Recseg a hó, nyugodt a táj
Pihen a szél, s a szürke homály,
Amint a bujdosó felhőket
beborítja.
Szunnyad a kóró a földeken,
Szárait egy kövér egér
Rágcsálja némán, csendesen
szürke bundában.
Aranylik a nap, sugarait
Szelíden szórja szét, melyek
Vibrálva igyekeznek még áttörni
a sűrű levegőt.
A csend közösül az erdővel,
Békésen fogadja a lenyugvó tüzet,
Át-át villan fájai közt,
lankadó szempillával.
Fehér hálóköntöst öltött a láthatár,
Csak repdeső madarak
Vágják el szabálytalan vonalait,
s csak egy pillanatra.
Időközben az ingadozó fényforrás
Narancs-pirosra színezi
Az erdő mögötti hátteret, s halad tovább
zökkenőmentesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése