Józsa Attila: Morzsák a lyukas szalmakalapból

Falusi elégia

Névnapján az öreg székely megfejte a Riskát,

s észbe kapott: a kéményen felejté a bicskát,

szökött volna ki az ajtón s átesett a széken,

farkával a jámbor állat akkor vágta képen.

2O16.I.7

Együgyü mese

Volt egyszer egy sánta kos,

úgy hívták, hogy Domokos,

sovány is volt, szőre lógott,

nem viselt már rég kolompot,

s egyszer kicsapták a rétre,

ugrándozhatott is végre

kedve szerint s minden bokrot

úgy ahogy volt, megkopasztott.

Igen ám, de bolyhos szőre

míg kiért a legelőre

bogáncsokkal telt meg s itt-ott

csomókban hullt,úgy virított

egy-egy bokor hegyén-hátán,

mintha ott ülne a sátán...

Estére már fázott a kos

s hiába volt nagyon okos,

nem tudta azt kitalálni,

hogy bundában nem fog fázni,

a berbécstől kért hát egyet,

s enni kezdte mind a meggyet

a bundában nem volt folt

- ez csak hazug mese volt!

(2O11.VI.3O)

Névtelen hősök, névtelen korok 

Hősünk elment gombát szedni,

de  helyette enyelegni

volt csak ideje egy bárban,

harmincnyolc s fél fokos lázban...

Ám a bárban nem volt gomba,

csak egy kifestett szexbomba,

tette a lábát keresztbe

s belekavart a levesbe,

amely előtte gőzölgött

s kért hozzá két jó hideg sört.

Hősünk nézte, egyre nézte,

szőkesége megigézte,

köd ereszkedett le rája,

zsibbadt keze, lába, szája,

s két deci konyakot kért még,

odakinn már borúlt az ég,

villámlott és dörgött szörnyen

s eltökélte kőkeményen

hogy a szőkét táncra kéri,

púlzusát közben megméri,

ontja majd a nagy szöveget,

gyakorolt már rá eleget...

De amikor indult volna,

s várta, bár csak még dalolna

latino-zenére szíve,

szemöldökének az íve

a döbbenettől ráncos lett,

mert most a  szexbomba helyett

csak nagy üresség tátongott,

hősünk gyomra is már korgott

s megkérdezte egyik pincért:

nem látta a szőke cincért ?

„Tíz után lépett le jóval

egy hatalmas vizilóval...”

-válaszolták mosolyogva,

két jeges koktélt kavarva.

(Hát az élet ilyen, pajtás,

te sem kellesz jobban, mit más...)

Hősünk elindult az úton,

csúszós volt nagyon a beton

s mintha dőlni akarózna,

szembe jött egy villanypózna!

-Az istenit, állsz már félre !

Haza kéne jussak délre...

De a pózna nem tágított,

hősünk folyton belebotlott,

jobbra, balra próbált menni,

nem is állt útjába semmi,

s észérvei se maradtak:

- Szentséges ég, befalaztak!

(2OO6.III.23)