2021. december 28., kedd

2021 december: Józsa Attila: advent es karácsony

 

 

Sepsiszentgyörgy, 2021, december 26

 

JÓZSA ATTILA:    VERSENYFUTÁS AZ IDŐVEL

(egyperces a vész-helyzetekről adventi időszakban)

-NAGY BENZOL-nak ajánlom barátsággal és hálával –

 

    Varga Vilmos korán reggel, amikor kilépett az ajtón, meg volt győződve: sorba kell állnia az ingyenes vérvételre, amely hosszú idő óta c salóka káprázat maradt a számára, mert lehetetlenség volt hozzáférnie a jelképes pénz kerethez, melyet az állam, a közegészségügy bíztosított erre a célra. Egy idő óta le is mondott arról, hogy valaha sikerülni fog, amikor a Gondviselés egy jó lelkü ember személyében a segítségére sietett...

    A lépcsőház csendes volt a kora reggeli órában, amikor zárta az ajtót, rásíklott a pillantása  a szomszédos falra.  Egy idejétmúlt naptár lapja volt rajta, a kép üzenete nagyon beszédes volt a XXI. század emberének: egy szép, szabályos, mosolygó hóembert ábrázolt, körülötte játszott két gyerek, két rongybaba...Vilmos lépten-nyomon hóemberekkel találkozott az utcán, a munkahelyén, a városon kívül, szinte mindenütt...Elszomorodott, mikor arra gondolt, hogy az őrűlten felpörgetett XXI. század gyermekei  már szinte kivétel nélkül nem rongybabákkal játszanak – okostelefonjukat símogatják óvodás koruktól kezdve, míg az ujjukon a bőr megkeményedik s már alkalmatlan a símogatásra...

    Átvágott az Olt hídján, közeledett a város központja felé. A megszokott csillogó, sziporkázó díszek , az ünneplőbe öltöztetett város  egy mesterséges karácsony képét idézte fel benne...Egy korcs világot...Az egymástól elidegenedett emberek halmazát látta csupán...Akik az ostoba vásárlási lázban ( mely  mindig jellemző volt az adventi időszakra ,mióta vissza tudott emlékezni)  rendszeresen elfelejtették a karácsony igazi üzenetét, az öröm-ünnepet, hogy Megváltója született a világnak...

    Szándékosan nem sietett, ráérősen szívta be a korareggel éles levegőjét, próbált eltekinteni a sötét  utcák  mesterséges csillogásától...Beért a város központjába, egy hatalmas jegenyefa körül csókák serege keringett, a rikácsoló, éles hangjukkal  mintha jelezták volna, hogy ők a sötét, bűnbeesett világ hirnökei...Vilmost néhány másodpercre kirázta a hideg.

   Lassan araszolt előre a város fő utcáján, tekintete az üzletek beszédes cégtábláira síklott: fullasztó érzés volt, hogy szinte mindegyik angolul, vagy más nyelven volt elnevezve, a csillogó reklámok is a divatmajmolás csökevényei voltak csupán...Vilmos undorral köpött a porba.  A  Klára Cipőüzlet magyar felírata úgy árválkodott a divatmajmoló világban, mint egy fehér holló, mely történetesen más bolygóról érkezett...Időben ért a klinika kapujához, néhány idps nyugdíjas didergett a sorban, halkan beszélgettek.  Bő 25 perc volt még 7 óráig, Vilmos háta mögött a sor egyre gyarapodott. Az évszaknak megfelelően hideg volt a reggel, toporgott egyik lábáról a másikra, zsebébe süllyesztette a kezét. Az emberek nem voltak beszédes kedvükben, várták a nyitást. Vilmosnak megfordult a fejében, hogy beengedhetnék őket  melegedni a klinika tágas várótermébe...7 előtt 1O perccel kijött egy nővér, behívott valakit az utcáról. utána bereteszelte ismét az ajtót.  A csalóka remények porba hullottak...Lassan telt az idő, 7 óra már rég elmúlt, Vilmos agyába bevillant egy kép a régi, kommunista rendszer idejéből, amikor az emberek sorba álltak már korán reggel, vagy még az éjszaka folyamán , az élelmiszer pótlékra várva.  7 óra után 12 perccel már mindenki ideges volt, zúgolódott, szidta a rendszert, akkor nyitották ki az ajtót.  Vilmos próbálta megnyugtatni magát, hogy semmi rendkívüli nem történt, csak egyeseknek időt volt muszáj szakítani a reggeli kávéhoz és cigarettához...Hogy a betegek esetleg adfig megfagynak, az a kutyát sem érdekelte...

     Vilmosnak hirtelen bevillant egy kép az agyába, mely munkahelyének, a benzinkútnak szerves része volt egy ideje, sőt mondhatni  zászlója, cégtáblája, mióta beköszöntött a hideg évszak:  a zöld övezetben berendezett vendég-váró teraszon  az asztalok és székek egy kupacban szorosan össze voltak rakva, a főnök vászonnal is bevonta őket, ragasztó szalaggal körül tekerte az egészet, úgy nézett ki távolról, mintha egy kutyaház lett volna...Vilmos magában ki merte mondani azt, ami sokaknak nem volt nyilvánvaló:  a benzinkút csak egy kutyaház, ahol kutyába se veszik az embert...Ahol csak egyesek megkutyálják magukat, és vonítanak, ahogy a farkas szokott időnként a  teliholdra...

   A déli órába szolgálatra készűlt, időben indult el otthonról.  Siető emberek robogtak el mellette  a hídon, a szelük megcsapta az arcát.  Eszébe jutott, aznap délelőtt minek az ürügyén  rökönyödött meg.  Egyszerüen nem akarta elhinni, hogy létezik ilyen méretü baki a XXI. század felpörgött világában...Felesége barna cukrot vásárolt egy üzletből, románul írták rá az élelmiszer  nevét, mely „zahăr brun” lett volna  helyesen. Ehelyett ez állt a becsomagolt zacskón: ”zahăr brut”.  A második kifejezést  a fém feldolgozó szakmában  a nyers vasra szokták alkalmazni...

    A benzinkútnál a szokás szerint pörögtek az események, aznap sok volt az autó-mosás. Már követni se tudta, a hányadikat készítette elő.  Időközben az üzemagyagot szállító ciszterna is megérkezett, munkatársa (akivel a kezdetektől fogva baráti viszonyt épített ki) , ott szorgoskodott körülötte. Közben árú is jött, a gázpalackos  tehergépkocsi is megérkezett, Vilmos azt se tudta, hány felé fusson...A sokadik autót mosta, hamar felismerte, hogy Németországból, vagy Magyarországról hozott, másodkézből vásárolt autó volt a mosóban.  Bent kellett űljön, hogy vigyázzon a tükreire, mert nem lehetett őket behajlítani.  S természetesen ez idő alatt ingyen gőzfürdőzött...Adott pillanatban a gép mosás közben felszakította az autó tetején levő egyik műanyag pántot, amely nem volt jól beragasztva.  Vilmos akkor eszmélt rá, hogy kinek az autóját mossa, amikor 4 – 5 jól öltözött cigány  éktelen patáliát kezdett csapni !  Rászálltak, mint a varjak, hogy fizesse ki a kárt, a rendőrséggel fenyegetőztek...Nem állt szándékukban a mosóból kimenni, míg az ügy el nem rendeződik az ők javukra, többször elismételték ezt, bár 4 – 5autó várt mosásra kint...Vilmos nem győzte csitítani őket, minden józanságára szüksége volt abban a percben, a cigányok mintha megbolondultak volna teljesen ! Félelem környékezte meg, hogy egyikük a bicskát előkaphatja bármikor...Türelmet erőltetett magára, segítségül hívta kollegáját, aki akkora volt, mint egy sziklából kinőtt, délceg fenyő...A szíve is, az esze is a helyén volt, meg is ijedtek tőle a hangoskodók...Vissza is kiabált nekik, lefényképezte az autót, telefonált a főnöknek.  A cigányoknak inukba szállt a bátorságuk egy idő után, s miután kidohogták magukat, elhúztak, mint a vadlibák...Vilmosnak még utána sokáig gyomoridege volt, hálát mondott magában az Úrnak, hogy kimentette a vész-helyzetből...

   Másnap szabad volt, a Kaufland áruház felé igyekezett, hogy pénzt vegyen ki a bank-automatából.  Útja mint mindig, egy hatalmas fa mellett vezetett el,  amelyet rég óta megkeresztelt magában:  a Harmónia Fája. ...Hihetetlenül szabályos, arányos volt minden ága, koronája, az egész látvány derüt sugárzott,  harmóniát.  Azt az őszinte, örökérvényű érzést  fejezte ki, mely leginkább hiányzott a XXI. század őrűlten felpörgött világából                  

  

                                                            -VÉGE –


 

Sepsiszentgyörgy, 2021 december 26

 

JÓZSA ATTILA:   EGY  MÁS FAJTA  KARÁCSONY  (szonett)

 

A  Csömör Szigetén jégeső szakad

s vihar tépi ki sorra mind a fákat,

hideg, fa-templomban üres minden pad,

a jó Isten az oltár mögött hallgat –

 

szitkokat szórnak rá minden áldott nap

bölcsek, bolondok, önámítók, sokan,

egy rabszolga hajcsár fűbe is harap:

négerek dalolnak akkor, boldogan –

 

a Csömör  Szigetén  egyszer nem marad

csak néhány sírásó, kopasz, vén, süket,

a fa-templomban már se tető, se pad,

 

távol néhány koldus, aki kéreget

-a  Megváltót várják, ki másodszor jön,

de előtte talán egy új Vízözön !!

 

 

 

Sepsiszentgyörgy,  2021  december 26

 

JÓZSA ATTILA:    CERUZARAJZ  EGY BENZIKÚTRÓL  (epigramma)

 

Ő már nem tud kitörni a saját bűv-köréből,

de nem is akar már soha más bőrébe bújni,

saját hiúsága hegyét mászná meg egyvégből

-a fénybe borúlt arcával  próbál megújúlni !

 

2021. április 18., vasárnap

Szabó Józsi bácsi emlékére-aprilis 19

 

Nagyon megrendített Szabó Jóska bácsinak a halálhíre, 
Jóska bácsi munkás élete, jókedve, élet szeretete sokat jelentett valamennyiünknek!

Isten nyugtassa!

 

Józsa Attila:  BÚCSÚ A SÁRKÁNYREPÜLÉS BAJNOKÁTÓL

-nekrológ SZABÓ JÓZSI bácsi emlékére -


  Nem mászol fel a Parnasszus hegyére
  már gyalog sem és sárkányrepülővel
  nem repülsz többé s nem fáradsz estére,
  hallhatatlanságba pőrén érkezel...


  Sok-sok kincset hagytál már magad mögött,
  nap sütött Rád a rigófüttyös égen,
  a szívedbe mindig derű költözött,
  míg sakkozni tanultál, nagyon régen...


  az életed tó volt, tiszta vízű tó,
  a szeretet halai úsztak benne,
  a fájdalom hangja égbekiáltó,


  mintha már maga az Úr közeledne...
  -Égi erdő fáit faragja kezed,
  hát Szabó Józsi bátyám, Isten veled!
 

 

2021. április 11., vasárnap

Április 11: a magyar költészet napja

 

A magyar költészet napja

 A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én József Attila születésnapján ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.
 

Története:

Az első ilyen ünnepet 1956 júniusában tartották, a nyári ünnepi könyvhéten, és csak 1964-ben kapcsolták József Attila születésnapjához. Mintául a Szovjetunió szolgált, ahol 1955-től kezdve tartottak ilyen ünnepet. A következő költészeti ünnepet 1961-ben tartották, majd az Magyar Írók Szövetsége javaslata alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt Agitációs és Propaganda Osztálya 1963-ban döntött az ünnepnap április 11-re időzítéséról. Kezdetben a súlypont a munkásmozgalmi líra volt, később az ünnep egyre inkább eltávolodott ettől. Egyike a kevés számú ünnepnek, amely a Kádár-korszakban született, és a rendszerváltás után is folytatódott.
Az ünnepet Magyarországon kívül a szomszédos országok magyarlakta területein is megünneplik.
*
 

József Attila: Bolyongok

Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És ahol szeretnek, és csak reám várnak,
És csak reám várnak.
.
Merrefelé menjek? Balra-e vagy jobbra?
Fönn csillagok vannak, fölnézek azokra,
Fénylő csillagokra.
.
Merre nincs csillagfény – arra fogok menni,
Ott fognak igazán engemet szeretni,
Igazán szeretni.
 


 
 

Jószef Attila:       ARS POETICA

Németh Andornak
 
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
 
Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
 
Szép a forrás - fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.
 
Más költők - mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.
 
Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.
 
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.
 
Nincs alku - én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.
 
Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;
 
Engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.
 
S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.
 
Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!
 
1937. február-március
*
Vers forrása: Magyar-Irodalom.Elte.hu