2014. május 30., péntek

Ruszka Zsolt: Csendlakás

                                                              Fotó: Steigerwald Tibor

Kis remetelak
hol szeretet születik.
Vidd ki világba.

2014. május 25., vasárnap

Ruszka Zsolt: Ismeretlen

                 Fotó: Steigerwald Tibor


             Pszichológia
             ma ezt csinálja-rendbe
             teszi énemet

             A megoldás nem
             ez, hadd döljön le énem-
             misztika útja

2014. május 24., szombat

Májusi meghívott: Szonda Szabolcs

Az irodalmi önképzőkör májusi meghívottja Szonda Szabolcs műfordító, könyvtárigazgató, "A műfordítás örömei és gyötrelmei" témával tartott előadást. Köszönjük szépen.




2014. május 22., csütörtök

Ruszka Zsolt: Szépség


Mária fénye világít a sötét éjszakában,
megyfa ágain nevetve tanyát vert a csend.
Messzire űzve el tőlem a szomorúságom,

mely alól Krisztus jött vidáman felém.




Para Olga: Tövishát

a tövise csontig hatolt
nincsen orvos ki kiszedje
és élőn is eleven holt
porrá mállik minden kedve
ki itt teng-leng erre szédül

nincsen Út se innen vissza

Tövis tépi Bogáncs bántja
se öröme se barátja
sovány földje kevés bére
hűségének nagy az ára
mégis marad vár csodára

Tövis tépi Bogáncs bántja
itt a Hűség Fellegvára

(1994 )

Para Olga: TÁNC, TÁNC... HALÁLTÁNC

                        „úgy táncolnak Lelébe,
                         mint a paszuly a lébe”
                                                                                                           
                        -80-ban még táncolunk                 (Székelyudvarhely)
                   
tánc tánc
férfitánc                                       (zsibai)
                       
                        de elveszik hamar  kedvünk...
                        más táncol már mihelyettünk…
                                                                                   
„be a SORBA
                                                                                                  ki ne lógj”
                                                                                                           
           „járd ki
 lábam”
 ne inogj

 nem pa
 rancsol
 senki most

                        csak a szeku sziszegi
                                               
                                                                                                „be a SORBA
                                                                                                  ki ne lógj”

                         de mi lógni is szerettünk
                         más táncol már mihelyettünk

                         sokkolt évek jöttek sorba
                         testünk tûrte csikorogva

                         s csikorgásba roppant bele
                         testem-lelkem jobbik fele...

                        „párosával szép az élet”
                         80       82       84       86

                         gyûltek évek és a sok sokk
                         s gyûlnek új diagnózisok
           
                         D/1       D/2     D/3    D/4

                                    be be
                                    legbelül
                                    míg a Vihar
                                    mind elül

                                    benn a legjobb
                                    a melegben
                                    valami kis
                                    védelemben

                                    be be
                                    legbelül
                                    a lélek mélyén
                                    homály ül

                                    jobb a mélyben
                                    lélekmélyben
                                    valami kis
                                    védelemben

                                                   1986.
be a SORBA
                                                                                                  ki ne lógj”

                        „ugorj gyorsan míg nem késõ
                          nyugalom vár a legvégsõ”

                         de ugorni sem merek pe
                         dig halni lenne oly remek..
.
                         élni-halni sem merek
                         és csak mindig rettegek
                       
                                    be be
                                    legbelül
                                    míg a Vihar
                                    mind elül

a Fellegek tornyosulnak
                        bennem mindent összezúznak

1994. júl. 26.!
                                               
                                    Tánc tánc
                                     ífjútánc

                                     hullám hátán
                                     Haláltánc

                        csupa csonka család lettünk
                        más is sír már mihelyettünk

                        csupa csonka család lettünk
                        mint Mohácsnál úgy vesztettünk

                        s sokkolt évek jöttek sorba
                        fogunk tört már a sok sokkba
                        s az iszonyú Fájdalomba...

                                                            oly távol elérhetetlenül
                                                            az égen újabb CSILLAG ül
                                                           
                                                            kereshetem életemben
                                                            hiába hiába minden...

                        csupa csonka család lettünk
                        más is sír már mihelyettünk

                        testem-Lelkem Bánat Kútja
                        belehal a fájdalomba...
                                                                                          (Lele, 1996.)                                            


2014. május 15., csütörtök

Steigerwald Tibor: Momentum


halk esőcseppek
tappancsai áztatják
kávéscsészémet



Ruszka Zsolt: Észrevétel (Karcolat)

Beteg körülöttünk minden,
benne van a levegőben, érzem,
fejsze csattogását hozza felém a szél.


A betegségnek pedig a neve Én.

Ruszka Zsolt: Konokság (Tanka)


   













          Ennyi az élet-
Földre esett levelek
Látványa fájó.

Mégis valaki bennem
új életet fakasztott.

Józsa Attila: Utóhangok az Örömódához

A koncertteremben most már csend honol,
a folyóson reccsen titokban egy asztal
-a felállva tapsoló közönség látványa
ünnepet gyújt bennem, megvigasztal…

Te nem vagy itt – s a karmester egy percig,
bár felszabadult, arcán volt még gyötrelem
-zenében gazdag életemhez, uram
csak az utolsó akkordot követelem!

Józsa Attila: Alázat

köszönöm, Atyám, hogy befogadtál mégis
Noé bárkájába az özönvíz idején,
bár azóta a téged dícsőitők tömegében
lehajtott fejjel állok a sor végén…

2014. május 4., vasárnap

Józsa Attila: Jelentés az űrből (válaszvers a S.I.K.E.R.-eseknek )

Nem, barátaim, a „Parnasszus” nem halt meg,
Bár vadássza most éppen már az ezredik,
Mint a Phoenix-madár hajnalodó égen
Tulajdon hamujából újjászületik!

S szárnyalni fog messze, a kék hegyeken túl,
És angyal pengeti lantját, amíg várja,
Egy koncertteremből felhallatszik hozzá
A „Rabok kórusának” áriája…

De ti, barátaim, őt már nem látjátok,
Ködfüggönyt húz mögéje lágyan majd a szél,
Ő már jeges csúcsok árnyékában ível,
S megbocsájtásában maga Isten zenél!