Mészáros Mária: Fecskeűző kisasszony napja

Ősz ajtóját szél erősen lengeti,

Kisasszony a fecskéket elkergeti.

Négy fióka kitekint a fészekből,

hamar eljött, nagyon félünk az Ősztől.

Milyen boldog volt a mi gyermekkorunk,

amikor a fészekben hancúroztunk.

Nehezen, de megtanultunk repülni,

röptükben a szúnyogokat megfogni.

Jó szüleink elvezetnek messzire,

a tengerben meghúzódó szigetre.

Megpihenünk, majd folytatjuk utunkat,

s megpróbáljuk jól érezni magunkat.

Sepsiszentgyörgy, 2019.09.08.

Mészáros Mária: Arany szőnyeg

Patak partján aluszik

süni koma délután.

Nagyokat nyújtózkodik,

s indul élelem után.

A forró nap visszasüt,

világít az avarba',

süni homlokára üt;

,,Mért alszom én aranyba'?

Amíg aludt, sárga levél 

mind lehullott a földre,

a kis süni arra eszmél,

arany szőnyeg körötte.

Sárga dalt dúdol a szél,

süni újra elalszik,

ezután csak barna levél,

hull a fákról tavaszig.

Sepsiszentgyörgy,  2019.09.11.

Para Olga: Még forróbban szeretni

Kimondhatatlan az érzés

mi bennünk fogan,

egy pillanat az élet,

mi halálba zuhan.”

(Erdőközi Sándor – Öcsike -)

   
sírversed is magad írtad
bárcsak fordítva lett volna
szívem utánad halna
ennyi kínba belefúlna


de nem lehet és nem szabad
testvéreid védnek óvnak

kemény kötél a szeretet
egyszerre font aranysugár
a síron túl is megtalál
és lágyan ölel téged át
a másik végén eléri
és bátorítón öleli
két gyászoló testvéred

lásd miattuk is élni kell
és miattad is élni kell
gyászolva egy életen át
de még forróban szeretni
mert minden elmúlhat egyszer
de ha igazán szerettél
megleled majd a jutalmad
s talán újra megszületünk
egy csillagon ölelkezünk
s leküldjük szent sugarunk

(Sepsiszentgyörgy, 2019. augusztus 25.)
megjelent az ujkafe.websiteon 2019 augusztus 30.

Para Olga: Belső táj, belső béke

Beletekintettem a felkelő Napba – ma többször is, a kitárt ablakon át néztem a napfelkeltét, hálát éreztem, hogy még láthatom, és Angyalom, rád gondoltam. Aztán visszafeküdtem, behunytam a szemem, és láss csodát, egy óriási szürkés-feketés ködszerű foltnak a közepén tovább tündökölt a nap aranysárgán, vakítón, még a közepén lévő sávnyi felhőcske is benne volt, szorítom a szemem, látom, látom, sok percen át, aztán a foltot, alakot cserél, Hazává rajzolódik át, és itt süt a nap a belső hazai tájon, a szülővárosom napfényben fürdik, s a lelkem örül, még mindig a sárga a domináns szín, ámulatban tart, sárga ámulat, aztán már erővel próbálom formálni a gondolatom erejével a formát, és kirajzolódik,Erdély és Magyarország egy szív alakú foltban, látom, amit gondolok, végtelen öröm repdes a szívemben, megnöveltem, tágítottam , a szív már napfényben ragyog, az Országházat is látom, és József Attila szobrát a Duna parton, leülök mellé, mint nemrég a valóságban, a képzelt, látott térben, amit képzelek, meg is jelenik a lelki szemeim előtt, mi ez, ha nem varázslat, 

és már nem József Attilát látom, hanem téged, Drága Öcsikém, és tudom, hogy a te túlvilági fényedtől is szebben ragyog bennem a belső táj, a belső Béke már.

(Sepsiszentgyörgy, 2019. augusztus 28.) megjelent az ujkafe.websiteon 2019 szeptember 4.