Utazásunk hetedik részéhez érkeztünk. A mestertolvaj című
Grimm mese a ,,vonat," amely visz minket. Hogy hová? Hát vissza saját
magunkhoz. Önmagunk mélyebb megismeréséhez. Ott hagytuk abba, hogy kiderül, a
Gróf konfliktusban van a feleségével is, a lányával is, ami persze jelzi azt,
hogy végső soron önmagával is, és így az élettel is. Mert ezeket nem lehet
egymástól szétválasztani. Mivel szüleinken keresztül jövünk a világra, ha
hozzájuk nem tudunk kapcsolódni, az jelzi magunkhoz sem tudunk, és az élethez sem.
Nem ezzel kezdődik a mese? A férfinak mindene megvan ami kell, társa, jön a
gyereke, és mégis elindul vissza a szüleihez. Pont ezért, hogy rendbe tegye
konfliktusait velük, de egyben magával, mert e nélkül nem fog tudni helyesen
kapcsolódni a családjához sem. És lám kiderül, hogy ezek a konfliktusok ott is
jelen vannak. És a mese túl hosszú
lenne, ha bemutatná a fiú szüleinek a szüleit, vagy a Gróf szüleinek a szüleit,
de nyilvánvaló, hogy ugyan úgy megtalálnánk ott is ezeket a
konfliktusokat. És lám érkezik a fiú a
Gróf udvarába. Itt rögtön egy hihetetlenül érdekes jelenetet figyelhetünk meg.
Ahogy belovagol a birtok kapuján, a dolgozó parasztok, döbbenten nézik. És
csodálkoznak. Mert a férfiban egy szikra megalázkodás, más szóval félelem
nincs. Nem akar falcs alázatból hajbókolni a Gróf előtt. Persze ezt a Gróf,
hogy értelmezi. Biztos nem tisztel. Hát nem tudja, hogy ki vagyok én? Aki a
keresztapja. Akinek a kezében volt, amikor megkeresztelték. De lám a férfi nem
gondolja úgy, mintha a Gróf, úr lenne az élete fölött. Ez hiányzik az ott dolgozó emberekből. Ezért
úgy nézik mintha egy kísértetet látnának.
És nem hisznek a szemüknek. Ez az ember nem fél a Gróftól? Hát, ez
biztos, csak úgy lehetséges, hogy nem ismeri. Jaj, szegény fiú. A vesztébe rohan.
És mély döbbenettel nézik, persze kíváncsisággal is. Mi lesz ebből? És titokban
a férfi oldalán állnak. Hátha felszabadít. Vagy hátha történik olyan dolog,
amitől jobb lesz az életük. Nem érdekes? Dehogy nem. Már csak azért is, mert
így lehetőségünk van megérteni, miért tudják a vezetők, diktátorok, manipulálni
pszichológiailag az embereket. Mert nem szabadok, nem megelégedettek a saját
életükkel, és a szabadságot, jobb életet kínálva, lehet nagyon sok embert az
órránál fogva vezetni. Egy más rabságba. Egyik kalitkából, a másikba. Mert jobb
életet, csak én tudok magamnak teremteni, az Istenbe és önmagamba vetett bizalom
segítségével. Ezt az emberi történelem is éken bizonyítja. És ami, ma zajlik a
politikai színtereken még inkább. A
félrevezetés, manipuláció pszichológiájának a valódi ellenszere van a mesében
szemléltetve. És ez a félelemnélküliség. Ami furcsa módon nem azt jelenti, hogy
az emberben nincs félelem. Ellenkezőleg. Ott van a félelem érzés, de az embert
ez nem gátolja meg abban, hogy bátor legyen. És itt a bátorság azt jelzi,
szembenézek a félelemmel, mint érzéssel és megnézem mi váltotta ki bennem
elsősorban azt, hogy féljek. És ha ezt teszem, nagyon meg fogok lepődni. Ugyanis
rájövök, hogy a félelem érzés az mindig a múltból fakad. Csak ezt nem
tudatosítottuk magunkban. S hogy akkor a fent leírtakat ,,igazoljam "a
mesét veszem alapul. A fiú mestersége mi is? Tolvaj. És akkor, hogy tud mégis a
Grófhoz lovagolni félelem nélkül? Hát úgy hogy megértette, mi volt annak az
oka, hogy ő tolvaj lett. És ahogy ezt megértette, meg is javult, meg is
bocsátott magának ezért, persze az Isten is neki. Mert az igaz Istennel való
kapcsolata megértette, vele, hogy az Istent nem érdekli a bűn, de az ember
annál inkább. És mivel az ember érdekli, hogy tehetne az Isten olyat, hogy a
bűneid, de inkább nevezzük tévedésnek, sőt leginkább tudattalanságnak, miatt
megbüntet, amikor te pont ezekkel a cselekedeteiddel már bünteted magad. S
akkor az Isten kell még ő is büntessen? Kötve hiszem. Jól mondja a vicc, fiam az Isten már rég
megbocsátott neked, de te magadnak nem. Hoppá! Hoppá! Hoppá! Érdekes, nem?
A másik érdekes dolog, amikor a félelmet a holnap
bizonytalansága váltja ki. De ez csak egy esetben lehetséges. ha nincs bennem
bizalom, a lét, vagy nevezzük életnek, vagy nevezzük Istennek, iránt. És persze
magam iránt sincs. Ezeket sem lehet szétválasztani. És mikor veszik el az
Istenbe, életbe, és az önmagadba vetett bizalom?
Akkor amikor egy gyerek elveszti bizalmát a szüleibe.
Megértjük akkor miért is indul vissza a fiú a szüleihez? Hogy ezt az elveszett
bizalmat visszaszerezze. Mert e nélkül nem lehet élni. Más szóval az Istenbe vetett hit bizalomra
épül. És legyünk őszinték, lehet bízni olyan Istenben hinni, aki büntet? Nem.
Nem lehet. De olyanban sem lehet, aki, az én vagy bárki más tévedését egy
harmadik vállára teszi. Aki elveszi. Tessék? Ez még nagyobb idiótaság, mint a
bűntető Istenkép. Mert azt sugallja, tehetek bármit, az ÚrIsten a fia vállára
teszi, felelősségem így semmi. Azt csinálhatok amit csak akarok, mert meg
vagyok váltva. Ha ma szét nézünk, vajon nem látjuk ennek a jelenségnek a nyomait.
Személyes felelősség az hol van? Kidobtuk az ablakon. Igaz kedves olvasó mennyi szálon szalad, fút
a mese cselekvése. És még tömérdek meglepetésben, csodában lesz részünk. Ha
hagyjuk.
Igaz kedves olvasó, mennyi szálon szalad, fut a mese
cselekvése? És még tömérdek meglepetésben, csodában lesz részünk. Ha hagyjuk.
Folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése