az öreg azt kérdezte a fiútól?

- Még mindig bosszút akarsz állni édesapádon?

- Még kérdezed? Látod mi szenvedést okoz mindenkinek. Gonosz a velejéig gonosz, legalább elnyeri méltó büntetését.

A szerzetes ekkor ezeket mondta.

- Gondolom láttad, nem csak veled bánt úgy ahogy bánt, hanem szinte mindenkivel. Tehát nincs itt semmi személyes dolog.

A fiú szeme hirtelen kikerekedett.

- Nincs semmi személyes? Csak nem azt akarod mondani, hogy nem velem volt baja?  Személyesen.

- De pontosan ezt akarom mondani. És mivel intelligens vagy megértetted.

- Akkor miért csinálta amit csinált?

- Mert magával van baja fiam. Magával.

A fiú hatalmas sírásban tört ki. A szerzetes hagyta. Gyengéden átölelte. És megköszönte Milarépa szellemének a segítséget.

A fiú lassan elcsendesedett. Majd ennyit mondott.

- Édesapámnak nem az én gyűlöletemre van szüksége. Inkább az együtt érzésemre.

-A szerzetes meghajolt a fiú előtt. Majd ezt mondta neki.

- Akkor kezdhetjük?

A fiú mosolygott. - Becsaptál. De jól tetted. Lehetek a tanítványod?

A szerzetes meghajolt. - Igen.

Józsa Attila: Vagyok (József Attila emlékére)

 

Vagyok rozsdás abroncsú öreg hordó,

amelyből az óbor réges-rég kifolyt,

Barátaim, én nászra kelni jöttem

e világgal, nem gyáván megülni tort –

 

jöttem, hogy a fénylő kék hegyeknek

hűvös lankáit sorra felfedezzem,

hogy a csúcsaikra kitűzze, mint zászlót

egy-egy elfelejtett, forradalmi versem –

 

jöttem, hogy a földnek valamennyi sebét

sorjában lassan, félve bekötözzem,

jöttem, hogy még egyszer viszontlássam

korszakmegváltó, régi kedvem.

 

Józsa Attila: Párhuzam (szonett)

 

A világ régen csupán Futásfalva

s magunk sem tudjuk, mi elől futunk,

vagy ki elől, őrülten, készakarva,

s ki hinti teli bogánccsal az utunk -

ki tiltja meg a saját árnyékunknak,

hogy futás-tempóban mellettünk legyen,

vélt igazságok sorjában hazudnak,

s ránk ordít valaki az emeleten,

mert a gáz-számlája hatalmasra nőt,

s a lótás-futásba bele rokkant már,

nem látja az utcán meg a büszke nőt,

 csak, hogy a cipőjét belepte a sár

- irgalmat az Úr a vakoknak is hagy,

bár veteményüket megcsípte a fagy...

 

Orosz Mihaly: A fény az estbe hajlik át

 

A fény az estbe hajlik át

az est már csupa rejtelem,

álmosan mozdulnak a fák

ahogy az erdő elpihen.

 

A hold ahogyan áthalad

az éjszakai fátyolon,

rejtélyes susogást hallat

az éjszakában valahol.

 

Testem párnák közt elpihen

a csendes éjben valahol,

az álom amint eljövend,

majd szép napokról álmodom.

 

Józsa Attila: Extázis

                                                                                               (Steigerwald Tibornak ajánlom szeretettel)

 örömmámorban

úsztam át, mint egy tavon

az egész napot

Orosz Mihaly: Ne siessél

 

Ne siessél, hogy el ne késs,

még van időd, hogy megpihenj.

Elmenni majdan még elérsz

eltűnve a mély semmiben.

 

Álmodón visznek a lépteid

szelekben ringó fák alatt,

látod virágok szirmait

amint nyomodba hullanak.

 

Ahogyan lassú lépteid

visznek majd árnyas ligetben,

látod réteknek színeit,

s megpihensz hol a szél pihen.