Elérkeztünk utazásunk nyolcadik állomásához. Én is, aki ezt
az értekezést írom, és te is kedves olvasó, aki ezt olvasod, ott ülünk a
Mestertolvaj ,,nevű" (című) vonaton, amely visz minket. Hogy hová? Hát
egyre mélyebben önmagunkba. Hogy megismerjük magunkat. Keressük együtt, erre a kérdésre a választ.
Ki vagyok én? Kik vagyunk mi? És hogy miért fontos ez a keresés? Segítségül hívom a Bibliát. Idézem:
- Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri
is, de az ő lelkében kárt vall? (Máté 16, 26. ) Vagy, ide hozhatjuk a Delphoi
Apollón templom egyik feliratát. ,, Ismerd meg önmagad. " És ha megnézzük
a mai világot, mit látunk. Mindent meg akarunk ismerni, Naprendszert,
csillagokat, bolygókat, tombol az Ufó láz, az idegenek érkezése, és az önmagunk
megismerése az utolsó helyre került. Ennek az okait, itt most nem
tárgyaljuk. E rövid bevezető után
térjünk vissza a meséhez. Ott hagytuk abba, hogy a férfi, belovagol a Gróf
birtokára. Leszáll a lováról és bemegy.
És itt máris megjelenik egy csodálatos, mondom még egyszer, egy újabb
csodálatos rejtett mondanivaló. Ugyanis a Gróf éppen ebédel. Érdekes módon a
feleségével és a házi pappal meg a kántorral. A leánya az nincs jelen. A film szenzációsan bemutatja ezt. Annyira
szenzációsan, hogy nincs, ahogy ne tűnjön fel, ez zabálás, nem ebéd. És
ráadásul látszólag hálásak az Istennek az ebédért. De ez csak a látszat.
Valójában ha jobban megnézzük, azt látjuk, hogy a pap és a kántor is, a Grófról
ne is beszéljünk ateista. De nem is jó kifejezés az hogy ateista. Hanem inkább
mélyen materialista. Ezt pont a zabálásuk bizonyítja. Ebben lelik örömüket. Ez
pedig jelzi már, nincs lélek, és szellem, csak anyag, és ők csak ennek élnek.
Nem is érdekli őket, hogy a birtokukon lévő többi ember lehet, hogy sosem evett
olyat, amit ők minden nap. Ha megnézzük
a középkori gazdag réteget és papságot, ugyanezt látnánk. Szent Ferenc is ezért
háborodott fel. Ezért nem nagyon szeretik, ha ilyenkor valaki zavarja őket. Az
énközpontúság, vagy másik nevén az egoizmus netovábbja. De ha mélyebbre megyünk észrevehetjük, hogy
itt az is láttatva van, hogy a Női oldal energiája teljesen el van nyomva, le
van uralva. Ezért is hiányzik a leány, és az asztalnál három férfi, és egy nő
ül. Eleve a Katolikus egyház mindig is hadilábon állt a nőkkel. Gondoljunk csak
a középkorban a rengeteg boszorkányégetésre.
A szexualitás kérdését, most ne is hozzuk elő. Azért sem, mert lesz olyan Grimm mese,
amelyben csak ezzel fogunk foglalkozni. Ebben a mesében is fogjuk érinteni, de
nem fogunk mélyebbre menni itt ebben a kérdésben. Csak amennyire ez a mese kéri. És, hogy
rátegyünk egy lapáttal, mielőtt valaki is megpróbálna megvádolni, miket beszélek,
ez csak a saját képzeletem, amit beleképzelek a mesébe, jön a mese és
visszaigazol. Mert amikor belép a férfi az ebédlőbe és miután bemutatkozik,
hogy kicsoda, ő a Róbert akit a Gróf megkeresztelt, mi az első dolga? Megdicséri a Nőt. Hoppá.
Mit mondva neki?
- Mindig is csodáltam, (gyerekként is) a szépségét.
És képzeljük magunkat a katolikus pap, a kántor aki szintén
nőtlen, vagy a Gróf helyébe. Ajjaj. És
ide elégséges ez az egy szó. Ajjaj.
Ide most még annyit írnék, mivel minden ember kivétel nélkül egy anyán (nő) és egy apán (férfi) keresztül jön a világba, ezért van egy belső női és egy belső férfi oldala. Ez független a biológiánktól. Magyarul minden embernek van egy belső női és egy belső férfi oldala. Úgy nőknek mint férfiaknak. A pszichológia Jung után meg is nevezi őket. Anima a női, Animus a férfi oldal. Ha egy férfi, és itt az ok lényegtelen, konfliktusban van az anyjával, akkor konfliktusban van a saját női oldalával is, és fordítva. Ha az apjával van konfliktusba, akkor a saját férfi oldalával is. És pontosan így van ez a nők esetében is. Most akkor megérthetjük még egyszer miért is tér vissza a férfi a szüleihez. Hát ezért, hogy kibéküljön velük de egyben önmagával is és az élettel is. Miért az élettel is? Mert az életnek is vagy az Istennek, ahogy teszik, is van egy női és férfi oldala. és azzal is konfliktusban vagy ugyan úgy, ahogy fennebb le van írva. Másképp, ha konfliktusban vagy édesapáddal, akkor az Isten férfi oldalával is abban vagy, ha pedig édesanyáddal vagy konfliktusban akkor az Isten női oldalával is abban vagy. Hallatlanul érdekes, nem igaz. És itt megint megállunk, kedves olvasó. De még közel sem értünk a végére. Egyre több, meglepetés és csoda vár még ránk. Folytatjuk.
Elérkeztünk utazásunk kilencedik állomására. A mestertolvaj
című Grimm mese az útitársunk, az önmagunk egyre mélyebb és mélyebb
megismerésében. Ott maradtunk el, hogy a
férfi belépett a Gróf ebédlőjébe. Ott volt a Gróf a felesége és a ,,házi,,
katolikus pap, meg a kántor vagy sekrestyés. Éppen ebédeltek. A Gróf ki is
fejezi ezért nemtetszését. Lekezeli a férfit. De akkor lepődik meg, amikor
kiderül, bizony a keresztfia. Egy a birtokán lévő paraszt család gyereke, akit
ő keresztelt meg, és felpártolt. Első reakciója szívből jön, de rögtön utána a
szívét elhallgatatja az egója. Szinte dühbe gurul, mert eszébe jut, hogy a
fiút, már kicsikén sem tudta befolyásolni. Innen látszik, nem is szerette, meg
sem akarta ismerni. És a rejtett szándéka az lehetett, hogy mivel nem volt
fiúgyereke, szeretett volna maga helyére egy utódot, aki a vagyont is és a
címet is örökölheti. De ez nem volt benne tudatos. Ki is fejezi ezt,
hálátlannak nevezve a már felnőtt férfit, hogy kár volt, felpártolja és segítse
vagy szeresse, mert nem érdemelte meg. Ma is még hány szülő esik ebbe a hibába.
Innen is látszik, nincs egyéni kapcsolatuk a Mindenhatóval, akinek feltétel
nélküli a szeretete. Az emberi szeretet az feltételekhez kötött, és mivel
nagyon érzelmi alapú, ezért könnyedén átcsap az ellenkezőjébe. A gyűlöletbe. Az
igazi szeretet az sokkal mélyebb, és nem igazán érzelmi alapú, vagy nem
úgy,ahogy legtöbb ember gondolja. A
másik dolog pedig sértette az egoját, az a tény is, hogy gazdag lett. Nemes
ember. És egy parasztból nem lehet gazdag, ember , nemes ember, főleg úgy, hogy
egyedül éri el. Ilyen nincs. Még ha egy nemes segíti, így még lehet, de
önerőből. Ilyen nincs. És lám az élet megmutatta, hogy bizony van. És milyen
érdekes, ugyanis a kereszténységen belül rengeteg vita volt a predestináció
kérdéséről, addig a mindennapi életben már bizonyos értelemben senkit sem
zavart a predestináció. Sőt. A nemes úgy gondolkozott, a paraszt az csak
paraszt lehet. Mi ez ,ha nem predestináció? Vagy másképpen reád kényszerített
sors. A parasztok pedig saját magukat predesztinálták erre. El sem tudták
képzelni élhetnek másképpen is. Milyen izgalmas nem?
És akkor itt jön még egyszer egy mélyebb sík. Említettük azt
már, hogy a Gróf nem a Gróf ezen a síkon, hanem a Mennyei Atya. És azt is
említettük már hogy az Istennek is van egy Férfi és egy női oldala. Hiszen ha nem lenne, hogyan tudott volna Nőt
és Férfit teremteni a saját képére? Sehogy. És lám ezért van az asztalnál a
Grófné, aki itt nem a Grófné, hanem Istennek a női oldala. És azt is említettük
már, hogy a kiengesztelésnek három síkja van. Önmagammal, szüleimmel, Istennel.
Vagyis minkét oldallal, Férfi és nő. Milyen csodálatosan tárja elénk ezt a
csodát a mese. És ez hálára, de egyben csodálkozásra késztet. Milyen csodálatos
az Isten. Szemléljük ezt a csodát.
És ha ez nem volna elég, maradjunk ezen a síkon, az
asztalnál ott van az Egyház, a Katolikus egyház két képviselője. Mindkettő
férfi. Ez már jelzi valami baj van. Ugyanis két férfi az két férfi. Hiányzik a
nő. Valami nincs rendben. Ha még csak egy pap lenne, egy férfi. Akkor na
mondjuk. De így, hogy két férfi van. Elgondolkodtató. És a többit a kedves
olvasóra bízom. Annyit teszek hozzá, a kettes szám, mintha jelentheti , nem
véletlenül szakadt egyszer ketté az egyház,
1054-ben Nyugati Római Katolikus, és Keleti Ortodox Egyházra. És a
szétdarabolás még ma is
folytatódik.
Akkor térjünk vissza az emberi kapcsolatok síkjára. A Gróf megkérdi, miért jöttél vissza hozzám? És a kérdésben benne van, azért hogy megsérted a nemesi egómat. És itt jön egy újabb csoda. A mese talán egyik legszebb csodája. A férfi azt mondja, azért jött vissza, hogy megmondja a keresztapjának, mivé vált. És robban a konyha. Tolvaj lett Mestertolvaj. Itt megállok kedves olvasó. Egyre több csodában lesz részünk, tartogat még számunkra meglepetéseket, ez a mese. Folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése