A kutyák dühösen marakodnak,
kié nagyobb darab Konc,
erre is van kutyaszabály…
Az oroszlán így szól: megállj!
Ha akarom, mind enyém!
A király én vagyok!
Én vagyok a király!
S jöjjön rátok a döghalál,
mit számít nekem!
S ha érteni akarnálak,
gügyögj a nyelvemen!
Sündörgő, álnok kutyafajzat
szeretetet mímelő arccal mind
tőle vár kegyet, s a megtűrt aztán
boldog csaholással új háborút
akar.
A király közéjük új
koncot hajít,
ezen szórakozik…
Ti félrevert szegény ebek,
örüljetek, éljetek, hogy a szűkös
konc láttán nem falnak fel
a többiek!
De az eb ideg sem akármi,
erre is ügyeljetek:
“Mens sana in corpore sano”
rátok is vonatkozik!
Ha nincs elegendő konc,
ne ugass! (Meghalt Mátyás király)
Fogj össze s nagyon!
Nem ellenséged a másik eb,
s ha nem látod, ez a
szánalom…
Véres nyállal kevert kín, marakodás,
erőt rombol napról-napra,
s örül a király!
(Lele, 1986. júl. 4.)
