Ruszka Zsolt: Virágvasárnap

Jeruzsálem fölött lassan kisütött a Nap,

közeleg a város fele, egy furcsa kis csapat

melyben van egy EMBER, aki szamárháton ül,

jöttére az egész város egyből kivonul.

Euforiába csapott át a hangulat,

az EMBER lelke szinte hallja már a szitkokat,

hiszen Ő sosem volt senkinek királya,

kivételt képez talán saját makacssága,

Ezért érkezett hát a szamárháton,

Úr volt Ő, Úr volt a makacsságon,

saját elméje fölött volt csak a Király,

ezért feszítették meg a Golgotán.

Műhelymunka. Moderátor Cseke Gábor költő, író

Steigerwald Tibor: Ars Photographica (Litánia)

Belső fény-forrás,

Nap tápláló ereje,

Szeretet világossága,

Árnyékok mélysége,

Távlatok harmóniája,

Homály szépsége,

Egyszerűség időtlensége,

Megszentelt magány,

Megálmodott út,

Csend tisztasága,

Szívek szépsége,

Alkonyat kegyelme,

Folyó végtelensége,

Vízcsepp kiterjedése,

Fák mozdulatlan beszéde,

Otthonunk melege,

Víztükör igazsága,

Hajnal hasadása,

Lelkek játéka,

Szív oltára,

Láthatatlan kereszt,

Apró virágok öröme,

Lét tenger sugallata,

Arany kehely titka,

Vadon igaz szíve,

Átölelő víztükör,

Élő vizek érintése,

Buborékok kedvessége,

Poros utak vigasza,

Búzaszemek ajándéka,

Szelek árnyalata,

Naphomály égisze,

Rügyek elégtétele,

Köd reménysége,

Tisztánlátó álmok,

Színek sokszínű ölelése,

Virágszirom temploma,

Tér tiszta légzése,

Szívhangszálak dala,

Gyermekkeresztség.

Borbáth Sándor: Ahol egy nép

Ahol a tavasz zölddel virággal

ahol egy nép zászlóval imával

ahol áldozat a jelen,alázat a múlt

ahol egykor az önkény porba hullt.

Ahol az árulás, a népek háborgó zajába

ahol összefogva vesztesként a csatába

ahol a szabadság tövise virágzik 

véres háborúk bosszúja csirázik.

Hol összefogás, hol hit, ahol béke

győzni fogunk, győzni fog a székely. 

Ahol március, ahol  ébred a tavasz

új Petőfik születnek és kiirtják a gazt .

Borbáth Sándor: Széllel szemben

Engem már nem érdekel a törvény.

Ez a törvény nem ismeri el hogy létezem.

Ez nem az igazak világa

iktatott véradó kötelez.

A világ nyelvén szólhatsz

a hatalom nem ismeri nyelvedet .

Őseid vére kötelez, vigyáz ma,

emeld fel hangoztasd létedet.

Ha tenni akarsz a hazádért ,

szedd össze szétzülledt nyájad

hittel oly magasztos erővel

kövesd egy és igaz Istened.

Józsa Attila: Pilátus szól: hallgassátok Őt!

havas eső szakad fenn a Golgotán,
recseg már a szélben a véres kereszt,
a "feszítsd meg!"  barbár visszhangja talán
fogva tart azóta s tőbbé nem ereszt

szabadon s a tömeg gyűlölete ég
lelkemben s füstöl mint  egy máglya  éjjel,
az Úr hangja kísér azóta még
s maradék józanságom szórja széjjel -

a katonát láttam, fél szemére vak,
leégett a háza s lába egy napon,
vezetik az utcán,mint egy bábut csak,

s énekel a szélben őrülten,vakon...

-álmában a hegyre felmegy szótlanul,
s kezéből a dárda majd a földre hull...

Józsa Attila: Sírató asszonyok éneke feltámadás előtt

Atyám, miért engedted porba dőlni Őt ?
Csőcselék prédája miért lett élete ?
Miért áldoztad fel a korán érkezőt ?
Képmutató hirdet igét helyette!

Mondd, miért engedted, hogy  Őt szembeköpjék
s töviskoronát tegyenek fejére
és az Őt gyalázók tömegében még
tanítvány álljon a sor elejére ?!

Atyám, úgy félünk,sötét az ég alja,
ki viszi köztünk ezután a lángot ?
Az árvák hangját talán meg is hallja

az, ki egyszer újjászűl  világot...
-a sírboltban szívünk fázik s vezekel,
mondd, Atyám, a követ ki gördíti el ?!

Józsa Attila: Nagyböjti tévelygések

A támadások napja van ma éppen -
Jézus a pusztában megkísértetik,
örvénylő hullámok találják résen
s elcsitul  lelkében még az ezredik -

az Antikrisztus hétrét görnyedt büszkén
s káprázatok csúcsát mutogatta meg,
kárörvendve hajtott Illés szekerén
s buzgón leste, hátha szíve megremeg -

engem is elért fehér éjszakákon
s a pusztába küldte józanságomat,
csillogó gyöngyöt látok már a fákon

s vágyam kapujában hitem ott maradt
- ilyenkor mintha nőtt volna az árnyék
s tűnt szerelmek holdudvarában járnék...