A koncertteremben most már csend honol,
a folyóson reccsen titokban egy asztal
-a felállva tapsoló közönség látványa
ünnepet gyújt bennem, megvigasztal…
Te nem vagy itt – s a karmester egy percig,
bár felszabadult, arcán volt még gyötrelem
-zenében gazdag életemhez, uram
csak az utolsó akkordot követelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése