Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 7. rész

Utazásunk hetedik részéhez érkeztünk. A mestertolvaj című Grimm mese a ,,vonat," amely visz minket. Hogy hová? Hát vissza saját magunkhoz. Önmagunk mélyebb megismeréséhez. Ott hagytuk abba, hogy kiderül, a Gróf konfliktusban van a feleségével is, a lányával is, ami persze jelzi azt, hogy végső soron önmagával is, és így az élettel is. Mert ezeket nem lehet egymástól szétválasztani. Mivel szüleinken keresztül jövünk a világra, ha hozzájuk nem tudunk kapcsolódni, az jelzi magunkhoz sem tudunk, és az élethez sem. Nem ezzel kezdődik a mese? A férfinak mindene megvan ami kell, társa, jön a gyereke, és mégis elindul vissza a szüleihez. Pont ezért, hogy rendbe tegye konfliktusait velük, de egyben magával, mert e nélkül nem fog tudni helyesen kapcsolódni a családjához sem. És lám kiderül, hogy ezek a konfliktusok ott is jelen vannak.  És a mese túl hosszú lenne, ha bemutatná a fiú szüleinek a szüleit, vagy a Gróf szüleinek a szüleit, de nyilvánvaló, hogy ugyan úgy megtalálnánk ott is ezeket a konfliktusokat.  És lám érkezik a fiú a Gróf udvarába. Itt rögtön egy hihetetlenül érdekes jelenetet figyelhetünk meg. Ahogy belovagol a birtok kapuján, a dolgozó parasztok, döbbenten nézik. És csodálkoznak. Mert a férfiban egy szikra megalázkodás, más szóval félelem nincs. Nem akar falcs alázatból hajbókolni a Gróf előtt. Persze ezt a Gróf, hogy értelmezi. Biztos nem tisztel. Hát nem tudja, hogy ki vagyok én? Aki a keresztapja. Akinek a kezében volt, amikor megkeresztelték. De lám a férfi nem gondolja úgy, mintha a Gróf, úr lenne az élete fölött.  Ez hiányzik az ott dolgozó emberekből. Ezért úgy nézik mintha egy kísértetet látnának.  És nem hisznek a szemüknek. Ez az ember nem fél a Gróftól? Hát, ez biztos, csak úgy lehetséges, hogy nem ismeri. Jaj, szegény fiú. A vesztébe rohan. És mély döbbenettel nézik, persze kíváncsisággal is. Mi lesz ebből? És titokban a férfi oldalán állnak. Hátha felszabadít. Vagy hátha történik olyan dolog, amitől jobb lesz az életük. Nem érdekes? Dehogy nem. Már csak azért is, mert így lehetőségünk van megérteni, miért tudják a vezetők, diktátorok, manipulálni pszichológiailag az embereket. Mert nem szabadok, nem megelégedettek a saját életükkel, és a szabadságot, jobb életet kínálva, lehet nagyon sok embert az órránál fogva vezetni. Egy más rabságba. Egyik kalitkából, a másikba. Mert jobb életet, csak én tudok magamnak teremteni, az Istenbe és önmagamba vetett bizalom segítségével. Ezt az emberi történelem is éken bizonyítja. És ami, ma zajlik a politikai színtereken még inkább.  A félrevezetés, manipuláció pszichológiájának a valódi ellenszere van a mesében szemléltetve. És ez a félelemnélküliség. Ami furcsa módon nem azt jelenti, hogy az emberben nincs félelem. Ellenkezőleg. Ott van a félelem érzés, de az embert ez nem gátolja meg abban, hogy bátor legyen. És itt a bátorság azt jelzi, szembenézek a félelemmel, mint érzéssel és megnézem mi váltotta ki bennem elsősorban azt, hogy féljek. És ha ezt teszem, nagyon meg fogok lepődni. Ugyanis rájövök, hogy a félelem érzés az mindig a múltból fakad. Csak ezt nem tudatosítottuk magunkban. S hogy akkor a fent leírtakat ,,igazoljam "a mesét veszem alapul. A fiú mestersége mi is? Tolvaj. És akkor, hogy tud mégis a Grófhoz lovagolni félelem nélkül? Hát úgy hogy megértette, mi volt annak az oka, hogy ő tolvaj lett. És ahogy ezt megértette, meg is javult, meg is bocsátott magának ezért, persze az Isten is neki. Mert az igaz Istennel való kapcsolata megértette, vele, hogy az Istent nem érdekli a bűn, de az ember annál inkább. És mivel az ember érdekli, hogy tehetne az Isten olyat, hogy a bűneid, de inkább nevezzük tévedésnek, sőt leginkább tudattalanságnak, miatt megbüntet, amikor te pont ezekkel a cselekedeteiddel már bünteted magad. S akkor az Isten kell még ő is büntessen? Kötve hiszem.  Jól mondja a vicc, fiam az Isten már rég megbocsátott neked, de te magadnak nem. Hoppá! Hoppá! Hoppá! Érdekes, nem?

A másik érdekes dolog, amikor a félelmet a holnap bizonytalansága váltja ki. De ez csak egy esetben lehetséges. ha nincs bennem bizalom, a lét, vagy nevezzük életnek, vagy nevezzük Istennek, iránt. És persze magam iránt sincs. Ezeket sem lehet szétválasztani. És mikor veszik el az Istenbe, életbe, és az önmagadba vetett bizalom?

Akkor amikor egy gyerek elveszti bizalmát a szüleibe. Megértjük akkor miért is indul vissza a fiú a szüleihez? Hogy ezt az elveszett bizalmat visszaszerezze. Mert e nélkül nem lehet élni.  Más szóval az Istenbe vetett hit bizalomra épül. És legyünk őszinték, lehet bízni olyan Istenben hinni, aki büntet? Nem. Nem lehet. De olyanban sem lehet, aki, az én vagy bárki más tévedését egy harmadik vállára teszi. Aki elveszi. Tessék? Ez még nagyobb idiótaság, mint a bűntető Istenkép. Mert azt sugallja, tehetek bármit, az ÚrIsten a fia vállára teszi, felelősségem így semmi. Azt csinálhatok amit csak akarok, mert meg vagyok váltva. Ha ma szét nézünk, vajon nem látjuk ennek a jelenségnek a nyomait. Személyes felelősség az hol van? Kidobtuk az ablakon.  Igaz kedves olvasó mennyi szálon szalad, fút a mese cselekvése. És még tömérdek meglepetésben, csodában lesz részünk. Ha hagyjuk.

Igaz kedves olvasó, mennyi szálon szalad, fut a mese cselekvése? És még tömérdek meglepetésben, csodában lesz részünk. Ha hagyjuk. Folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 5-6. rész

 Elérkeztünk utazásunk ötödik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese segítségével boncolgatjuk az emberi lélek mélyrétegeit. Vagy ha úgy tetszik, használhatunk egy ismertebb evangéliumi kifejezést is, ,,evezz a mélyre,,.  Ott hagytuk abba, hogy a fiatalember elindul a Gróf udvarába, hogy elmondja neki mi lett belőle. Mestertolvaj. A szülei akik még fel sem ocsúdtak, abból a sokból, hogy hazajött, hogy tolvaj lett, szembesülnek azzal,  már megy is tovább. És hová? Hát szerintük a biztos halálba. Mert a Gróf nemcsak a fiúk keresztapja, hanem a tartomány ura is egyben , aki ,,élet és halál,, ura is. Látszólag az, természetesen. De nem tudnak mit tenni. A fiúk hajlíthatatlan. Itt a mese átvált egy másik dimenzióba. Ugyanis a Gróf itt nem Gróf hanem a Mennyei Atya, és a fiú hová megy? Hát hozzá. És ezek után csodálkozunk az őszinteségén?  Az Istennel szemben ugyanis csak ez működik. A másik csodája a mesének, pedig az, hogy szépen észrevehetővé teszi, miért is hiszik a szülei azt hogy a biztos halálba megy a fiúk? Hát azért mert téves az Istenképük. Bizony. Hát nem csodálatos a mese? Két síkon futnak tehát a szálak. Az egyik, az egészségtelen családi és emberi viszonyok rendbetétele. Vagyis a saját lelkünk karbantartása. A másik pedig, ezt már nehezebb észrevenni, a hamis Istenkép átalakítása vagyis a valódi Isten megismerése, a helyes Istenkép nélkül nincsen helyes én kép sem. Ezért csodálatos de egyben fájdalmas is . Mert mi van akkor, ha kiderül hogy az Istenképem hamis? Ez nagyon fájdalmas tud lenni. Különböző okok miatt. Amit itt most nem tárgyalunk.

Tehát tudatosítsuk, a két síkot, a két különböző dimenziót. Mert erre nagy szükségünk van a továbbiakban.  És akkor térjünk vissza az első síkra. Az emberi kapcsolatok családi viszonyok, rendbetételéhez. A fiú tehát elindul a Gróf udvarába. Ekkor a mese hírtelen egy nagyon érdekes jelenetet mutat be a Gróf életéből. A Grófnak van egy gyönyörű szép felesége. Azért érdekesebb a film a képi bemutatása a mesének, amiért külön hálás is vagyok annak a stábnak amely megfilmesítette a mesét. Mert lehet nem tudatosan, viszont ráérzésből segítik a mese és egyben az emberi lélek mélyebb megértését. A Gróf a felesége mellett mint férfi, borzasztóan néz ki. Látszik rajta az a ,,betegség,, ami jellemző volt a középkorban a nemesi osztályra. Persze akadt kivétel is. De kevés. És ezt a kontrasztot csak tetőzi, nemcsak a felesége szép, hanem van egy lánya, aki még szebb, mint az édesanyja. És a jelenet a családi életükből. A lány, olyan tizennyolc és húsz év körül van. Tanul. Fogadtak melléje egy professzort, aki tanítja. És mire? Hát nem arra, amit az apja gondolt. Ugyanis a lányt, el kezdte érdekelni sok más kultúra, más népek, más szokások, és más elgondolások a világról és az Istenről is. Közben pedig kiderült , nagyon szépen rajzol. De ez egyáltalán nem tetszik a Grófnak. Hogy miért? Az kiderül a folytatásban. Csodálatos ez a mese, meglátod kedves olvasó, izgalmakkal teli és fordulatokkal. És ami a legfontosabb, felnyitja a szemünket egy rejtett, de valós valóságra.

 

 Utazásunk hatodik részéhez érkeztünk. A mestertolvaj című Grimm mese a segítségünk az emberi lélek rejtelmei megértésében.  Olyan ez az utazás, mint egy remete ábrázolás. Hogyan is ábrázolják a remetét? Általában egy lámpással a kezében. Meg egy bottal a kezében. De minket most, csak a lámpa érdekel. A fény. Amely azt jelképezi a remete, leszáll saját lelke mélyére, lámpát gyújt, hogy megnézze mi is van odabent. Pontosan ilyen lámpagyújtásban lesz részünk, ha hagyjuk a mesét, beszéljen rólunk emberekről. A lelkünkről.

Akkor térjünk vissza a meséhez. Egy csodálatos de nagyon fájdalmas jelenethez. Kiderül ugyanis, hogy a Gróf, konfliktusba van a feleségével, de igazából a lányával.  És itt érdekes mondanivalókra bukkanhatunk. Egyszer a Gróf, vagy nevezzük földesúrnak, vagy nemesúrnak, az ő kezében összpontosul a hatalom. Ez ad neki, egy hamis identitást. A saját kénye kedve szerint ítélkezhet emberek fölött. Ha úgy tetszik büntet, ha úgy tetszik kegyelmez.  Ezt a viselkedésformát átviszi a családjára is. Úgy kezd bánni a feleségével is mint mindennel maga körül. És a leányával is. Azt kezdi gondolni hogy minden az Ő tulajdona. Nem ember számba veszi őket, hanem tárgynak, amivel azt csinál amit akar. De ezzel magát is mint embert elkezdi degradálni. A dolog érdekessége, hogy van neki egy ,,házi " papja akinek van egy kántorja. Katolikus papról és a kántorról beszélünk. Ezek is bólogatnak neki mindenben, és egyet is értenek vele. Ez jól bemutatja a vallás és a politika miért is fonódott össze a történelem folyamán. Ugyanis mind a kettő elnyomta az embert. Az egyik egy büntető Istenképpel, így tartva félelemben az embereket,  a másik meg azzal ,hogy ő kezdett Istent játszani.  A felesége sem szereti, hogy rajta is uralkodni akar, de nem lázadozik, egy keveset csak. Jól élnek, ez is visszatartsa.  A mese bemutatja nagyon jól, a nárcisztikus önimádó ember gondolkodását. Ami az elszigetelésen alapszik. És innen ered a komoly konfliktusa a lányával. Ugyanis a lányt egy professzor tanítja. Mondjuk irodalomra, matematikára, földrajzra. Vagyis a Gróf szabta meg mit tanulhat. Nem is érdekelte az, mit szeretne a lánya. Hány szülő esik még ma is ugyanebbe a hibába. Miért? Mert neki sem engedték gyerekként a szülei, azt, hogy a saját érdeklődése, lelki szellemi beállítottsága szerint azt tanulja ami érdekli. És eközben a professzor felfedezi, hogy a lányt nagyon sok minden érdekli. Más kultúrák, például az eszkimók, vagy Afrika, a maga csodáival, az Iszlám, amely megengedi a többnejűséget, és a különböző népek Isten hite, ahol nem Egy Istenben hittek, hanem sok - sok Istenségben. És közben kiderül tehetséges a rajzolásban. Gyönyörűen rajzol. De ez egyáltalán nem érdekli a Grófot. Hogy miért? Mert ez biztosítja a hatalmát fölötte. Nem szabad tapasztalni , látni, nyitott lenni a világra, mert ez oda vezet, hogy elkezdesz kérdéseket feltenni, kételkedni, sőt kritikussá kezdesz válni, és ez veszélyezteti az uralmon lévőket. De nem csak ezt veszélyezteti. Hanem leleplez téged mint embert, apát , tanárt, hogy vigyázat, mert a tudás az veszélyes is lehet, ha gőgössé tesz nem nyitottá. Magyarul ha öncélúvá válik. Ezek után megérthetjük, miért csodálatos ez a mese. Hiszen bemutatja, miért is kerültek ellentétbe a középkorban a papok, és az általuk képviselt világ felfogás, azokkal akik gondolkoztak, figyeltek és így rájöttek új dolgokra. Tudomány és vallás ellentéte, amelyet jól tükröz ez a mese.  A továbbiakban a Gróf megindokolja, miért nem tanulhat a lánya. És mit mond,

- Megzavarja a lelked, az ha meghallod, hogy több Isten hit is létezik, vagy hogy többnejűség is, ami persze a keresztény felfogás szerint, pogányság Istentelenség és bűn. És hogy ,vannak olyan kultúrák, ahol uralkodó sincs, ez elképzelhetetlen főleg egy olyan ember számára aki uralkodik valamin. Ezért elkergeti a professzort a Grófságból, a lánya rajzait darabokra tépi, és megparancsolja a feleségének, hogy mit taníthat a lányának. A felesége is benne lenne,  de mivel látja azt a fájdalmat, amit a férje okoz a lányának, gondolkodóba esik. Még engedelmeskedik a férjének, de már nem szívesen. És itt megint egy dimenziót vált a mese, egy mélyebb síkot is láttat, persze ha akarunk látni. Az emberi teljességet mutatja be, ezért állítja szembe a Grófot a feleségével. Itt a Gróf most nem Gróf, hanem a minden emberben jelen lévő, racionális, logikán alapuló gondolkodás ami az emberben a férfi oldal a jobb oldal és a bal agyfélteke képviseli. És a felség itt nem a feleség, hanem az emberben lévő intuitív, megérzésen alapuló gondolkodás, a női oldal, a bal oldal, amelyet a jobb agyfélteke képvisel. Az nevezhető teljes és egész embernek függetlenül attól, hogy biológiailag melyik nemhez tartozik, amikor magában  harmóniába hozta  a férfi oldalt a női oldaladdal. Ezt jelenti a Bibliai idézet.

,,Férfinak és Nőnek teremtette őket" (Ter, 5,2)

Látod kedves olvasó. Gondolnád hogy mennyi csoda van elrejtve ebben a mesében rólunk és az életről? Olyan csoda ez a mese , mint maga az élet. Ami körülvesz mindannyiunkat, ott lüktet, körülöttünk és bennünk. A liturgia ezt úgy mondja a liturgia nyelvén hogy:

,, Benne élünk, mozgunk és vagyunk,,  Vagy egy másik ismertebb rész.

,, Őáltala, Ővele és Őbenne...,,

És akkor fejezzük be az utazásunk a Tamás evangéliumában lévő részlettel, ami ide vág.

,,„Aki keres, ne hagyja abba a keresést, amíg meg nem talál. És ha megtalált, csodálkozni fog, és ha csodálkozik, királyfi lesz, és a királyfi uralkodni fog.”  Adja a Mindenható, hogy csodálkozzunk a mesén, ez vezessen el hogy csodálkozzunk magunkon, egymáson, és a világon, csodálkozzunk ezért születik ez a meseellemzés. Mert az Isten a világ legcsodálatossabb, legnagyobb csodája.

(folytatjuk.)

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 4. rész

 Elérkeztünk utazásunk negyedik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese, az útitársunk, az önmagunk lelkének és egyben a világnak a mélyebb megismerésében. Ott hagytuk abba, hogy a már érett férfi, bevallja édesapjának a mesterségét, amivel nemes ember lett. Tolvaj. Ez volt a mestersége. Képzeljük el a szülei reakcióját. De ez a reakció, nem természetes reakció, vagyis csak részben az. Meghatározza a kultúrkör, amelyben elhangzik. És ez a keresztény kultúrkör. Amelynek az alapja a tízparancsolat. Amiben benne van a ne lopj parancsolat is. De persze tudjuk, ez csak az egyszerű emberre érvényes. Másra senkire. És mindig mással kell betartatni.  És benne van ez a tanítás is, hogy a bűn zsoldja a halál. Sőt az örök pokol. És tudat alatt ettől mindenki fél. Miért zseniális ez a mese? Hát elsősorban azért, mert bemutatja szépen, hogy a különböző kultúrák közti harcnak mi van a gyökerénél. Egy téves meggyőződés, amely a saját kultúrát, és Isten hitet tévedhetetlennek tartja. Igaznak. Egyedüli jónak. Sőt, ha ez nem volna elég, akkor kiválasztottnak. De ki választotta ki? Ez itt a kérdés.  (Csak zárójelben jegyzem meg, a világ összes vallása közül, ezt a tévedhetetlenséget csak a kereszténység nyilvánította ki. 1870- ben az első Vatikáni zsinaton. És ha egy kicsit is megnézzük a középkor történelmét, azt látjuk, hogy minő érdekes, úgy a politikai, vagy uralkodói hatalmat, mind az Egyházi hatalmat Istentől eredendőnek gondolták. Lett is ebből komoly harc az egyház és állam közt. Átkozódás és háborúk tömkelege.) Ezért startból minden más elgondolást, megközelítést kárhoztat, vagyis ki akar irtani. És a furcsaság az, hogy éppen az Isten nevében. Hát nem érdekes? Ahelyett, hogy a megértésre, a megismerésre törekedne, tapasztalatcserére, ami igazából mindenkit csak gazdagítana. Ezek után csodálkozunk, hogy a világ vallások mellett, megjelent az ateizmus. Ez természetes reakció, és nem Isten létét tagadja, ahogy sokan gondolják. Hanem a vallások által ledegradált Isten képet.

Na de térjünk csak vissza a meséhez. A fiúban mivel volt bátorsága a saját útját járni, kialakult egy egészséges Isten kép. De azért mondjuk ki, ő sem volt biztos abban, hogy amit csinál, az helyes. És mintha szeretné megtudni, az Isten hogyan viszonyul ahhoz, hogy ő tolvaj lett. Főleg, hogy édesapa lesz rövidesen.  Milyen sok síkon szalad ez a mese. Mintha a kvantumfizika tárulna fel a szemünk előtt. Egy örök kapcsolódási rendszer, ami teljesen más megvilágításba helyez mindent. Hiszen minden ember, egy részecske a hatalmas minket körülvevő világegyetemben.  Tehát a szülők reakciója. Mindketten félnek, ami jól mutatja, tudat alatt szeretik a fiúkat, és azt szeretnék, hogy boldog legyen. Az apa ezt ki is fejezi. Mit mond?

- Miért is jöttél vissza? Ha keresztapád, (aki éppen a Gróf, akinek a birtokán élnek a szülei), meg tudja hogy mivé váltál, felakasztat. Nem fog többé ringatni a karjai közt, mint akkor, amikor gyerek voltál. És ez a jelenet megint egy csoda önmagában. Mert bemutatja milyen szeretet az, amely feltételekhez kötött. Vagyis vagy olyan leszel amilyen nekem jó, mint szülő, mint keresztapa, mint tanár, mint uralkodó, vagy .... Hol van itt elfogadás? Sehol. És folytatódik a csodák sorozata ebben a mesében. Kiderül, hogy a fiú, azért is jött haza, hogy a Grófnak is elmondja mi lett belőle. Ez már mutatja, nem csak önmagához, a szüleihez, keresztszüleihez őszinte de az Istenhez is az.  És ez mutatja, kiengesztelődött magával, szüleivel, múltjával, és tudja hogy élhet a szíve szerint. És mivel megélte az Isten bízik benne, ezért tud most már felnőttként megállni a saját lábán, és most tudja igazán a születendő gyerekét tisztelni, megismerni , mert már tudja, nem olyan lesz mint ő. Hiába az apja, és ez így jó. Itt megállok kedves olvasó. Gondolkodjunk el a leírtakon, és készüljünk arra, hogy ez a mese, rengeteg csodát és fordulatot hoz még, ha hagyjuk hogy vezessen.  A megbékélés rögös útján. Isten már rég megbékélt az emberrel, most mi jövünk, béküljünk meg magunkkal, egymással, a világgal, vagyis végső soron magával az Istennel. Folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 3. rész

Elérkeztünk utazásunk harmadik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese segítségével, próbáljuk megérteni, megismerni az emberi lélek mélyrétegeit. De nem csak. Ugyanis ez a mese egy hatalmas kritikát is megfogalmaz a kereszténységgel szemben. Nem a hittel, szemben, hanem a kereszténység bizonyos élet ellenes dogmáival, tanításaival szemben. De haladjunk lassan, mint egy erecske, amelyik szépen csordogálva halad, míg egyszer csak, egy gyors, vagy lassú folyású folyó lesz belőle. Ott hagytuk abba, hogy kiderült a férfi a saját szüleihez tért vissza, akiktől fiatal korában elszökött, vagy megszökött. És akkor világossá válik a mese egyik legfontosabb rejtett üzenete. Azt már tudjuk a férfinek a mese elején, mindene megvolt, ház, munka, társ, aki várandós. És ennek ellenére elindul, hogy felkeresse a szüleit. Hogy miért? Hát azért, hogy megkapja a szülei áldását, vagy dicséretét, elfogadását,  mert érzi, tudja, hogy e nélkül, Ő sem lesz képes önmagát elfogadni olyannak amilyen,  apává válni sem, és ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni a nevelésben, amit a szülei, a nagyszülei, és mehetünk vissza úgy vagy hét generációt. Hogy miért éppen hét generációt?  Ezt József Attilától tudjuk meg, a ,,Hetedik" című verséből. Ennek a versnek az egyik érdekessége az, hogy hat szakasza van. és mindegyik szakasz így végződik:

,, A hetedik te magad légy. ,, És lám a hetedik szakasz nincs leírva. Vajon miért? Hát azért mert amikor egy ember önmaga ott nincs tragédia, hanem egy egyszerű harmonikus élet van, szenzációk, botrányok nélkül. Azért. Ezért kezdődik Eugen Drewermann német autentikus gondolkodó ,,Klerikusok,, című könyve ezzel a Buddhista közmondással, ami egyben a könyv mottója is.

,, Csak aki önmagát választja, az képes a jóra.,,

 De ugyanez a mélyebb jelentése az Ószövetségben a fáraó álmának, hét bő esztendő, hét szűk esztendő.  A hét év egy ciklus lezárását is jelenti. Olyan értelemben, hogy a hetedik generáció mindent amit elhazudott és letagadott az előtte lévő  hat generáció, ő azt fel kell dolgozza , le kell tudja , nem lesz más választása. Milyen érdekes hat generáció. (Sátán száma 666.) És azt is jelentheti, hogy az Univerzum harmóniára, egyensúlyra törekszik, a jó és rossz közt.  Tehát, a rosszal nem harcolni kell, hanem integrálni. Beépíteni az életünkbe, mert e nélkül nincs fejlődés. Nem kísértésként kell felfogni, hanem épp ellenkezőleg, egy eszköznek amely arra való, hogy ösztönözzön egy teljesebb élet irányába.  De ehhez meg kell szeretni a rosszat. Nem pokolra küldeni. Vagyis még jobban elfojtani. És az első lépés egyszer őszintévé kell válni, elsősorban önmagunk fele. Ez persze fájdalmas, de nincs fájdalom mentes gyógyulás.

Visszatérhetünk e rövid, de nélkülözhetetlen eszmefuttatás után a meséhez. A megérés végett, volt erre szükség. És a fenti gondolatok igazság tartalmát épp a mese fogja igazolni nekünk. 

És akkor nézzük meg a két ember viszonyát a fiúkhoz. Az édesanya a mesében szívből örvend, ez nem is csoda, hiszen általa jött a világra a fia. Hálás, hogy újra látja, örvend is, és titokban már büszke a fiára. Elengedte, hagyja, hogy önmaga legyen. És szereti olyannak amilyen, feltételek nélkül. De a férje az már nehezebb eset. És ennek sok oka van. Amelyeket most nem boncolgatunk. Mert rengeteg más olyan Grimm mese van, amelyekben fogjuk. Annyit jegyzünk meg itt, hogy persze a szíve mélyén ő is örvend, de nem igazán hallgat még a szívére. Nem is lenne férfi, ha nem így tenne. Ebédelnek és eközben azt kérdi a fiától?

- Hogyhogy a mi gyerekünk vagy, hiszen mi egyszerű parasztok vagyunk, de te inkább nézel ki nemes úrnak, mint parasztnak. Hogy érted ezt el?

Ez a kérdés rengeteg mindent felvet., és elárul az apjáról. Például azt, hogy ő is szeretett volna más életet élni, mint amilyent él, de valami miatt nem volt bátorsága ehhez. Mert a világon a legnagyobb bátorság oda kell, hogy valaki a saját szívét követve éljen. A fiában ez megvolt az apában nem. De azzal, hogy ezt a kérdést felvetette, már elárulta, hogy látja ezt a bátorságot a fiában, értékeli is, de ez annyira fájdalmas számára, hogy e miatt még nem tudja szeretni a fiát, mert magában nem fogadta el azt, hogy ő nem volt képes a szíve szerint élni.

És itt jön a második zseniálisan gyönyörű fordulat a mesében. Az önmagaddal való őszinteség magasiskolája. Az igazi önismeretnek, és Istenismeretnek kimagasló bemutatása. Ugyanis a fiú bevallja, tolvaj, lett. De nem akármilyen, hanem mestertolvaj. És biztosítja az apját, hogy nem közönséges tolvaj, csak gazdagoktól lop. Szegényektől soha. Itt most megállunk kedves olvasó. Dolgozzuk fel együtt az eddig olvasottakat, és készüljünk fel arra, hogy ez még semmi ahhoz képest amit még ez a mese tartogat a számunkra. 

Hamarosan fojtatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 2. rész

 Akkor fojtatjuk tehát utazásunk, A mestertolvaj című Grimm mese a fonalunk, amely segítségével behatolunk, vagy lemerülünk az emberi lélek mélyebb rétegeibe, hogy megérthessük elsősorban önmagunk, családunk, bizonyos élethelyzeteinek igazi okait. És ez a megértés segít, hogy törekedjünk egy békésebb, emberségesebb, végső soron egy igazibb emberhez méltó életre. Ott hagytuk abba kedves olvasó, hogy a fiatalember egy egyszerű paraszt családnál száll meg egy ebéd erejéig. Az asszony ahogy ez kiderül, tüstént neki is áll az ebéd készítésének, a férje pedig visszatér a kertészkedéshez. Éppen csemetéket, vagyis fiatal fákat ültet, és leszúr a földbe melléjük egy egyenes karót hogy a növekedésüket elősegítse, egy erősebb szél ne tudja kidönteni, és hogy ne nőjenek görbén. Az idegen férfi melléje szegődik, és innen kezdve egy meglepő és csodálatos fordulatot vesz a mese. De ez egyben, egy nagyon fájdalmas fordulat is. Mind a három ember számára. A férfi, miután megdicséri a parasztot, hogy szép a kert, megkérdi tőle, hogy segítsége nincs?  Igy derül ki, hogy a házaspárnak volt egy fiú gyerekük. Aki okos volt, de az apja, vagyis a paraszt szerint haszontalan, olyan szempontból, hogy nem lehetett nevelni. Inkább elhagyta a szüleit, és azok azóta nem hallottak semmit felőle. A mese után készült film,azért jobb mint a mese, mert jobban észre lehet venni, a fájdalmat ami ott maradt a szülőkben, a gyerekük döntése miatt. A film ezt jobban tudja érzékeltetni, bemutatni, mind egy írott szöveg. És az azóta eltelt idő, na meg a fájdalom, éretebbé tette a két embert. Lassan belátták, hogy ők is tehettek arról, hogy a fiúk elhagyta őket. Ma már sok mindent másképpen csináltak volna, de késő bánat.  Így belenyugodtak sorsukba, megtanultak együtt élni a fájdalommal, de szívük mélyén reménykedtek, hogy egyszer még viszont láthatják a fiúkat, és rendezni tudják a megromlott kapcsolatukat. Mit is mondtunk, az öreg paraszt, mivel is foglalkozott, amíg beszélgettek? Fiatal csemetéket ültetett és karókat szúrt melléjük, hogy egyenessen nőjenek. De a sok meglévő már felnőtt fák között szép számmal akadt, amelyik görbén, vagyis szabálytalanul nőtt. Az idegen férfi rá is szól a parasztra, miért nem karózza fel az öreg fát is. Vagyis miért nem próbálja meg szabályozni , mire az öreg keserűséggel a hangjában mondja, hogy csak addig lehet, amíg a fa fiatal, utána lehetetlen. És arrább is megy, mivel ez a beszélgetés feltépte benne az ott lévő sebet. Rosszul állt a fiához, nem tudta ,,jól” nevelni.  Talán, azért sem, mert őt is ,,rosszul” nevelte az apja? Ugyanis mivel minden ember egyedi, egy egyén, ezért személyre szabott nevelési módszer lehet csak jó. De ehhez egyszer meg kell ismerni azt, akit nevelsz. Na, de ha te apa vagy és önmagad nem vagy képes megismerni, akkor soha nem leszel képes megismerni a fiadat sem. És még egy apróság. Ha nekem mint apának a fejemben az van, hogy tegyük fel én megszenvedtem valamit, így megtanulva azt ,hogy mit hogyan kell tegyek, és mindenáron azt szeretném, hogy a fiam ettől megkíméljem, pont ezzel fogok neki a legtöbbet ártani. És ehhez még hozzá adódik netán, egy olyan Isten hit, hogy ha tévedsz, az bűn, és az Isten ezért megbüntet, vagy netán a pokolra juttat, ez még inkább fokozza a helyzet súlyosságát. És bűntudatot kelt a lélekben.  És itt van a mese első csodálatos fordulata. Ami egyben nagyon fájdalmas, mind a három szereplő számára, de egyben felszabadító is. Ugyanis kiderül, hogy az idegen, az a világgá ment fiúk, aki visszatért a szüleihez. Innen fogjuk fojtatni, kedves olvasó. Hogy együtt tárjuk fel az emberi lélek mélyebb rétegeit. Csodálatos mese ez az önismeret rögös és fájdalmas útján járó embernek, de egyben ez hordozza magában az igazi felszabadulást is.

(Folytatjuk )

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 1. rész

Ez az egyik általam ismert olyan mese, amelyik szenzációsan bemutatja, azt, amit a huszonegyedik században Bert Hellinger német pszichoterapeuta is állított.  Egy ember az életerejét az őseitől kapja. Ha ebben az energia áramlásban, zavarok keletkeznek , vagy másképpen konfliktusok alakulnak ki családon belül,  azok kihatással lehetnek az utódok, életére, gondolkozására, érzelmi világára és ez által a tetteikre is.  Érdekes az is, hogy Eugen Drewermann mellett ő a második általam ismert német gondolkodó, aki Katolikus papként kezdi az életét, majd pszichoterapeuta - ként él és dolgozik. 2019-ben elhunyt.  Érdekességként írom 16 évet egy Katolikus missziós rend tagjaként Dél Afrikában dolgozik a Zuluk közt. Itt volt alkalma megfigyelni, milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének. Ennek a megfigyelésnek a hatására kezdte érdekelni a családállítás, családterápia. Közben kilépett a rendből. De térjünk vissza a meséhez, annyit jegyezve csak még meg, hogy az 1700- as évek végén, 1800- as évek elején gyűjtötték ezeket a meséket. Meséket?  Látszólag meséket, vagyis mesék, amelyek rejtetten magukban hordozzák az emberi lélek mélyebb megértésének kulcsait. 

És akkor egy önismereti utazásra hívlak kedves olvasó. Fedezzük fel együtt a mese mélyebb értelmét. Már a mese kezdete egy furcsa kezdet. Egy erdő szélén él, egy férfi és egy nő. Gazdálkodnak és szeretik egymást. A nő várandós. És lám milyen mesekezdés. A férfi elhagyja a feleségét, a párját, fontos elintéznivalója van. Olyan elintézni való, amibe bele is lehet halni. Bizony. És mégis megy, mert nem tehet mást. A párja pedig elengedi, sőt egy amulettel is megajándékozza, ami védelmet nyújt neki.  Később meglátjuk, hogy miért. A férfi tehát útra kell.  Sokan arra gondolhatunk, felfedezett egy kincset, azt akarja megszerezni, hogy jó létben éljenek. Vagy egyszerűen, mint minden férfi, kalandra hírnévre vágyik, ezért hagyja el egy kis időre a párját. De hála az Istennek egyik elgondolásunk sem igaz. Még szerencse, mert akkor a párja belső világát is kénytelenek lettünk volna görcső alá venni.  Ettől megkímélt most a mese. Ugyanis, ki gondolta volna, hogy a férfi útja egy szegény paraszt család házához vezetett. Ott lakott egy férj és feleség, akik kertészkedésből és gazdálkodásból éltek. A grófságnak, ahová tartoztak adót fizettek, terményeik egy részét odaadták, a másik részéből pedig megéltek. A férfi mindennek kinézett, csak parasztnak nem. Ezért, mivel azt gondolta a két egyszerű ember, hogy nemes, máris felajánlották a szolgálatukat neki. Ez a jelenet élesen bemutatja azt a késhegyni és egészségtelen társadalmi egyensúlyt, amely szinte az egész középkori Európában jellemző volt. És azokat a rejtett ellenszenveket, amely a különböző társadalmi osztályokba beleszületett emberek közé éket vert.  Főleg, ha netán, szinte mindegy hogy melyik társadalmi osztályból, egy odatartozó ki akarna lépni. Másképp akarná látni a világot, mind azok, akikhez tartozik. Azt gondolnánk, ma ez másképp van, pedig egyáltalán nincs másképp. A felszínen, de a mélyben ugyanazok a társadalmi beidegződések működnek ma is. Csak rejtettebben.

De az idegen férfi még ha nemes is más. Nem várja el, hogy származása előnyt jelentsen neki. Saját magát fejleszti, magában bízik elsősorban. De azt is lássa, hogy a két emberben, nemcsak az dolgozik, hogy a nemesnek kijár a paraszttól a tisztelet, hanem van bennük valódi ember szeretet is. Ezért rejtetten, hogy rádöbbentse őket értékeikre, egy valódi paraszt családok által elkészített ebédet kér. Később kiderül, még más oka is volt ennek a kérésnek.  Most akkor álljunk meg itt, maradjunk annál a képnél, hogy az idegen férfi, a paraszt családnál fog ebédelni. Innen fogjuk folytatni. És meglátjuk milyen érdekes fordulatokat vesz a mese.

(folytatjuk)

A mestertolvaj szöveg

Kettős könyvbemutató - Barót, Gyulai Líviusz Városi könyvtár

                                                                          Fotók: Demeter Zoltán