Józsa Attila: HOMOKÓRA (Csendes ima) - Szonett
Te látod, Atyám, az erőm egyre fogy,
az Őserdő törvénye kíméletlen,
s a világról legkevésbé mondjuk, hogy
ma minden szép és minden jól van, rendben -
mert az Őserdőben csend van és sötét,
de félelmetes hangok vesznek körül,
s már csak emlékünkben virágzik a rét,
s ritka, mint a fehér holló, ki örül -
mert civilizált világunk most reszket,
a háború, mint orkán söpör rajta,
utcákon látni megcsonkított kezet,
a nap iszonyú s az a véres fajta
-Atyám, csak Te tudsz légi riadóban
még egymás felé fordítani jobban !
BÚCSÚ A BENZINKÚTTÓL (szonett)
Az autómosóban imádkoztam,
de az az időszak rég a ködbe hullt,
minden nap kihívás, egy újabb futam,
mint egy sötét felhő, kísérget a múlt -
a főnök is eltűnt, körvonalát már
elnyelte napok szürke süllyesztője,
újabb hegycsúcsokat villogtat a nyár,
ő fél: hírnevét nehogy összetörje
a versenyfutásban ne maradjon le
s a díszpáholyba nehogy más kerüljön,
de én megbocsájtok neki, nélküle
kell, hogy a lelkem újból megszépüljön
-úgy kérlek, Atyám, jussak el estére
A Csendes Örömeknek Szigetére !!
