Isten
Kavicson járva mezítláb téged kereslek,
fájdalmam nem érzem, hisz szeretlek.
Nyomaidat felfedeztem fűben, fában, szélben,
téged eszlek meg a friss dióbélben.
Szerelmes levél
Homokba írom levelem neked,
az sem biztos, hogy egyszer megleled.
Csodálatos dolgok vannak bele írva,
és elviszem őket magammal a sírba.
Templom
Magányosan áll fenn a domb tetején,
az idők kezdete óta terítve az asztal.
De csak egy varjú károg a szomszéd jegenyén,
pedig az Isten az, ki felmagasztal.
Legyek
Legyek só, ételnek ízet adó,
legyek a világnak egy nevetés.
Legyek egy kristálytiszta hegyi tó,
melynek partján üde a temetés.
Fényképész
Istent láttam az úton éppen fotózott,
tömbházakról készített pillanatképet,
S hogy népszerűsítse amit alkotott,
lecsüngő jégcsap a tette ki a képet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése