Orosz Mihály: Eljött hozzánk

Eljött hozzánk csendesen az ősz,

színözönben állanak a fák,

pára száll a hűs vizek fölött,

fénnyel küszköd amint rátalál.

A tó mellett nincs virágözön,

hol a nyárban nem is olyan rég,

a fényvilág amint ránk köszönt,

sétálhattunk álmok reggelén.

Eljött hozzánk csendesen az ősz,

arany színben állanak a fák.

Eljött és most egyre itt időz,

elmúlás csendjét hozva reánk.

Ruszka Zsolt: Haikuk

 

Szertartás

Fáknak tetején

mezítláb mászkál a fény.

Szenté avatás.

 

Zeneszó

A csendben lelkem

kitágul, benne angyal

hárfán muzsikál

                                                 Foto: Steigerwald Tibor

Steigerwald Tibor: Lenyomat

 

Napfény leheli

élőfának árnyékát

a kor falára.

Zárug László: Ősz

                                                                                    Foto: Steigerwald Tibor

Kató András: Őszi vilàg

Nap sütötte őszi tàjon,

Hűvös szellő fujdogàl,

Rövidek a nappalok is,

Tova tünt a forró nyàr.

Színes lett az erdő,mező,

Meg szèpűlt az egèsz tàj,

A ragyogó nap sugara,

Szín pompàban, tàncol màr.

Itt hagyott a gólya, fecske,

Messze jàrnak, el költöztek,

Maradtak a hűsègesek,

Cinegèk ès verebek.

Őszi szellő szàrnyàn szàlnak,

A hulló fa levelek,

Eső utàn napsütèsben,

Fürdik mèg a termèszet.

11.10.2025.

Rozonczi Lajos: Őszi élmények

Tudod, ha elmúlik a nyár 

Nyomában itt van az ősz. 

A ma holnap tegnap lesz már 

S emlékein eltűnődsz.

Látod,  fecskék gyülekeznek,

Vár rájuk egy hosszú út,

Búcsúzásról csicseregnek,

Nagy seregük célba jut.

Érzed, hogy a virágillat 

Nem olyan, mint nyárelőn.

Nemsokára a hóharmat 

Csillog kertben, háztetőn.

Tudod, mókus odúba gyűjt 

Makkot, diót télire,

Míg a veréb szemtelenül

Bújik fecske fészkibe.

Látod, ott fent a hegytetőn 

Lehullott az első hó. 

De amott lent a zöld mezőn

Kellemes a nyárutó.

Érzed az érett gyümölcsnek

Jó ízét, dús zamatát,

Dicsérje a madárének

Vénasszonyok szép nyarát. 

Tudod, sárga falevelet 

Ha kószál az őszi szél,

Azt zizegi, a nyár eltelt,

Természet nyugvóra tér.

Látod,  az ősz ezer színben, 

Árnyalatban tündököl.

Természetes szépségében

Gyönyörével elbűvől. 

Ruszka Zsolt: Őszi haikuk

 1. Sárga levelek 

közt, már megtaláltalak,

arcod mint a hold.

2. Hideg szél süvít,

füstölgő kémény láttán

farkas felordít. 

3. Felszántott földben 

esőcsepp, nap mosolyát

vissza veri, csend.

4. Csendesen csepeg, 

szimfónia ez bizony, 

és feltámadás.

5.Telnek a napok,

 megtelt az ősz kosara,

bőség kacsint ránk.

                                                     Foto: Steigerwald Tibor

Demeter Mária - Őszi haikuk

 

Hűség

Lila szeptember -

Őszikék védelmében 

korhadó fatörzs.

Nyomtalan

Avarhalom nő -

Időhaladtán napom

levált falevél.

Készülődés

A gyöngéd fénnyel

fák törzse tisztálkodik.

Ősznek ünnepe -

Őszi üdvözlet

Tengernyi levél

a Fa nagy pecsétjével 

cím nélkül küldve -

Balzsam

Dióolajban

sötétarany elixir.

Lényem beissza .

Az ég felé

Szilvakék lélek -

Éretten lemerülni 

a tisztulásba .

Szimfónia

A szél hangszerel .

Kórusban állnak a fák,

csigacsend moccan -

                                                                                   Foto: Steigerwald Tibor

Ruszka Zsolt: Spirituális szösszenetek

 ,,Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige. (János 1,1).Úgyebár az Ige , az cselekvést, történést kifejező szó. Ez volt az Istennél, sőt Isten volt az Ige  . Másképpen ez a Mozdulatlan Mozgató. A Zen Buddhizmusban pedig a Nem cselekvő cselekvés . Egy rövid történettel tenném érthetővé, mit is jelent ez a mindennapokban . Ez a valódi misztika  

A mester egyik tanítványa almát szedett. Megfigyelte hogy a reggeli felkelő Nap megpirosította a fák tetején az összes almát  Volt amelyiket teljesen, volt melyet félig , és volt olyan is amelyiket csak egy keveset, pírt festett rá . Mikor ezt elmondta a mesternek az így szólt nevetve  ; 

- Most e példán keresztül jobban megérthetitek mi is a Zenben a Nemcselekvő cselekvés. Az alma mi vagyunk. Akarattal sosem tudunk megpirosodni. De ha az énünket elhagyjuk, és hagyjuk a Napot hogy végezze a dolgát, vagyis cselekedjen, akkor megpirosodunk. Akkor megmarad a cselekedet, de nincs alanya, nincs ,, Én,,  aki cselekedjen , és így a nagy Én aki az Isten lesz a cselekvő bennem . 

Ez az áramlás is.

A mester egyik tanítványa elmesélte a következő történetet a mesternek . Vele történt meg.

A felesége fölött aludt, egy fából készült emeletes ágyban. A telefont a párnája alá szokta betenni. Reggel amikor megébredt,nyúlt is utána, nézze meg hány az óra. De leverte pont a felesége fejére. Aki arra ébredt fel. Akkor nem szólt semmit , de három óra múlva, amikor kérdezett valamit a feleségétől, ezt a választ kapta;

- Ne kérdezz ma tőlem semmit, mert a telefonod amikor fejbeütött minden gondolatot kiütött a fejemből.

Ezt hallva a mester nevetve így szólt;

- Remélem most akkor megértitek miért használ a zen mester botot, és üt egyet néha - néha a meditálók fejére.

Ruszka Zsolt: Mámor

 Mikor leszáll az este csendben,

szinte észre sem veszed. 

Lassan körülvesz a sötétség,

te kedvesed keresed.

Megfogod selymes puha kezét,

mintha csillag lenne az.

Szíved dobban egy óriásit,

Isten pedig felkacag. 

Mikor leszáll az este csendesen,

Teremtés hajnala ez. 

Férfi és Nő, képmása neki,

rajtuk keresztűl Ő szeret.