2015. október 21., szerda

Tóth Mónika: Versek

Anorexiás magány
Vérmes szemekkel köszönt reám reggel,
pulzusom lüktet, gyomrom korog,
dél van, nem jöttél, bolondot járatod velem,
könyörületed elmaradt, minek rágódni,
nem a stílusod,
megtennéd, nem önmagad lennél.
Pusztulj el a boldogságban,
elpusztulok anorexiás magányomban.

sohasem
                Gheorghe-nak
    villanykörte lehetnék 
    soha sem égnék ki 
    szobádból


különbség
szép hosszú vers vagy 
én rövid 
ékezetlen  haiku vagyok


Gondolatok a szerelemrõl
1
mi a szerelem?
forró csokoládé
tejszínhabbal
 
2
Mi a szerelem?
véres naplemente

1980




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése