November ötödikén újra találkoztunk, és saját versekből olvastak fel a körtagok. Örvendtünk újra hallani az ismerős költői hangokat, átéltük az ősz és az élet rímbe foglalását.
Amikor ráborult az ősz a tájra
Amikor ráborult az ősz a tájra,
a magas ég szemébe könny szökött,
őszi eső mint hullott a világra
s hideg szél rohangált a fák között.
Amikor rászólott az ősz a szélre;
lassabban rázd lombjait a fáknak;
a szél majd felcsapott a magas égre,
időt engedve a hervadásnak.
Mikor csodára vetül szemed fénye,
álmodozva sétálsz a fák között,
átölelne egy szerelem emléke
s a táj arany ruhába öltözött.
Székelyföldi Orosz Mihály
2022/minden jog fenntartva
