2019. április 19., péntek

Mészáros Mária: Vége a tojásfestésnek

Nyusziországban vége a tojásfestésnek,
nyuszifiúk örömükben vígan zenélnek.
Egyik vígan énekel, pengeti gitárját,
másik dobol, harmadik fújja fuvoláját.

Táncot ropnak serényen a nyuszigyerekek,
a nagyok összegyűjtik a tojásfestéket.
Nyuszi asszonyságok viszik a kosarakat,
gondosan szétosztják a piros tojásokat.

Nehéz volt a mai nap, de mindenki boldog,
aki tőlük megkapta a szép ajándékot.
A kicsiknek ezenkívül csokitojás jár.
Csokitojás, csokinyuszi, pajtás reád vár!


                              Foto: Steigerwald Tibor

Mészáros Mária: Közeledik Húsvét

Nyusziországban ma nagy a sürgés-forgás,
itt készül Húsvétra a sok hímes tojás.
Szorgos nyuszik dolgoznak reggeltől estig,
remélik, hogy meglesznek Húsvét reggelig.

Szivárvány ontja a temérdek festéket,
ettől lesznek a tojások nagyon szépek.
Vidám nyuszik sorban állnak tyúkanyónál,
friss tojással megtelik sok doboz és tál.

Kicsi  lánykák kosárkába füvet szednek,
benne a hímes tojások díszelegnek.
Kicsi fiúk meglocsolják a leánykát,
tojást kapnak cserébe, s egy szál ibolyát.

A nyuszikák  bokor mögül leskelődnek,
Lányos házhoz mikor érnek a legények.
Minden szép kislánynak termett locsolója,
Áldott légy szép Húsvét, öröm hordozója!

Józsa Attila: Fiatalkori Bacovia-fordítások


2019. április 17., szerda

Para Olga: Szívből szeretni

szívből szeretni
szeretnélek
ringatni
kicsit
ó
kicsit
ringatni
szeretnélek
szívből szeretni

                                                   (Sepsiszentgyörgy, 2018. február 28.)

Áprilisi műhelymunka

A műhelymunka során Józsa Attila, a kör vezetője olvasott fel részleteket a készülő regényéből.

                                                                                                    Fotó: Barabás Gyöngyike, Sándor Attila

Mészáros Mária: Ákos csibéi

Két kiscsibe árválkodik,
egy dobozban szomorkodik.
Ám a kicsi gazdájuk
gondot visel reájuk.

Finom ételt csipegetnek,
tálkájukba vizet tesznek.
,,Jó dolgunk van: csipp, csipp csipp!
Majd megnövünk tavaszig!

Akkor aztán jó lesz dolgunk,
a kiskertben kapirgálunk.
Gilisztákat keresgélünk,
akkor lesz majd jó ebédünk!


2019. április 9., kedd

Áprilisi meghívott: Rabocskai László ny. tanár

Rabocskai László tanár úr „Báró Kemény Zsigmond műveltsége, és munkásságának székelyföldi vonatkozásai” címmel tartott előadást.

          

Rosonczi Lajos: Humorpince


            E jókedvű Pinceklubban
Kéthetenként itt vagyunk.
Pohár ürül, poén robban,
Ez immár a mi napunk.       

Kortól, mentől függetlenül
Bárki ide bejöhet,
E légkörbe belevegyül,
S ha nem  bírja, elmehet.

Mai menü vacsorára:
Sült pulykamell árnyéka,
S kolozsvári káposztának
Beszippantott illata.

E népszerű humorpince
Nemsokára legenda,
Magasan a tréfa szintje,
Mint a mestergerenda.

Szónokol a házigazda,
Ő itt a séf, mióta
Nem szállhat fel a magasba,
Pedig volt már pilóta.

Van itt mérnök, újságíró,
művész, tanár, asztalos,
Hóhányó, ács és fűnyíró,
Nyugdíjas meg ablakos.

Jó társaság, poénözön,
Nevetőgörcs refrénünk,
Viccek sora magától jön
Megvan humorérzékünk.

Hangulatos, vidám esték
Kultúrház alagsorán,
Maradnak, mint sok más emlék
Életünk nagy albumán.

           Sepsiszentgyörgy, 2019 

2019. április 1., hétfő

Demeter Mária: Készülődés


Mintha először
lennének, levélkéken
hangol a tavasz.

Vizet vonz a hold
keringő földillatban.
Nyírfa – hárfa zsong.

Józsa Attila: Vak vezet világtalant

(egyperces a szemfényvesztésről)

            Elképzelem: elképesztően jó érzés lehet egyeseknek  feltűnési viszketegségben szenvedni…Ha minden áron üzenni szeretnének valamit a világnak,  még ha konganak is belül mint egy üres hordó, mely szétrepedezett, mert túl sokáig tartották a napon…
            Hajmeresztő látvánnyal szinte naponta találkozok,  az volna szokatlan, ha legalább egy hétig  a viszonylag normális élet jelentéktelen eseményei követnének csupán… A minap számlát fizetni indultam,  szinte szembe ütköztem két fiatal lánnyal, vidáman kacarásztak s közben – természetesen! - simogatták okos-telefonjukat. Melyek – természetesen! használóikat messze felülmúlták minden téren, okosságban… Tizenévesek lehettek,  bimbózó szépségük az árnyékban maradt. …Egyik szőke tincseket festett a hajába, gumival felül megkötötte, de feje tetejéről két vastag hajköteg lebegett két oldalt a szélben, mintha szamárfülek lettek volna.  S ráadásul méregzöldre festve…
            Hosszan néztem utánuk, az emberi butaság kultúrtörténetének megírását vele kezdtem volna,  ha történetesen nekifogok valamikor… Szomorúan ismertem fel, hogy olcsó szemfényvesztős játékot egyre többen űznek manapság, s abban az illúzióban is ringatják magukat ez alatt, hogy boldogabbak… Lelki szegénységükben nem tudják magukra felhívni a figyelmet, vagy képtelenek kiérdemelni mások elismerését.
            12 évet ingáztam Brassóba néhány évvel ezelőtt, sok furcsa emberrel találkoztam, ismerkedtem meg a vonaton.  Vannak közöttük időközönként visszaköszönő arcok.  Az egyik, amíg valamennyire meg nem ismertem, az érzések teljes skáláját váltotta ki belőlem, első perctől kezdve.  Gyermekkoromban biztosan kirázott volna tőle a hideg, ha szembe ütközök vele hirtelen az utcán. … Apró termetű, nálam idősebb román ember.  Hosszú utat tettem meg az évek folyamán, míg a vele szemben érzett, iszonnyal keveredő borzalmat fel tudta váltani a rokonszenv.  Míg értékelni kezdtem szegény egyszerűségében a megtartó, töretlen hitét.  Egy szemmel nézte a világot, nem kérdezhettem rá, mikor veszítette el a másikat, tapintatlanság lett volna.  Fájdalmat okoztam volna neki… Talán fiatalkorába nyúlott vissza a   borzalmas műtét… A hiányzó szemét hatalmas, lefittyenő szemhéj borította, mint amikor a lábosra rátesznek a födőt… Borzalmas lehetett a számára, amíg megszokta…
            Mindig vidám volt, viccelődött, kártyáztunk együtt a vonaton, fiatalabb ingázó társai ugratták olykor a nőkkel kapcsolatban.  Kifizette őket aprópénzzel mindig… Derűjét sokszor nem értettem, de életereje fokozatosan lenyűgözött… Egy szemmel is látott annyit a világból, amennyire szüksége volt.  Észre tudta venni a jót és a szépet benne, mely sok egészséges ember számára erejét meghaladó feladat…
            Lassan szertartás lett, hogy vasárnaponként mindig találkozunk.  Ő templomból jön, én templomba megyek.  Messziről mosolyog mindig felém.  Krisztus vidám arcát látom benne minden alkalommal… Szemfényvesztése belső fényként sugárzik belőle.  S hálát adok olyankor Istennek, hogy megőrizte még a látásomat…                                  

Mészáros Mária haigája


Steigerwald Tibor: Exaltáció


Aranyhangszállak
indáin érkezett meg
hajnalban a Nap.