Józsa Attila: Szikrák egy hatodik évre (366 haiku - folytatás)

 

FALANSZTER

 aszályos évek -

búza nélkül, víz nélkül,

lihegve élek...

 

RIADÓ

 végy mély levegőt:

az illúzió-vesztés

korát éljük ma !

 

ÖSSZEOLVADÁS

 társas-utazás:

égő lelkiismeret

marad ott veled...

 

CREDO (Péterfi Ágnesnek ajánlom szeretettel)

 Uram,Te mindig

életem térképének

őrizője vagy !

 

INTŐ JEL

 álarcaidat

sohase törd úgy össze,

mintha temetnél !

 

VALLOMÁS (Zsuzsának szeretettel)

 csillagvizsgáló:

benne csodálom lelked

napnyugta után...

 

OSTROMÁLLAPOT

 helyzet-jelentés:

kor-hű hazugságoknak

hadat üzenek !

 

LÁTOMÁS (Puki bácsinak ajánlom végtelen szeretettel)

 uborka-szezon:

színház-plakátokat lát

rendező-lelkem...

 

EMBERÖLTŐ

 nem menekülhetsz:

sorsod pál-fordulatok

végtelen sora...

 

IDENTITÁS (József Attilának ajánlom kegyelettel)

 hosszan elidőz

a lelkednek rejtekén

tigris,szelíd őz...

 

JÖVENDÖLÉS

 lótusz-virágok

közepébe temetik

a Költészetet !

 

MUZICA SACRA

 koncert-teremben

zongora vall szerelmet

pianinóban...

 

RIADÓ

 el ne aludjál:

áldozatot követel

korai halál !

 

FELISMERÉS

 törpe-pingvinek

vagyunk az Úr végtelen

hómezőjében...

 

ADVENT

 vár az Úr ahol

két part között  csillag gyúl

vízválasztónál...

 

AZONOSULÁS

 add át az Úrnak

tarisznyádban összegyűlt

bűzös salakot !

 

HALÁSZ-TÖRTÉNET

 hálót vetünk be:

Isten hív meg bennünket

hal-vacsorára...

 

MÉLYPONTON

 takarék-lángon

égünk hétköznapokban

-Isten gyászol ma ...

 

GROTESZK

 napnyugta után

sarki kocsmában várod

a feltámadást...

 

TEREMTÉS

 izzadság-cseppek

gördülnek le az Isten

egyik arcáról...

  

EMBERÖLTŐ (Sepsiszéki Nagy Balázsnak ajánlom szeretettel)

 megmentőm a fény:

villámsújtott utamon

szivárvány leszek !

 

NOVEMBER (Horváth Zoltán Györgynek ajánlom barátsággal)

 talaj-menti fagy:

lábad Isten kertjében

mély nyomokat hagy ...

 

HITVALLÁS (Puki bácsinak ajánlom végtelen szeretettel)

 minden áldott nap

Te egy művészi jelző

vagy a számomra !

 

HITVALLÁS  (Fekete humor)

 szerelem-szomjas

lennék minden időben:

unicum vagyok !

 

JÁRVÁNY

 fáklyát gyújtanak

a kétszínű emberek

a világhálón !

 

ÖREGEDÉS

 hasít két kezünk:

langyos megalkuvásban

tejet szürcsölünk...

 

SOVÁNY VIGASZ

 ficánkolók közt

az úszni nem tudóknak

bajnoka vagyok !

 

SZIMBIÓZIS

 selyempapucsban

sétálok a kerten át,

harmatos fűben. !

 

ÚJJÁSZÜLETÉS (PARA OLGÁNAK végtelen szeretettel)

 lemosom a gyászt:

tavasszal megfürdetem

örömkönnyekben !

 

TEHETETLENSÉG

 felhevíteném

legmagasabb hőfokon

izzó vágyaim !

 

SZÁMADÁS

 lehull a lepel:

életednek színpadán

ma te vérzel el!

 

PREDESZTINÁCIÓ

 töviskoronát

tesznek majd a fejedre

ítéletnapon !

 

ROMANTIKA

 mindig havazik:

jeges tavon látszik még

kikötve ladik...

 

LELKIÁLLAPOT 1.

 otthontalanság:

a hullámzó tó tükrén

széjjeltörött arc...

 

LELKIÁLLAPOT 2.

 kirekesztettség:

az ajtón a kilincs is

idegen lett már...

 

RIADÓ (Zsuzsának őszinte aggodalommal)

 keresztespókok

szőttek hálót szerelmünk

selyem-szálából !

 

MELANKÓLIA

 idegen arcok

futnak éjjel álmaink

vetítővásznán !

 

INTŐ JEL

 toprongyos lett már

eszményképünk s fáradtan

néz szembe velünk...

 

FEKETE HUMOR

 hangyatojások

jutnak neked estére

önszorgalomból...

 

ÁBRÁND

 kincskeresőknek

hosszú sorát számlálom

csillaghullásban...

 

GENÉZIS (Levente fiamnak végtelen szeretettel)

 újjászülettem:

fénylő ametiszt vagyok

csillaghullásban !

 

EXÓTIKUS TÁJ

 Tititaca-tó:

tükrén fodrozó álmod

szerelemszomjas...

 

ÁBRÁND 1.

 megbocsátásod

a szerelmed tükrében

rózsa-illatú !

 

ÁBRÁND 2.

 kiszivárogna

az örömnek rezgése

belső kamrádból !

 

RIADÓ 1.

 észrevétlenül

épülnek fel a Közöny

külvárosai !

 

RIADÓ 2.

 falak mindenütt:

ki-bejárni nem lehet

vész-helyzetben sem !

 

RIADÓ 3.

 megdermedsz egyszer:

farkasordító hideg

áramlik be majd !

 

ÉLETÚT (Péterfi Ágnesnek barátsággal)

 nyugtalanságod

hajt, mint egy lovas-fogat

ég és föld között!

Búcsú Ungvári László Zsolttól

2005. január 22-én írtam a Parnasszus című Naplómba: Újabb költőcsillag a magyar irodalom egén Ungvári László Zsolt! Légy üdvözölve körünkben, a Sepsiszentgyörgyi Parnasszus Irodalmi Körben. Nagyon örülünk neked.

Magyari Lajos költő mutatott be a Háromszék napilapban két gyönyörű versed kíséretében, nagyra értékelve vers­művészetedet. Szerinte nálad „a „versírás szakrális állapot, szellemi, érzelmi transzhelyzet, ez az igazi költészet”.

A naplómban így áradoztam rólad: Isten éltessen, Isten óvjon! Féltelek.

Nem tudom, miért volt végig meg bennem ez a féltés. Mert már megtapasztaltam, hogy a Sors néha nem teljesíti be a logikai sorrendet, hamarabb távozik a gyermek, mint az anya. Ez a megmagyarázhatatlan félelem élt bennem mindig.

„Késélek kékjével fenyít sorsom” – e verssorod, és ez a másik az Örökre fehér című versedből: „Minden elmúlik egyszer. Az utolsó hangjegy / utáni csöndben nem marad más, csak egészben a dal.”

Igen, köszönjük verseidet, de megmarad emléked a túl érzékeny lelkedről, mely nem tudta elviselni ezt a világot… Önsorsrontó zseni voltál, te is, mint József Attila

Lacinak című versemben írtam rólad.

„Lángolsz, lobogsz, mint lánglelkű

Petőfim!

Bennem is szikrát

gyújtsz!”

S most gyászt és döbbenetet hagytál szívünkben.

Teremtő erőd teljében ragadott el a Sors. Kedved „fekete tinta issza el” – írtad versedben.

Barátom voltál. Segítettél, megítélted írásaimat, olvashattad titkos naplómat, verseimet, amelyek segítettek feldolgozni végtelen gyászomat, fájdalmamat a korán elhunyt gyermekem miatt. A fiam emlékére készülő kötetem verseit mind átolvastad.

Köszönöm látogatásaidat is, ilyenkor kissé szavak nélkül is vallottál nekem a jövőtlen jelenedről, és felpillantva az elhunyt fiam fényképére, elmerengve megjegyezted: „Megszerettem Öcsikét.”

Kell-e ennél nagyobb ajándék egy anyának? Jellemezted saját fiamat, vallottál saját életed értelmetlenségéről, mélyeket hallgattunk mindketten. Még azt is mondtad, hogy te nem tudtad volna feldolgozni ezt a mély Fájdalmat.

Irodalmi köreinkre pár év után már nem kezdtél járni, hiába vártunk, pedig sok jó ötleted volt, részt vettél a József Attila irodalmi estünkön is, nagy művészi erővel szavaltad a kedvenc költőd verseit, és a körön is gyakran megleptél egy-egy csodálatos szavalattal. De aztán mindjobban elzárkóztál a külvilágtól, csak önnön félrecsúszott életed miatt emésztetted magad. Mondtad: „Nekem se társam, se gyerekem.” Nem tudtam, hogyan vigasztaljalak. Most lelkifurdalást érzek, szüleid halála után elszóltad magad: „Lásd, árva lettem”, olyan hangsúllyal, hogy beleborzongtam. „Nem tudom elviselni a gyászt.”

Hiába kérleltelek, látogass meg, nem jöttél többet. Most már csak a hiányod marad.

De bennünk élsz tovább, tanítványaid, olvasóid szívében, emlékeiben.

Jó volt a költő zseni társaságod, nagyokat hallgattunk, versekről, költőkről beszélgettünk. Sokat emlegetted kedvenc költődet, Király Lászlót. Versben is köszöntötted: Őszi vers Király Lászlóról.

Mindketten felüdültünk egy jó kávé, sütemény fogyasztása közben.

„Madár leszek, hitem messze száll” (Jelentés című versedből.)

 Mi is hiszünk ebben.

 Emléked legyen áldott!

        Para Olga

Búcsú Ungvári László Zsolttól - Háromszék napilap

Ungvári László Zsoltnak aki most ,,fentről” hallgat.

Sokszor elmentünk egymás mellett, te tudtad,

hogy én is írok, míg én csak sejtettem.

Megérezted  jobban bírom a poklot,

 ez tartott kissé távol, de így volt jó, nekem elhiheted.

 

Halálod előtt úgy két héttel újra,

összehozott egy futó pillanatra

veled az élet. Láttam hogyan néztél

ki és láthatatlanul együtt is éreztem akkor véled.

 

Tudtam azt, ami sajnos be is következett,

gondolhatod megérintett,  élhettél volna

még. Verseidet hagytad ránk elolvasásra,

beírva velük  neved a  költő óriások sorába.

Nyugodj békében.

          

Ruszka Zsolt

Orosz Mihaly: A nyár mint újra

 

A nyár mint újra hozzánk érkezett

langyos szelekkel jött az erdőn át,

arany fényben ringott a fák felett

magával hozva rétek illatát.

 

Amint az estben szállnak illatok

a csendes éj bejön a kerten át,

a fény ott fent a magas ég alatt

átderengi a rövid éjszakát.

 

A nyár most hozzánk érkezett

szívedbe költözik az éjen át,

ha hozzám érsz lelkemet érinted

felcsigázva szíved ritmusát.

 

Kettős könyvbemutató - Csoma Emlékközpont, Kovászna

A két bemutatásra került kötet:

– “A kor falára” vers- és prózaantológia, szerzők: Borbáth Sándor Levente, Csákány Orsolya, Demeter Mária, Huszár Szilamér, Józsa Attila, Kató András, Mészáros Mária, Orosz Mihály, Para Olga, Rozonczi Lajos, Ruszka Zsolt, Steigerwald Tibor, Zárug László.

– “Keresztjeink/Árnyékban, fényben”, szerzők: Steigerwald Tibor és Kisgyörgy Benjámin

– moderátor, házigazda: Ferencz Éva

Para Olga: Petőfim

lángolsz lobogsz

lánglelkű

Petőfim

 

fényed átleng

tereken

Kínáig

 

ma haltál  meg

örökre

élsz mégis

 

nem halványul

átdereng

fellegen

 

rajongásig

fényezünk

éltetünk

 

Nemzetünknek

eszménye

csillaga

( Sepsiszentgyörgy, 2025. júl. 31.)

Gergely Zoltán szobrászművész alkotása, Sepsiszentgyörgy

                                                              Fotó: Steigerwald Tibor

Orosz Mihály: Csönd áramlik

 

Csönd áramlik, amint megjön a reggel

fázósan az éjből ahogy áthalad,

fagyott szomorúan elmegy az éjjel.

Zúzmarából koszorút fon a nappal,

fák közt a homály csendesen eljövend,

majd az alkony mozdulatlan rádszakad.

 

Kezedben, néma lombon csillog a dér,

Zúg, körülötted sóhajtva feltámad,

emléket hordozva a kései szél.

A szemedből látomások szakadnak,

majd hasadt lelkeden keresztül némán

kitündököl szavad.

Ruszka Zsolt: Triptichon

                                                                                                        Bradford Brenner festménye