Csak a jelen pillanat képes emlékezni.
Hogy mi volt, lényegében nem lehet tudni.
Utamat a cserélődő halottak közt járom,
Nevük, számuk más lesz, egy, kettő, három…
Csak az létezik, minek léteznie kell.
Csak olyan történés, mely meg se született,
egy faágon csüngenek, mely ki se nőtt még,
csak mint egy kísértet, elszenesedett
Mindössze elfásult testem létezik,
a kőből való utolsó, az öreg,
hallja bánatom a születendő kutyákat,
míg születendő embereket ugatnak meg.
míg születendő embereket ugatnak meg.
Ó, valójában csak ők fognak létezni!
S mi, kik a pillanatban lakunk hiába,
csak egyéjszakás álmok vagyunk s ezer lábbal
szaladunk a szélrózsa minden irányába.
Fordítás: Józsa Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése