Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 4. rész

 Elérkeztünk utazásunk negyedik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese, az útitársunk, az önmagunk lelkének és egyben a világnak a mélyebb megismerésében. Ott hagytuk abba, hogy a már érett férfi, bevallja édesapjának a mesterségét, amivel nemes ember lett. Tolvaj. Ez volt a mestersége. Képzeljük el a szülei reakcióját. De ez a reakció, nem természetes reakció, vagyis csak részben az. Meghatározza a kultúrkör, amelyben elhangzik. És ez a keresztény kultúrkör. Amelynek az alapja a tízparancsolat. Amiben benne van a ne lopj parancsolat is. De persze tudjuk, ez csak az egyszerű emberre érvényes. Másra senkire. És mindig mással kell betartatni.  És benne van ez a tanítás is, hogy a bűn zsoldja a halál. Sőt az örök pokol. És tudat alatt ettől mindenki fél. Miért zseniális ez a mese? Hát elsősorban azért, mert bemutatja szépen, hogy a különböző kultúrák közti harcnak mi van a gyökerénél. Egy téves meggyőződés, amely a saját kultúrát, és Isten hitet tévedhetetlennek tartja. Igaznak. Egyedüli jónak. Sőt, ha ez nem volna elég, akkor kiválasztottnak. De ki választotta ki? Ez itt a kérdés.  (Csak zárójelben jegyzem meg, a világ összes vallása közül, ezt a tévedhetetlenséget csak a kereszténység nyilvánította ki. 1870- ben az első Vatikáni zsinaton. És ha egy kicsit is megnézzük a középkor történelmét, azt látjuk, hogy minő érdekes, úgy a politikai, vagy uralkodói hatalmat, mind az Egyházi hatalmat Istentől eredendőnek gondolták. Lett is ebből komoly harc az egyház és állam közt. Átkozódás és háborúk tömkelege.) Ezért startból minden más elgondolást, megközelítést kárhoztat, vagyis ki akar irtani. És a furcsaság az, hogy éppen az Isten nevében. Hát nem érdekes? Ahelyett, hogy a megértésre, a megismerésre törekedne, tapasztalatcserére, ami igazából mindenkit csak gazdagítana. Ezek után csodálkozunk, hogy a világ vallások mellett, megjelent az ateizmus. Ez természetes reakció, és nem Isten létét tagadja, ahogy sokan gondolják. Hanem a vallások által ledegradált Isten képet.

Na de térjünk csak vissza a meséhez. A fiúban mivel volt bátorsága a saját útját járni, kialakult egy egészséges Isten kép. De azért mondjuk ki, ő sem volt biztos abban, hogy amit csinál, az helyes. És mintha szeretné megtudni, az Isten hogyan viszonyul ahhoz, hogy ő tolvaj lett. Főleg, hogy édesapa lesz rövidesen.  Milyen sok síkon szalad ez a mese. Mintha a kvantumfizika tárulna fel a szemünk előtt. Egy örök kapcsolódási rendszer, ami teljesen más megvilágításba helyez mindent. Hiszen minden ember, egy részecske a hatalmas minket körülvevő világegyetemben.  Tehát a szülők reakciója. Mindketten félnek, ami jól mutatja, tudat alatt szeretik a fiúkat, és azt szeretnék, hogy boldog legyen. Az apa ezt ki is fejezi. Mit mond?

- Miért is jöttél vissza? Ha keresztapád, (aki éppen a Gróf, akinek a birtokán élnek a szülei), meg tudja hogy mivé váltál, felakasztat. Nem fog többé ringatni a karjai közt, mint akkor, amikor gyerek voltál. És ez a jelenet megint egy csoda önmagában. Mert bemutatja milyen szeretet az, amely feltételekhez kötött. Vagyis vagy olyan leszel amilyen nekem jó, mint szülő, mint keresztapa, mint tanár, mint uralkodó, vagy .... Hol van itt elfogadás? Sehol. És folytatódik a csodák sorozata ebben a mesében. Kiderül, hogy a fiú, azért is jött haza, hogy a Grófnak is elmondja mi lett belőle. Ez már mutatja, nem csak önmagához, a szüleihez, keresztszüleihez őszinte de az Istenhez is az.  És ez mutatja, kiengesztelődött magával, szüleivel, múltjával, és tudja hogy élhet a szíve szerint. És mivel megélte az Isten bízik benne, ezért tud most már felnőttként megállni a saját lábán, és most tudja igazán a születendő gyerekét tisztelni, megismerni , mert már tudja, nem olyan lesz mint ő. Hiába az apja, és ez így jó. Itt megállok kedves olvasó. Gondolkodjunk el a leírtakon, és készüljünk arra, hogy ez a mese, rengeteg csodát és fordulatot hoz még, ha hagyjuk hogy vezessen.  A megbékélés rögös útján. Isten már rég megbékélt az emberrel, most mi jövünk, béküljünk meg magunkkal, egymással, a világgal, vagyis végső soron magával az Istennel. Folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 3. rész

Elérkeztünk utazásunk harmadik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese segítségével, próbáljuk megérteni, megismerni az emberi lélek mélyrétegeit. De nem csak. Ugyanis ez a mese egy hatalmas kritikát is megfogalmaz a kereszténységgel szemben. Nem a hittel, szemben, hanem a kereszténység bizonyos élet ellenes dogmáival, tanításaival szemben. De haladjunk lassan, mint egy erecske, amelyik szépen csordogálva halad, míg egyszer csak, egy gyors, vagy lassú folyású folyó lesz belőle. Ott hagytuk abba, hogy kiderült a férfi a saját szüleihez tért vissza, akiktől fiatal korában elszökött, vagy megszökött. És akkor világossá válik a mese egyik legfontosabb rejtett üzenete. Azt már tudjuk a férfinek a mese elején, mindene megvolt, ház, munka, társ, aki várandós. És ennek ellenére elindul, hogy felkeresse a szüleit. Hogy miért? Hát azért, hogy megkapja a szülei áldását, vagy dicséretét, elfogadását,  mert érzi, tudja, hogy e nélkül, Ő sem lesz képes önmagát elfogadni olyannak amilyen,  apává válni sem, és ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni a nevelésben, amit a szülei, a nagyszülei, és mehetünk vissza úgy vagy hét generációt. Hogy miért éppen hét generációt?  Ezt József Attilától tudjuk meg, a ,,Hetedik" című verséből. Ennek a versnek az egyik érdekessége az, hogy hat szakasza van. és mindegyik szakasz így végződik:

,, A hetedik te magad légy. ,, És lám a hetedik szakasz nincs leírva. Vajon miért? Hát azért mert amikor egy ember önmaga ott nincs tragédia, hanem egy egyszerű harmonikus élet van, szenzációk, botrányok nélkül. Azért. Ezért kezdődik Eugen Drewermann német autentikus gondolkodó ,,Klerikusok,, című könyve ezzel a Buddhista közmondással, ami egyben a könyv mottója is.

,, Csak aki önmagát választja, az képes a jóra.,,

 De ugyanez a mélyebb jelentése az Ószövetségben a fáraó álmának, hét bő esztendő, hét szűk esztendő.  A hét év egy ciklus lezárását is jelenti. Olyan értelemben, hogy a hetedik generáció mindent amit elhazudott és letagadott az előtte lévő  hat generáció, ő azt fel kell dolgozza , le kell tudja , nem lesz más választása. Milyen érdekes hat generáció. (Sátán száma 666.) És azt is jelentheti, hogy az Univerzum harmóniára, egyensúlyra törekszik, a jó és rossz közt.  Tehát, a rosszal nem harcolni kell, hanem integrálni. Beépíteni az életünkbe, mert e nélkül nincs fejlődés. Nem kísértésként kell felfogni, hanem épp ellenkezőleg, egy eszköznek amely arra való, hogy ösztönözzön egy teljesebb élet irányába.  De ehhez meg kell szeretni a rosszat. Nem pokolra küldeni. Vagyis még jobban elfojtani. És az első lépés egyszer őszintévé kell válni, elsősorban önmagunk fele. Ez persze fájdalmas, de nincs fájdalom mentes gyógyulás.

Visszatérhetünk e rövid, de nélkülözhetetlen eszmefuttatás után a meséhez. A megérés végett, volt erre szükség. És a fenti gondolatok igazság tartalmát épp a mese fogja igazolni nekünk. 

És akkor nézzük meg a két ember viszonyát a fiúkhoz. Az édesanya a mesében szívből örvend, ez nem is csoda, hiszen általa jött a világra a fia. Hálás, hogy újra látja, örvend is, és titokban már büszke a fiára. Elengedte, hagyja, hogy önmaga legyen. És szereti olyannak amilyen, feltételek nélkül. De a férje az már nehezebb eset. És ennek sok oka van. Amelyeket most nem boncolgatunk. Mert rengeteg más olyan Grimm mese van, amelyekben fogjuk. Annyit jegyzünk meg itt, hogy persze a szíve mélyén ő is örvend, de nem igazán hallgat még a szívére. Nem is lenne férfi, ha nem így tenne. Ebédelnek és eközben azt kérdi a fiától?

- Hogyhogy a mi gyerekünk vagy, hiszen mi egyszerű parasztok vagyunk, de te inkább nézel ki nemes úrnak, mint parasztnak. Hogy érted ezt el?

Ez a kérdés rengeteg mindent felvet., és elárul az apjáról. Például azt, hogy ő is szeretett volna más életet élni, mint amilyent él, de valami miatt nem volt bátorsága ehhez. Mert a világon a legnagyobb bátorság oda kell, hogy valaki a saját szívét követve éljen. A fiában ez megvolt az apában nem. De azzal, hogy ezt a kérdést felvetette, már elárulta, hogy látja ezt a bátorságot a fiában, értékeli is, de ez annyira fájdalmas számára, hogy e miatt még nem tudja szeretni a fiát, mert magában nem fogadta el azt, hogy ő nem volt képes a szíve szerint élni.

És itt jön a második zseniálisan gyönyörű fordulat a mesében. Az önmagaddal való őszinteség magasiskolája. Az igazi önismeretnek, és Istenismeretnek kimagasló bemutatása. Ugyanis a fiú bevallja, tolvaj, lett. De nem akármilyen, hanem mestertolvaj. És biztosítja az apját, hogy nem közönséges tolvaj, csak gazdagoktól lop. Szegényektől soha. Itt most megállunk kedves olvasó. Dolgozzuk fel együtt az eddig olvasottakat, és készüljünk fel arra, hogy ez még semmi ahhoz képest amit még ez a mese tartogat a számunkra. 

Hamarosan fojtatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 2. rész

 Akkor fojtatjuk tehát utazásunk, A mestertolvaj című Grimm mese a fonalunk, amely segítségével behatolunk, vagy lemerülünk az emberi lélek mélyebb rétegeibe, hogy megérthessük elsősorban önmagunk, családunk, bizonyos élethelyzeteinek igazi okait. És ez a megértés segít, hogy törekedjünk egy békésebb, emberségesebb, végső soron egy igazibb emberhez méltó életre. Ott hagytuk abba kedves olvasó, hogy a fiatalember egy egyszerű paraszt családnál száll meg egy ebéd erejéig. Az asszony ahogy ez kiderül, tüstént neki is áll az ebéd készítésének, a férje pedig visszatér a kertészkedéshez. Éppen csemetéket, vagyis fiatal fákat ültet, és leszúr a földbe melléjük egy egyenes karót hogy a növekedésüket elősegítse, egy erősebb szél ne tudja kidönteni, és hogy ne nőjenek görbén. Az idegen férfi melléje szegődik, és innen kezdve egy meglepő és csodálatos fordulatot vesz a mese. De ez egyben, egy nagyon fájdalmas fordulat is. Mind a három ember számára. A férfi, miután megdicséri a parasztot, hogy szép a kert, megkérdi tőle, hogy segítsége nincs?  Igy derül ki, hogy a házaspárnak volt egy fiú gyerekük. Aki okos volt, de az apja, vagyis a paraszt szerint haszontalan, olyan szempontból, hogy nem lehetett nevelni. Inkább elhagyta a szüleit, és azok azóta nem hallottak semmit felőle. A mese után készült film,azért jobb mint a mese, mert jobban észre lehet venni, a fájdalmat ami ott maradt a szülőkben, a gyerekük döntése miatt. A film ezt jobban tudja érzékeltetni, bemutatni, mind egy írott szöveg. És az azóta eltelt idő, na meg a fájdalom, éretebbé tette a két embert. Lassan belátták, hogy ők is tehettek arról, hogy a fiúk elhagyta őket. Ma már sok mindent másképpen csináltak volna, de késő bánat.  Így belenyugodtak sorsukba, megtanultak együtt élni a fájdalommal, de szívük mélyén reménykedtek, hogy egyszer még viszont láthatják a fiúkat, és rendezni tudják a megromlott kapcsolatukat. Mit is mondtunk, az öreg paraszt, mivel is foglalkozott, amíg beszélgettek? Fiatal csemetéket ültetett és karókat szúrt melléjük, hogy egyenessen nőjenek. De a sok meglévő már felnőtt fák között szép számmal akadt, amelyik görbén, vagyis szabálytalanul nőtt. Az idegen férfi rá is szól a parasztra, miért nem karózza fel az öreg fát is. Vagyis miért nem próbálja meg szabályozni , mire az öreg keserűséggel a hangjában mondja, hogy csak addig lehet, amíg a fa fiatal, utána lehetetlen. És arrább is megy, mivel ez a beszélgetés feltépte benne az ott lévő sebet. Rosszul állt a fiához, nem tudta ,,jól” nevelni.  Talán, azért sem, mert őt is ,,rosszul” nevelte az apja? Ugyanis mivel minden ember egyedi, egy egyén, ezért személyre szabott nevelési módszer lehet csak jó. De ehhez egyszer meg kell ismerni azt, akit nevelsz. Na, de ha te apa vagy és önmagad nem vagy képes megismerni, akkor soha nem leszel képes megismerni a fiadat sem. És még egy apróság. Ha nekem mint apának a fejemben az van, hogy tegyük fel én megszenvedtem valamit, így megtanulva azt ,hogy mit hogyan kell tegyek, és mindenáron azt szeretném, hogy a fiam ettől megkíméljem, pont ezzel fogok neki a legtöbbet ártani. És ehhez még hozzá adódik netán, egy olyan Isten hit, hogy ha tévedsz, az bűn, és az Isten ezért megbüntet, vagy netán a pokolra juttat, ez még inkább fokozza a helyzet súlyosságát. És bűntudatot kelt a lélekben.  És itt van a mese első csodálatos fordulata. Ami egyben nagyon fájdalmas, mind a három szereplő számára, de egyben felszabadító is. Ugyanis kiderül, hogy az idegen, az a világgá ment fiúk, aki visszatért a szüleihez. Innen fogjuk fojtatni, kedves olvasó. Hogy együtt tárjuk fel az emberi lélek mélyebb rétegeit. Csodálatos mese ez az önismeret rögös és fájdalmas útján járó embernek, de egyben ez hordozza magában az igazi felszabadulást is.

(Folytatjuk )

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 1. rész

Ez az egyik általam ismert olyan mese, amelyik szenzációsan bemutatja, azt, amit a huszonegyedik században Bert Hellinger német pszichoterapeuta is állított.  Egy ember az életerejét az őseitől kapja. Ha ebben az energia áramlásban, zavarok keletkeznek , vagy másképpen konfliktusok alakulnak ki családon belül,  azok kihatással lehetnek az utódok, életére, gondolkozására, érzelmi világára és ez által a tetteikre is.  Érdekes az is, hogy Eugen Drewermann mellett ő a második általam ismert német gondolkodó, aki Katolikus papként kezdi az életét, majd pszichoterapeuta - ként él és dolgozik. 2019-ben elhunyt.  Érdekességként írom 16 évet egy Katolikus missziós rend tagjaként Dél Afrikában dolgozik a Zuluk közt. Itt volt alkalma megfigyelni, milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének. Ennek a megfigyelésnek a hatására kezdte érdekelni a családállítás, családterápia. Közben kilépett a rendből. De térjünk vissza a meséhez, annyit jegyezve csak még meg, hogy az 1700- as évek végén, 1800- as évek elején gyűjtötték ezeket a meséket. Meséket?  Látszólag meséket, vagyis mesék, amelyek rejtetten magukban hordozzák az emberi lélek mélyebb megértésének kulcsait. 

És akkor egy önismereti utazásra hívlak kedves olvasó. Fedezzük fel együtt a mese mélyebb értelmét. Már a mese kezdete egy furcsa kezdet. Egy erdő szélén él, egy férfi és egy nő. Gazdálkodnak és szeretik egymást. A nő várandós. És lám milyen mesekezdés. A férfi elhagyja a feleségét, a párját, fontos elintéznivalója van. Olyan elintézni való, amibe bele is lehet halni. Bizony. És mégis megy, mert nem tehet mást. A párja pedig elengedi, sőt egy amulettel is megajándékozza, ami védelmet nyújt neki.  Később meglátjuk, hogy miért. A férfi tehát útra kell.  Sokan arra gondolhatunk, felfedezett egy kincset, azt akarja megszerezni, hogy jó létben éljenek. Vagy egyszerűen, mint minden férfi, kalandra hírnévre vágyik, ezért hagyja el egy kis időre a párját. De hála az Istennek egyik elgondolásunk sem igaz. Még szerencse, mert akkor a párja belső világát is kénytelenek lettünk volna görcső alá venni.  Ettől megkímélt most a mese. Ugyanis, ki gondolta volna, hogy a férfi útja egy szegény paraszt család házához vezetett. Ott lakott egy férj és feleség, akik kertészkedésből és gazdálkodásból éltek. A grófságnak, ahová tartoztak adót fizettek, terményeik egy részét odaadták, a másik részéből pedig megéltek. A férfi mindennek kinézett, csak parasztnak nem. Ezért, mivel azt gondolta a két egyszerű ember, hogy nemes, máris felajánlották a szolgálatukat neki. Ez a jelenet élesen bemutatja azt a késhegyni és egészségtelen társadalmi egyensúlyt, amely szinte az egész középkori Európában jellemző volt. És azokat a rejtett ellenszenveket, amely a különböző társadalmi osztályokba beleszületett emberek közé éket vert.  Főleg, ha netán, szinte mindegy hogy melyik társadalmi osztályból, egy odatartozó ki akarna lépni. Másképp akarná látni a világot, mind azok, akikhez tartozik. Azt gondolnánk, ma ez másképp van, pedig egyáltalán nincs másképp. A felszínen, de a mélyben ugyanazok a társadalmi beidegződések működnek ma is. Csak rejtettebben.

De az idegen férfi még ha nemes is más. Nem várja el, hogy származása előnyt jelentsen neki. Saját magát fejleszti, magában bízik elsősorban. De azt is lássa, hogy a két emberben, nemcsak az dolgozik, hogy a nemesnek kijár a paraszttól a tisztelet, hanem van bennük valódi ember szeretet is. Ezért rejtetten, hogy rádöbbentse őket értékeikre, egy valódi paraszt családok által elkészített ebédet kér. Később kiderül, még más oka is volt ennek a kérésnek.  Most akkor álljunk meg itt, maradjunk annál a képnél, hogy az idegen férfi, a paraszt családnál fog ebédelni. Innen fogjuk folytatni. És meglátjuk milyen érdekes fordulatokat vesz a mese.

(folytatjuk)

A mestertolvaj szöveg

Ruszka Zsolt: Februári haikuk

 

Kölcsönhatás

Kéményen bagoly

gubbaszt-meleget vinne

hideg fészkébe.

 

Egyszerű

Embert boldoggá

az tesz, ha tudja, hogy ő

is szerethető.

(Ezért szeret. )

 

Barátság

Szalmakalapban

érkezett hozzám az ősz-

alája ültem.

 

Magamról

Igen az vagyok,

bolond- mint almafáról

lehulott alma.

 

Vedd észre

Reggeli dérben

végtelen sok pont csillog-

aprószentek ők.

 

Ki az alkotó?

Behavazott út

menti fák-ismeretlen

a festőművész.

 

Remény

Orkán erejű

szélben szerencsepihe

mosolyog felém

Demeter Mária: Életszakaszok

 

 Kívánság

 

Írni szeretnék megtanulni -

Hullámos vonalaimnak

nem voltak betűi,

álmom vezette kezem,

az Angyal, és itt hagyott -

 

 Égi volt gyermeklelkem,

hullámzott tengerként -

 

 

Tánc

 

Derű fodrozza testemet,

mint tengert a szél.

Szabad lelkem kérem,

ne vinne még el magával,

próbálgatom szárnyaim

nap mint nap, de még

az érzékek gyönyörével

forogjon kicsit időm.

                                                                                         Foto: Steigerwald Tibor

Ruszka Zsolt: Verscsokor

 

Ki vagyok én?

 

Ha újra megpendül a húr,

ahhoz bizony kell egy ujj.

Meg persze kell egy új gitár,

a dallam pedig tovaszáll.

Ki vagyok én? Talán a húr?

Vagy a gitárt pengető ujj?

Tán a hangszer, mit pengetnek?

Vagy a dallam, melyet zengetnek?

Egyszer elszakad a húr,

és nem lesz sehol sem az ujj.

A gitár is darabokra szakad,

A dallam viszont örökre megmarad.

Egyszer elszakad a húr ...

Vihar után

Megtépázott fáknak susogó hangjától

sírás fojtogat, mely nem a sajátom.

A lét fájdalma ez, önnönmagával együttérző lélek,

mely meghasította a templom kárpitját nem is olyan régen.

Hallod? A mélyben már csírázik a búza,

az egész lét hatalmas harangzúgás,

Holnap ismét feljön a Nap, fénye érinti a fák kérgét,

az egész erdő nevető Krisztus arccá változott estére.

Hallod? Imádkozik a Mindenség, csend van.

Új világ van születőben, új világ.

Ahol mindenkit visszaadnak önnönmagának, s

ahol

bármire s bárkire nézel, csak az Isten mosolyog vissza reád.

Gondolkodom

Döcög a szekér a poros úton,

az örökkévalóság becses járműve.

Audi suhan el mellette, és

öt perc múlva sziréna hangja szól.

Egy asszony és két gyerek zokogása az égig hatol,

s a fejemben egy furcsa kérdés egyre zakatol.

S ha megadatna nekem az, hogy én lennék az Úr,

fel is tenném rögtön, de minek, mert az ember

szinte semmiből nem tanul. De ebből mit szűr le,

az Úr biztos nem létezik, pedig... pedig... pedig.

Nyár

Hol jár a nyár? Talán szabadságát tölti most.

Színes levélruháját az ősztől vette, abban pózol.

Közben jégkását kortyol, de messze még a tél.

Megidézi a tavaszt, s szíve örök szerelmet remél.

Majd gondol egyet, s túrázni indul hegyre fel,

Friss gyümölcs és zöldség az eledele.

Ruhája miatt senki észre sem veszi, ki ő,

Összetévesztik sokszor az őszt így vele.

Majd gondol egyet megint, és gyerekké változik át,

Iskolapadba ül, mint aki árva.

A tanárok zöme itt még kommunista,

Nyári szabadságról épp most jöttek vissza,

Mégsem volt szemük arra, ki őket lebarnította.

Repül az idő, és lám, december huszonnegyedike,

A nyárnak ez bizony az örök fény ünnepe.

S mivel itt a tél, fehér ruhát ölt most magára,

És várja, hogy újra mehessen munkába.

De addig is csendesen visszahúzódik önnön magába.