Orosz Mihály: Csönd áramlik

 

Csönd áramlik, amint megjön a reggel

fázósan az éjből ahogy áthalad,

fagyott szomorúan elmegy az éjjel.

Zúzmarából koszorút fon a nappal,

fák közt a homály csendesen eljövend,

majd az alkony mozdulatlan rádszakad.

 

Kezedben, néma lombon csillog a dér,

Zúg, körülötted sóhajtva feltámad,

emléket hordozva a kései szél.

A szemedből látomások szakadnak,

majd hasadt lelkeden keresztül némán

kitündököl szavad.