Borbáth Sándor: Szabadság illúzió

 

A rendszer foglya lettél

Te is úgy végzed mint azok

életösztön a válasz -

életed ha hagyod.

 

Megkapod az idomítást

tévéből jön a rendelet,

mindenki álljon be a sorba

színlelt társadalmi rend.

 

Zsarnokaid kik véred szívták

álmaid is feltételesen szabták

törvényeid, rend és korlát

elhintették S visszahívták.

 

A szabadság hamis illúzió.

pórázon vezetett gyerekész

várd az újabb és újabb mesét,

világ sírásóját, ideák szerelmesét.

 

Magad maradsz sárba ragadsz

belőled fakad rügy tavasz.

Atomvillanás véget ér az év.

Őrök nyár lesz vagy örök Tél.

 

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 14. rész

 Elérkeztünk utazásunk 14-ik állomásához. A mestertolvaj című Grimm mese segítségével próbáljuk megérteni lelkünk mélyrétegeit. Ott maradtunk el, hogy a férfi tudomásul veszi a három próbát, amit ki kell álljon. Ha egyet is elbukik, a keresztapja a Gróf felakasztja. Tudomásul veszi, és távozik. Amint kilovagol a birtokról, egy akasztófa rajta a kötéllel himbálózik a szélben.  A férfi jól megnézi míg ellovagol mellette. Ez az első mélyebb szimbólum a mese ezen részében. Úgy kell élni, hogy mindennap kész kell lenni a halálra. Mintha ez a nap, lenne az utolsó napunk. Mert csak így érdemes.  Emlékszünk, azt mondottuk, hogy a férfi a saját női oldalával, az édesanyjával, és a nagy, vagyis az Isten női oldalával rendben van. Ez csodálatosan van bemutatva a mese ezen részében. Miután elmegy az ebédlőből, a Grófné védelmébe veszi. A gróf azonban hajlíthatatlan. A női oldal védi. Úgy is mint a Grófné. Tehát az emberi kapcsolatok szintjén is. És ha az emberi síkról átmegyünk az Istenire, akkor úgy is, mint az Istenben lévő női oldal. Ez a továbbiakban csodálatosan ki lesz bontva. Csodálkozni fogunk, ennek a gyönyörűséges bemutatásán. A férfi első útja a tengerpartra vezet. Oda, ahová, amikor gyerek volt és elszökött otthonról, egyedül maradt. Itt szedte össze gondolatait, és most felnőtt férfiként is ide jött. Készülni az első próbát kiállni. És egyszer csak megjelenik az édesanyja. A nő. (Ez is be szépen mutatja a férfi a saját női oldalával rendben van.) Aki ismeri a fiát. Gyerekként is tudta hol bujkál. És el akarja küldeni. Fél hogy nem tudja a fia kiállni a próbát. De a fia megnyugtatja. Nem kell féljen, minden rendben lesz. És az édesanyja hisz neki. És bízik is benne. Ez később nyilvánvalóvá válik.  A fiú kér az édesanyjától 20 l. bort. Fahordóban.

Közben a Grófnő, engedve a Gróf akaratának, szeretné tanítani a leányát, kötni és hímezni. De rá kell döbbenjen, a lánya erre nem fogékony. És arra is, hogy azzal amikor a Gróf mellé állt, ő is csak mélyítette azt a fájdalmat a lányában amit a férje okozott neki. Ekkor már nyilvánvaló a Grófnak konfliktusa van az édesanyjával, habár a mesében nincs utalás erre. De a logika ezt diktálja. E miatt a saját belső női oldalával is, a feleségével is, a lányával is, és az Istenben lévő női oldallal is. Közben a Gróf, a hat legjobb testőrére bízza a lovat. Egy a farkát fogja, egy a kantárt, egy rajta ül állandóan, három meg az istállóban őrséget áll. Ez megint egy beszédes jelkép, a Gróf gondolkozását tükrözi. Mindent kontroll alatt akar tartani. Csodálkozunk ezek után, ha a Grófságban senki sem szereti. A papon és a sekrestyésen kívül persze. Diktatórikus merev és beteg gondolkozás. Ami mögött félelem húzódik. Az újtól, a változástól való félelem. És ragaszkodás. A megszokotthoz. Azt gondolja tudja, mi a jó és mi a rossz. Pedig.... messze áll ettől. Eljött az este. A Gróf és a Grófné lefeküdni készül. A Gróf biztos abban, a fiút holnap felakasztja. Lehetetlen ellopni a lovat. A felesége egyszer csak azt mondja, hogy aggódik. A Gróf hitetlenkedve kérdi, csak nem a tolvaj miatt? A felesége itt hírtelen azt mondja, nem hanem a lányuk miatt. De ez a jelenet egy csodálatosan érdekes jelenet. Azt sugallja hogy a nő megérezte, a fiú el fogja lopni a lovat. A Gróf mivel konfliktusban van a saját belső női oldalával, a felesége aggodalmára vak. De itt a felesége a saját belső női oldalának a megérzését képviseli, amire szintén nem figyel a Gróf. Hát nem érdekes.? De arra már felfigyel, mikor a felesége felhozza a lányukat, és jelzi hogy mekkora fájdalmat okozott neki, azzal hogy nem engedi, azt tanulni ami érdekli. És azzal is hogy elkergette a professzort. A férfi nem is hiszi el hogy fájdalmat okozott, ez is jelzi a konfliktusát a saját női oldalával s így a feleségével és a lányával is. Minta apának gondolja magát, észre sem véve micsoda szenvedést okozott. Ráadásul a professzora keni, kivetíti a saját hozzáállását a lányához. Ő az aki emberszámba sem veszi a lányát, kísérleti nyúlként kezeli, de a professzorra vetíti ezt ki. Csodálatosan bemutatja a mese itt a projekciót, amikor a saját gonoszságunk önmagunkban nem akarjuk látni, ezért kivetítjük másra. És itt megállok kedves olvasó. Ott folytatjuk hogy megnézzük hogyan lopja ki a férfi mégis a lovat az istállóból. És nem kell hogy mondjam a női oldal segítségével.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 13. rész

 Utunk 13-ik állomásához érkeztünk. A társunk a Mestertolvaj című Grimm mese, amely segítségével, egyre mélyebbre megyünk önmagunkba. A saját lelkünk mélyrétegeibe.  Vagyis befele. Az emberi szív mélyére. Ott hagytuk abba, hogy a Gróf, kész ,,megbocsátani " a keresztfiának , ha az bebizonyítsa, valóban érti a mesterségét.  És három dolgot kér, amit vagy teljesít, vagy felakasztják.   És íme a három próba, amit ki kell álljon. Az első el kell lopja a Gróf hátaslovát az istállóból. A második, el kell lopja a lepedőt a Gróf meg a felesége alól éjszaka, a felesége jegy gyűrűjével együtt. A harmadik pedig ki kell lopja a papot és a sekrestyést a templomból. Akkor most legyünk tisztában a három különböző síkkal vagy dimenzióval amelyben történnek a megértések. Az első az emberi sík, a Gróf és Grófné viszonya a keresztfiúkhoz, egymáshoz,.  A pap viszonya az emberekhez. Ez a sík az emberek közti viszonyulás síkja. A második az Isteni sík, ahol a Gróf és a Grófné, az Isten férfi és női oldalát szimbolizálja, vagyis a teljességet. A Katolikus pap és kántor, a hamis büntető Istenképet szimbolizálja ami sajnos mindenkiben benne van. Kivétel nélkül. A kereszténységen belül természetesen. Nem a kereszténységből származik, hanem a zsidóktól, ezért is fontos a zsidók számára a kereszténység. A férfi pedig, azt az embert, aki visszatért a teljeséghez, vagyis önmaga teljességéhez. Az egészhez az egyhez. Az egészséghez.  A harmadik sík pedig azt mutatja be, hogyan tud egy ember kiengesztelődni a világgal vagy az élettel, vagy az Istennel, önmagával, és a szüleivel. Ugyanis ez ELVÁLLASZTHATATLAN  egymástól. Olyan mint a Szentháromság. Akkor most csak itt, még annyit teszünk, megvizsgáljuk a ki szabott próbák mélyebb értelmét. Mit is mutat meg a Grófról, az amit próbaként kiszabott a keresztfiára.  Kezdjük a lóval. Az ember viszonya a lóhoz, az egyben önmagához és a természethez való viszonyát is tükrözi. És a szabadság szimbóluma. Ezért azt is mutatja hogy viszonyulsz a szabadsághoz. Mit is mondtunk a Grófról? A Grófság területén ő dönt ,,élet és halál " kérdésében, de ez a szabadság legnagyobb illúziója. Ugyanis az emberi szabadságnak csak egyféle értelmezése helyes. Éspedig az hogy igent tudsz mondani az életre. És önmagadra. Ez a kettő egy és ugyanaz. Ez a szabadság legmagasabb szellemi értelmezése. Igent mondani az életre a halál ellenére is. A Gróf tehát egyálltalán nem szabad ember. Sőt, minden ami arra emlékezteti, hogy szabadság létezik, azt el kell távolítani. Olyan ember, aki szereti a szabadságot, a saját természetét, az egy a lóval, és semmi pénzért nem válik meg olyan könnyen tőle. Tehát ez az oka, hogy a lovát miért kell ellopni. De mindez tudat alatt, nem tudatosan.  Folytassuk a lepedővel és a Grófné ujján lévő jegygyűrűvel. Ez mit mutat meg a Grófról? Elsősorban azt ,hogy hadilábon áll saját női oldalával, ezért a feleségével is, és a lányával is. A szexualitással is. Megbánta rég azt, hogy megházasodott, nem élte ki fiatalként a szexualitását. És az intimitással is komoly baja van. Csodálkozunk azon a jegygyűrűt, és a lepedőt akarja ellopatni. A lepedő a szexualitásában a kudarcait jelképezi. De ebben a Grófné is ludas. Mind a kettőjükben gondok vannak. Elsősorban az önelfogadásban. ez van kihatással a nemi életükre.

És végül az utolsó próba. A pap és a sekrestyés kilopása a templomból. Ez a legcsodálatosabb szimbólum. Azt jelzi tudat alatt már vágyik arra, hogy valaki megszabadítsa a hamis büntető Istenképtől. És, ha egy másik oldalról nézzük, egy segítség kiálltás is a férfi fele, a három próbatétel. Tégy szabaddá. De ez tégy szabaddá, azt jelenti, segíts nekem megérteni önmagam.   Mert te szabad   vagy, érted önmagad, én meg nem. Kedves olvasó, hát nem csodálatos ez a mese. Dehogynem. És csak most jön a java. Folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 11-12. rész

 Elérkeztünk utazásunk 11-ik részéhez. A mestertolvaj című Grimm mese segít önmagunk, mélyebb megismerésében. Ott hagytuk abba, hogy miután a férfi elmondja miért is jött, megtárgyaltuk a mélyebb Isteni síkot. És most térjünk vissza az emberi síkra. A Gróf a fiú keresztapja. És mivel kell szembesüljön? A keresztfia tolvaj lett.  Az előbbi fejezetekben már tárgyaltuk, a birtokán a Gróf teljhatalommal rendelkezett. Tőle függött, hogy mit és kit, hogyan ítél meg. Az asztalnál ott ül a Katolikus pap és a kántor. Akik ugyebár az Egyház és egyben az Isten földi képviselői. Az első csoda itt jelenik meg. Mégpedig olyan humorérzékkel párosulva, hogy a jelenet szinte kabaréba illő. Kiderül ugyanis, az Egyház egy büntető Istenképpel rendelkezik.  És a mesében a jelenet, amit mindjárt leírok, még azt is engedi sejtetni, hogy mintha azt szeretné, hogy bűnbe tartsa az embert, mert ebből hasznot tud húzni. Beleveri az emberekbe hogy ők bűnösök. És így ki tudja őket használni. És feloldoz, ha fizetsz persze. Vagy adakozol. Emlékszünk a bűnbocsátó cédulák árusítására?  És ez már a szemtelenség netovábbja. Nem is a halálos bűnöket bocsátod meg vele, hanem a bocsánatos bűnökért járó túlvilági büntetést engedi el. De könyörgöm, ha a bocsánatos bűnökért is komoly túlvilági büntetés vár, akkor miért az a neve bocsánatos bűn? És akkor mi vár arra, aki halálos bűnbe hal meg? A kínok kínja. Nem is tudtam, hogy az Isten mazochista. Abban leli örömét hogy kínozza az embereket. Ha visszapillantunk, az Egyház történelmére, hát nem sok jóval kecsegtet. A boszorkány égetések, mintha a pokol tűzét testesítették volna meg. Elrettentő. Maffia stílus. Keresztapa stílus. Ki a Gróf? Keresztapa. Micsoda szimbolika!!! Egy ilyen Istent, legyünk őszinték, lehet szeretni? A kérdést nyitva hagyom, és a választ rád bízom kedves olvasó. Csak megjegyzem nem csoda, hogy ezek után egyre többen lettek ateisták. Minden normális ember az lesz. Amikor ilyen Istenképet akarnak lenyomni a torkán. Önostorozás. Mert Jézust megostorozták, ebből az következik, hogy nekem is meg kell ostorozzam magam. Másképp, hogy szerethetem Jézust? Ezzel vállalok vele szolidaritást. Vagyis azzal, ha önmagamnak fájdalmat okozok. Furcsa egy logika. Vagy inkább beteg, mélyen beteg gondolkodás. Most pedig leírom a jelenetet, ami tényleg kabaréba illő. Amikor a férfi elmondja Mestertolvaj lett, az ebédlő szinte felrobban. A Gróf alig kap levegőt. És lopva a papra, kántorra néz, mintha tőlük várná a választ. Most mi legyen? A pap pedig így szól félve.

-,, Kegyelmes úr, a tolvajokat felakasztják. " Mire a kántor.

- ,,De, lehet, hogy gyónni szeretne, vagy adakozni a tornyunk javára."(És miután megtette fel lehet akasztani, a de szócska hogy miket sugall. )

Ez a jelenet bizony kabaréba illő jelenet.  És egy újabb csoda. Hogy szólítja a Grófot meg a pap? Kegyelmes úr. Hoppá. Csaknem tudat alatt, a sok büntetés miatt, már vágyik belül egy Kegyelmes Istenre, aki nem megbüntet, a bűneidért, hanem megbocsát. Milyen érdekes, a pszichológia ezt Freudi elszólásnak nevezi.  Milyen szenzációs ez a mese.

Tehát a Gróf szembesül, a keresztfia tolvaj, vagyis bűnös. És aki bűnös, annak bűnhődnie kell. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Mivel ha a keresztfia bűnös, ő is tehet róla, hogy ilyen lett. Hogy nevelte. A keresztszülei kötelességeit elmulasztotta.  És ezt nem teheti meg. Azzal, hogy ítéletet mond felette, maga fölött is azt mond. És ezt nem engedheti meg magának.

És még egy apróság. Ha megkegyelmez neki, úgy vonul be a történelembe, mint egy jó Gróf. És ez imponáló. De nem ingyen. Ingyen semmi sincs. Tegyük próbára, és ha nem állja ki a próbát, és elbukik, akkor nyugodtan felakaszthatjuk, mert van amire hivatkozni. Nem lesz akkor felelős. A haláláért.  Itt megint megállunk kedves olvasó. Mennyi csoda. És még mindig nem értünk a csodák végére. De sok csoda fájdalmas csoda. De mint már mondtam nincs fájdalom mentes önismeret. Folytatjuk.

Elérkeztünk utazásunk 12-ik részéhez. Útitársunk a mestertolvaj című Grimm mese.   És ha hagyjuk, mesterré válik és beavat önmaga, de egyben önmagad rejtelmeibe is. A zen Buddhizmusban van egy érdekes mondás. Ha a tanítvány kész, akkor megjelenik a mester. Ezért, ha nem mond neked semmit, ez a mese, és elemzése, nem baj . Tedd félre. Ne erőltesd. Mert majd eljön az ideje, amikor előveszed. És akkor folytassuk. Ott hagytuk abba,  a Gróf,  lassan  magához tért az első sokkból, amit az okozott, hogy azzal szembesült, a keresztfia mestertolvaj lett. Vagy másképp lopással gazdagodott meg.  És itt máris, egymás mellett párhuzamosan három síkon is zajlanak a megértések. Az első, mint Gróf és keresztapa, a viszonya a keresztfiához. Itt az érdekes az, hogy a Grófnak a ,,felettes énjét" a pap és a kántor képviseli. Nem a szívére hallgatva dönt.  A büntető Istenkép is jelen van. Ezért mondja azt, hogy akasztófát érdemelsz, mivel egy tolvajnak ez jár.  De mivel csak a keresztfiam vagy, kegyelmet gyakorolok. Egyrészt eljátszodja a kegyelmes urat, mert ez hizlalja az egóját, de nem adja ingyen a kegyelmet. Nem. Lássuk mennyire vagy jó tolvaj. A férfi szemrebbenés nélkül elfogadja ezt. Sőt. Kihívásnak veszi. Ez még jobban felbosszantja a Grófot. És ha egy kicsit is tovább látunk, vagy mélyebbre megyünk, rájöhetünk, hogy a Gróf hiába Gróf, mélyen belül kisebbségrendűséggel küzd. Ez mindig együtt jár a gőggel. És még azzal, nem tudja megemészteni, hogy valaki valamiben jó. Ezért teszi igazán próbára, hogy megalázhassa. Nem lehetsz te mestertolvaj. Mindenáron arra törekszik, hogy a másik kudarcot valljon. El akarja hitetni vele, hogy buta, nem lehet jó. A mindennapi életben hányszor találkozunk ilyen emberekkel. A nárcizmus egyik leg jellegzetesebb megnyilvánulási formája ez. A második sík, hogy a Gróf a büntető Istent szimbolizálja. Vétkeztél, halált érdemelsz. Kapsz még egy esélyt, de ha nem tudod kiállni a próbát, meghalsz. És az egyik legcsodálatosabb észrevételünk az, hogy a mese azt is bemutatja, a büntető Istenképet, át kell alakítani Szerető Istenképpé. Ezt a következő apró, szinte észrevehetetlen mozzanat súgja meg. A férfi mikor először lép az ebédlőbe, így köszön, ,,Nagyságos Uram". Ám amikor elmegy akkor így köszön, ,, Kegyelmes Uram". Ez jelzi ezt az átalakulást. Nem csodálatos?

És a harmadik sík. Mit is mondtunk, ha egy ember, konfliktusban van az apjával, akkor a saját belső férfi oldalával is (Animusával) és az Istenben lévő férfi oldallal is. Ha pedig édesanyjával van konfliktusban, akkor abban van a saját belső női oldalával (Animájával) is, az Isten női oldalával is. A mese mit mutat meg. A férfinek az édesapjával, vagyis a férfi oldalával volt konfliktusa, Isten férfi oldalával is, ezért is született fiú gyereke. Ez persze csak a mese végén derül ki, de én a megértés végett, itt kell leírjam.  Hát nem csodálatos. A női oldalával rendben volt, ezt jelzi a csodálatos felesége, az édesanyjával való egészséges viszonya, a Grófnőnek való bókja, amikor belép az ebédlőbe. És a távozásakor a Gróf leányával való szóváltása. Itt most megállunk kedves olvasó. De az izgalmaknak, és a felfedezéseknek, még koránt sincs vége. Sok csodában lesz részünk még, ha hagyjuk . Folytatjuk. 

 

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 10. rész

Utazásunk tizedik részéhez érkeztünk. Amikor felszálltunk A mestertolvaj nevű Grimm meséből vett ,,mozdonyra", nem is tudtuk, hogy a befele vezető utazásnak lesz ennyi állomása. És lám. Bizony Ám hogy van. És még lesz néhány, mert közeledik a végállomás. Ami itt azt jelenti, az önismeretünk mélyebb lesz, ami sok mindent magával hoz, békességet, elfogadást, toleranciát, örömet, és sorolhatnám. Meg nevetést, nevetést, és nevetést. Felszabadult nevetést. Mert a félelem (fél elem) kiegészül és ezzel megszűnik. Mint a Gyűrűk Urának a vége. Mindenki nevet. Mindenki.

De addig is haladjunk lépésről lépésre. Odáig jutottunk el, hogy a férfi elmondja, azért jött, hogy megmondja mivé vált. És robban a konyha. Tolvaj lett, Mestertolvaj. Ami most következik, talán a mese legmélyebb csodája. És itt, először is válasszuk gyorsan szét a már ismert két síkot. És kezdjük a mélyebb síkkal. Az Istenivel. Tehát azt mondottuk, hogy a Gróf és a Grófné itt a nagy, vagyis ahogy Sri Chinmoy nevezné a Szuprem, az Isten két oldalát a Férfi és Női oldalát szimbolizálja. És ez a kettő együtt a teljesség. Nincs harc a két oldal közt csak egység, és harmónia. Vajon az összetett kéz, vagy maradjunk a keresztény név változatnál, imára kulcsolt kéz, nem pont ezt jelenti? De hogyha Istenben ott van ez a két oldal, Férfi oldal, Női oldal, akkor gondolkodjunk ebből kiindulva tovább. Vegyük ide a különböző ellentét párokat. Nappal, éjszaka, ég és föld, élet és halál, jó és rossz, fény és árnyék. Vagy ide vehetjük az emberi levegő vételt, vagyis a lélegzést. Belégzés élet, kilégzés halál. Így végre már megérthetjük, a halál az nem lehet az élet ellensége, mert egy és ugyan az a kettő.  Minden Egy. Ha szétválasztod Skizofréniát, tudat hasadást teremtesz. Hogy ez, az emberben hogyan működik, az a Gyűrűk Urában Golemen keresztül van zseniálisan bemutatva. Nem tudja, hogy ő jó, vagy rossz. Ezt jelenti a tudathasadás, vagy nevezzük ős skizofréniának. És benne harcol a kettő. A Jó és a rossz. A legérdekesebb  pedig az, hogyha Golam szeretve van, akkor a gonoszsága eltűnik, ha meg támadva van a gonoszsága (Sátánsága) felerősödik.  És akkor, hogy még érthetőbb legyen, nézzük meg így is Isten és Sátán. Tehát Gróf Istenben lévő Férfi oldal, Grófné Istenben lévő Női oldal, együtt a teljesség. Isten. És azzal, hogy a férfi azt mondja a mestersége Mestertolvaj megjelenik a Sátán. Ott áll az Isten előtt. Isten és Sátán.  Tehát elsősorban a Sátán kérdése az az Istent is érinti. Mégpedig elég komolyan. A film azért szenzációs mert, meg kell csak nézni a Gróf arcát amikor meghallja a férfi foglalkozását tolvaj. És most csak annyit tennék hozzá, itt jön be a képbe a büntető Istenkép. A hamis Isten kép.  És még egy gondolat. Isten az tegyük fel a jóság principíuma. A Sátán az a rossz principíuma. Ha principíumként tekintünk rájuk rögtön nyilvánvaló, hogy a Sátán alá van vetve Istennek. Isten dönt mindig, a Sátán alá van neki rendelve. És mivel alá van neki rendelve nem gonosz. Egy esetben Gonoszosodik el, ha Isten helyére pályázik, de ezzel megtagadja azt aki. Másképpen ha a Sátán Sátán, akkor ártalmatlan, de ha az Isten helyére pályázik abban a másodpercben el gonoszosodik, mert megtagadja Sátánságát. Isten akar lenni. És ez lehetetlen. Másképpen a princípium ős ok, nyilvánvaló, hogy Isten (Jóság) a teremtés igazi ős oka. Az, hogy rossz is került bele, elkerülhetetlen volt, ezért van a rossz (Sátán) alárendelve Istennek. A jobbágya. Vagyis neki dolgozik. Csak azt teheti amit az Isten megenged neki.  Ékes példája ennek Jób története. Itt megállok kedves olvasó. Innen fogjuk folytatni. Mert önismeret a rossz megértése nélkül nincs.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 8-9. rész

 Elérkeztünk utazásunk nyolcadik állomásához. Én is, aki ezt az értekezést írom, és te is kedves olvasó, aki ezt olvasod, ott ülünk a Mestertolvaj ,,nevű" (című) vonaton, amely visz minket. Hogy hová? Hát egyre mélyebben önmagunkba. Hogy megismerjük magunkat.  Keressük együtt, erre a kérdésre a választ. Ki vagyok én? Kik vagyunk mi? És hogy miért fontos ez a keresés?  Segítségül hívom a Bibliát.  Idézem:

- Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? (Máté 16, 26. ) Vagy, ide hozhatjuk a Delphoi Apollón templom egyik feliratát. ,, Ismerd meg önmagad. " És ha megnézzük a mai világot, mit látunk. Mindent meg akarunk ismerni, Naprendszert, csillagokat, bolygókat, tombol az Ufó láz, az idegenek érkezése, és az önmagunk megismerése az utolsó helyre került. Ennek az okait, itt most nem tárgyaljuk.  E rövid bevezető után térjünk vissza a meséhez. Ott hagytuk abba, hogy a férfi, belovagol a Gróf birtokára.  Leszáll a lováról és bemegy. És itt máris megjelenik egy csodálatos, mondom még egyszer, egy újabb csodálatos rejtett mondanivaló. Ugyanis a Gróf éppen ebédel. Érdekes módon a feleségével és a házi pappal meg a kántorral. A leánya az nincs jelen.  A film szenzációsan bemutatja ezt. Annyira szenzációsan, hogy nincs, ahogy ne tűnjön fel, ez zabálás, nem ebéd. És ráadásul látszólag hálásak az Istennek az ebédért. De ez csak a látszat. Valójában ha jobban megnézzük, azt látjuk, hogy a pap és a kántor is, a Grófról ne is beszéljünk ateista. De nem is jó kifejezés az hogy ateista. Hanem inkább mélyen materialista. Ezt pont a zabálásuk bizonyítja. Ebben lelik örömüket. Ez pedig jelzi már, nincs lélek, és szellem, csak anyag, és ők csak ennek élnek. Nem is érdekli őket, hogy a birtokukon lévő többi ember lehet, hogy sosem evett olyat, amit ők minden nap.  Ha megnézzük a középkori gazdag réteget és papságot, ugyanezt látnánk. Szent Ferenc is ezért háborodott fel. Ezért nem nagyon szeretik, ha ilyenkor valaki zavarja őket. Az énközpontúság, vagy másik nevén az egoizmus netovábbja.  De ha mélyebbre megyünk észrevehetjük, hogy itt az is láttatva van, hogy a Női oldal energiája teljesen el van nyomva, le van uralva. Ezért is hiányzik a leány, és az asztalnál három férfi, és egy nő ül. Eleve a Katolikus egyház mindig is hadilábon állt a nőkkel. Gondoljunk csak a középkorban a rengeteg boszorkányégetésre.  A szexualitás kérdését, most ne is hozzuk elő.   Azért sem, mert lesz olyan Grimm mese, amelyben csak ezzel fogunk foglalkozni. Ebben a mesében is fogjuk érinteni, de nem fogunk mélyebbre menni itt ebben a kérdésben.  Csak amennyire ez a mese kéri. És, hogy rátegyünk egy lapáttal, mielőtt valaki is megpróbálna megvádolni, miket beszélek, ez csak a saját képzeletem, amit beleképzelek a mesébe, jön a mese és visszaigazol. Mert amikor belép a férfi az ebédlőbe és miután bemutatkozik, hogy kicsoda, ő a Róbert akit a Gróf megkeresztelt,  mi az első dolga? Megdicséri a Nőt. Hoppá. Mit mondva neki?

- Mindig is csodáltam, (gyerekként is) a szépségét.

És képzeljük magunkat a katolikus pap, a kántor aki szintén nőtlen, vagy a Gróf helyébe.  Ajjaj. És ide elégséges ez az egy szó. Ajjaj.

Ide most még annyit írnék, mivel minden ember kivétel nélkül egy anyán (nő) és egy apán (férfi) keresztül jön a világba, ezért van egy belső női és egy belső férfi oldala. Ez független a biológiánktól. Magyarul minden embernek van egy belső női és egy belső férfi oldala. Úgy nőknek mint férfiaknak. A pszichológia Jung után meg is nevezi őket. Anima a női, Animus a férfi oldal.  Ha egy férfi, és itt az ok lényegtelen, konfliktusban van az anyjával, akkor konfliktusban van a saját női oldalával is, és fordítva. Ha az apjával van konfliktusba, akkor a saját férfi oldalával is. És pontosan így van ez a nők esetében is. Most akkor megérthetjük még egyszer miért is tér vissza a férfi a szüleihez. Hát ezért, hogy kibéküljön velük de egyben önmagával is és az élettel is. Miért az élettel is? Mert az életnek is vagy az Istennek, ahogy teszik, is van egy női és férfi oldala. és azzal is konfliktusban vagy ugyan úgy, ahogy fennebb le van írva. Másképp, ha konfliktusban vagy édesapáddal, akkor az Isten férfi oldalával is abban vagy, ha pedig édesanyáddal vagy konfliktusban akkor az Isten női oldalával is abban vagy. Hallatlanul érdekes, nem igaz. És itt megint megállunk, kedves olvasó. De még közel sem értünk a végére. Egyre több, meglepetés és csoda vár még ránk. Folytatjuk.

 

Elérkeztünk utazásunk kilencedik állomására. A mestertolvaj című Grimm mese az útitársunk, az önmagunk egyre mélyebb és mélyebb megismerésében.  Ott maradtunk el, hogy a férfi belépett a Gróf ebédlőjébe. Ott volt a Gróf a felesége és a ,,házi,, katolikus pap, meg a kántor vagy sekrestyés. Éppen ebédeltek. A Gróf ki is fejezi ezért nemtetszését. Lekezeli a férfit. De akkor lepődik meg, amikor kiderül, bizony a keresztfia. Egy a birtokán lévő paraszt család gyereke, akit ő keresztelt meg, és felpártolt. Első reakciója szívből jön, de rögtön utána a szívét elhallgatatja az egója. Szinte dühbe gurul, mert eszébe jut, hogy a fiút, már kicsikén sem tudta befolyásolni. Innen látszik, nem is szerette, meg sem akarta ismerni. És a rejtett szándéka az lehetett, hogy mivel nem volt fiúgyereke, szeretett volna maga helyére egy utódot, aki a vagyont is és a címet is örökölheti. De ez nem volt benne tudatos. Ki is fejezi ezt, hálátlannak nevezve a már felnőtt férfit, hogy kár volt, felpártolja és segítse vagy szeresse, mert nem érdemelte meg. Ma is még hány szülő esik ebbe a hibába. Innen is látszik, nincs egyéni kapcsolatuk a Mindenhatóval, akinek feltétel nélküli a szeretete. Az emberi szeretet az feltételekhez kötött, és mivel nagyon érzelmi alapú, ezért könnyedén átcsap az ellenkezőjébe. A gyűlöletbe. Az igazi szeretet az sokkal mélyebb, és nem igazán érzelmi alapú, vagy nem úgy,ahogy legtöbb ember gondolja.  A másik dolog pedig sértette az egoját, az a tény is, hogy gazdag lett. Nemes ember. És egy parasztból nem lehet gazdag, ember , nemes ember, főleg úgy, hogy egyedül éri el. Ilyen nincs. Még ha egy nemes segíti, így még lehet, de önerőből. Ilyen nincs. És lám az élet megmutatta, hogy bizony van. És milyen érdekes, ugyanis a kereszténységen belül rengeteg vita volt a predestináció kérdéséről, addig a mindennapi életben már bizonyos értelemben senkit sem zavart a predestináció. Sőt. A nemes úgy gondolkozott, a paraszt az csak paraszt lehet. Mi ez ,ha nem predestináció? Vagy másképpen reád kényszerített sors. A parasztok pedig saját magukat predesztinálták erre. El sem tudták képzelni élhetnek másképpen is. Milyen izgalmas nem?

És akkor itt jön még egyszer egy mélyebb sík. Említettük azt már, hogy a Gróf nem a Gróf ezen a síkon, hanem a Mennyei Atya. És azt is említettük már hogy az Istennek is van egy Férfi és egy női oldala. Hiszen ha nem lenne, hogyan tudott volna Nőt és Férfit teremteni a saját képére? Sehogy. És lám ezért van az asztalnál a Grófné, aki itt nem a Grófné, hanem Istennek a női oldala. És azt is említettük már, hogy a kiengesztelésnek három síkja van. Önmagammal, szüleimmel, Istennel. Vagyis minkét oldallal, Férfi és nő. Milyen csodálatosan tárja elénk ezt a csodát a mese. És ez hálára, de egyben csodálkozásra késztet. Milyen csodálatos az Isten. Szemléljük ezt a csodát.

És ha ez nem volna elég, maradjunk ezen a síkon, az asztalnál ott van az Egyház, a Katolikus egyház két képviselője. Mindkettő férfi. Ez már jelzi valami baj van. Ugyanis két férfi az két férfi. Hiányzik a nő. Valami nincs rendben. Ha még csak egy pap lenne, egy férfi. Akkor na mondjuk. De így, hogy két férfi van. Elgondolkodtató. És a többit a kedves olvasóra bízom. Annyit teszek hozzá, a kettes szám, mintha jelentheti , nem véletlenül szakadt egyszer ketté az egyház,  1054-ben Nyugati Római Katolikus, és Keleti Ortodox Egyházra. És a szétdarabolás  még ma is folytatódik. 

Akkor térjünk vissza az emberi kapcsolatok síkjára. A Gróf megkérdi, miért jöttél vissza hozzám? És a kérdésben benne van, azért hogy megsérted a nemesi egómat. És itt jön egy újabb csoda. A mese talán egyik legszebb csodája. A férfi azt mondja, azért jött vissza, hogy megmondja a keresztapjának, mivé vált. És robban a konyha. Tolvaj lett Mestertolvaj. Itt megállok kedves olvasó. Egyre több csodában lesz részünk, tartogat még számunkra meglepetéseket, ez a mese. Folytatjuk.

Ruszka Zsolt: A mestertolvaj című Grimm mese mélypszichológiai elemzése 7. rész

Utazásunk hetedik részéhez érkeztünk. A mestertolvaj című Grimm mese a ,,vonat," amely visz minket. Hogy hová? Hát vissza saját magunkhoz. Önmagunk mélyebb megismeréséhez. Ott hagytuk abba, hogy kiderül, a Gróf konfliktusban van a feleségével is, a lányával is, ami persze jelzi azt, hogy végső soron önmagával is, és így az élettel is. Mert ezeket nem lehet egymástól szétválasztani. Mivel szüleinken keresztül jövünk a világra, ha hozzájuk nem tudunk kapcsolódni, az jelzi magunkhoz sem tudunk, és az élethez sem. Nem ezzel kezdődik a mese? A férfinak mindene megvan ami kell, társa, jön a gyereke, és mégis elindul vissza a szüleihez. Pont ezért, hogy rendbe tegye konfliktusait velük, de egyben magával, mert e nélkül nem fog tudni helyesen kapcsolódni a családjához sem. És lám kiderül, hogy ezek a konfliktusok ott is jelen vannak.  És a mese túl hosszú lenne, ha bemutatná a fiú szüleinek a szüleit, vagy a Gróf szüleinek a szüleit, de nyilvánvaló, hogy ugyan úgy megtalálnánk ott is ezeket a konfliktusokat.  És lám érkezik a fiú a Gróf udvarába. Itt rögtön egy hihetetlenül érdekes jelenetet figyelhetünk meg. Ahogy belovagol a birtok kapuján, a dolgozó parasztok, döbbenten nézik. És csodálkoznak. Mert a férfiban egy szikra megalázkodás, más szóval félelem nincs. Nem akar falcs alázatból hajbókolni a Gróf előtt. Persze ezt a Gróf, hogy értelmezi. Biztos nem tisztel. Hát nem tudja, hogy ki vagyok én? Aki a keresztapja. Akinek a kezében volt, amikor megkeresztelték. De lám a férfi nem gondolja úgy, mintha a Gróf, úr lenne az élete fölött.  Ez hiányzik az ott dolgozó emberekből. Ezért úgy nézik mintha egy kísértetet látnának.  És nem hisznek a szemüknek. Ez az ember nem fél a Gróftól? Hát, ez biztos, csak úgy lehetséges, hogy nem ismeri. Jaj, szegény fiú. A vesztébe rohan. És mély döbbenettel nézik, persze kíváncsisággal is. Mi lesz ebből? És titokban a férfi oldalán állnak. Hátha felszabadít. Vagy hátha történik olyan dolog, amitől jobb lesz az életük. Nem érdekes? Dehogy nem. Már csak azért is, mert így lehetőségünk van megérteni, miért tudják a vezetők, diktátorok, manipulálni pszichológiailag az embereket. Mert nem szabadok, nem megelégedettek a saját életükkel, és a szabadságot, jobb életet kínálva, lehet nagyon sok embert az órránál fogva vezetni. Egy más rabságba. Egyik kalitkából, a másikba. Mert jobb életet, csak én tudok magamnak teremteni, az Istenbe és önmagamba vetett bizalom segítségével. Ezt az emberi történelem is éken bizonyítja. És ami, ma zajlik a politikai színtereken még inkább.  A félrevezetés, manipuláció pszichológiájának a valódi ellenszere van a mesében szemléltetve. És ez a félelemnélküliség. Ami furcsa módon nem azt jelenti, hogy az emberben nincs félelem. Ellenkezőleg. Ott van a félelem érzés, de az embert ez nem gátolja meg abban, hogy bátor legyen. És itt a bátorság azt jelzi, szembenézek a félelemmel, mint érzéssel és megnézem mi váltotta ki bennem elsősorban azt, hogy féljek. És ha ezt teszem, nagyon meg fogok lepődni. Ugyanis rájövök, hogy a félelem érzés az mindig a múltból fakad. Csak ezt nem tudatosítottuk magunkban. S hogy akkor a fent leírtakat ,,igazoljam "a mesét veszem alapul. A fiú mestersége mi is? Tolvaj. És akkor, hogy tud mégis a Grófhoz lovagolni félelem nélkül? Hát úgy hogy megértette, mi volt annak az oka, hogy ő tolvaj lett. És ahogy ezt megértette, meg is javult, meg is bocsátott magának ezért, persze az Isten is neki. Mert az igaz Istennel való kapcsolata megértette, vele, hogy az Istent nem érdekli a bűn, de az ember annál inkább. És mivel az ember érdekli, hogy tehetne az Isten olyat, hogy a bűneid, de inkább nevezzük tévedésnek, sőt leginkább tudattalanságnak, miatt megbüntet, amikor te pont ezekkel a cselekedeteiddel már bünteted magad. S akkor az Isten kell még ő is büntessen? Kötve hiszem.  Jól mondja a vicc, fiam az Isten már rég megbocsátott neked, de te magadnak nem. Hoppá! Hoppá! Hoppá! Érdekes, nem?

A másik érdekes dolog, amikor a félelmet a holnap bizonytalansága váltja ki. De ez csak egy esetben lehetséges. ha nincs bennem bizalom, a lét, vagy nevezzük életnek, vagy nevezzük Istennek, iránt. És persze magam iránt sincs. Ezeket sem lehet szétválasztani. És mikor veszik el az Istenbe, életbe, és az önmagadba vetett bizalom?

Akkor amikor egy gyerek elveszti bizalmát a szüleibe. Megértjük akkor miért is indul vissza a fiú a szüleihez? Hogy ezt az elveszett bizalmat visszaszerezze. Mert e nélkül nem lehet élni.  Más szóval az Istenbe vetett hit bizalomra épül. És legyünk őszinték, lehet bízni olyan Istenben hinni, aki büntet? Nem. Nem lehet. De olyanban sem lehet, aki, az én vagy bárki más tévedését egy harmadik vállára teszi. Aki elveszi. Tessék? Ez még nagyobb idiótaság, mint a bűntető Istenkép. Mert azt sugallja, tehetek bármit, az ÚrIsten a fia vállára teszi, felelősségem így semmi. Azt csinálhatok amit csak akarok, mert meg vagyok váltva. Ha ma szét nézünk, vajon nem látjuk ennek a jelenségnek a nyomait. Személyes felelősség az hol van? Kidobtuk az ablakon.  Igaz kedves olvasó mennyi szálon szalad, fút a mese cselekvése. És még tömérdek meglepetésben, csodában lesz részünk. Ha hagyjuk.

Igaz kedves olvasó, mennyi szálon szalad, fut a mese cselekvése? És még tömérdek meglepetésben, csodában lesz részünk. Ha hagyjuk. Folytatjuk.