Közeledett a Karácsony. A kispap éppen prédikációját írta, amikor kopogtak nála. Legnagyobb meglepetésére a mester állt az ajtóban. Egy falinaptárt szeretett volna vásárolni. A kispap udvariasan kiszolgálta, közben pedig arra gondolt, itt az alkalom ezt az embert megtéríteni. Így szólt hát hozzá:
- Remélem Karácsony napján is fogunk találkozni a templomban. Ugyanis az a megtiszteltetés ér mindannyiunkat, hogy a Püspök Atya, aki az egyik legkiválóbb teológus is, fogja a Szentbeszédet mondani.
A mester szelíden ránézett a kispapra, és így szólt:
- Fiam az élet a legnagyobb teológus, nem a püspök Atya. Épp egy éve pont karácsonykor temettem el az édesapámat. És ezek után azt hiszed a Püspök Atya tud nekem valami újat mondani?
Mély csend ereszkedett le a szobára. A mester pedig elköszönt:
- Dicsértessék a Jézus Krisztus. Azzal elhagyta a szobát, hona alatt a falinaptárral. A kispap pedig.......
Ui. Ahány ember annyiféle végkifejlet. Ezért szép a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése