Én hang vagyok az Isten hangszerében,
Madárba beoltott félénk, árva jel,
Lekaszált mező hosszában – széltében,
Egy hálaének, mit magaddal viszel.
Én hang vagyok, melyet felkap majd a szél,
Szűk faodúkban, sziklák között élek,
Nem osztódom szét, ha eljön majd a tél,
S bár foszlányokra szaggatva a lélek
Nem ver hídat közted s köztem egy napon
És nem szólal meg Isten hangja bennem,
S habár nem hallasz már, látsz egy honlapon,
Csak érzed majd, hogy mit kell érted tennem,
- Ha nincs kinek sikoltsál feketében,
Én hang vagyok az Isten hangszerében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése