Egy ember meghalt. Úgy ahogy ilyenkor lenni szokott, két angyal jött utána. Elvitték a mennyországba. Ahogy beléptek az ember csodálatos zenét hallott, ami betöltötte az egész mennyet. Mindenki Istent dicsérte. Ki énekkel, ki másképp. Leültették a váróterembe az embert, és magára hagyták. Itt ült egy napot, kettőt, hármat. Készült az Isten elé. Rosszul érezte magát. Én és az Isten. Mi az ember, Istenhez képest. Nincs az a szent élet, aminek birtokában eléje lehetne állni. Egyszer csak azt vette észre, titokzatos csend öleli körül. Ebből a csendből egy titokzatos jelenlét áradt. Aminek ő is részese volt. Hagyta hogy vegye őt birtokba ez a titokzatos valami. És ekkor megértette: Nincs kinek énekelni, A mennyország üres. De az üresség mélyén....... Ekkor elengedte Énjét és az üresség részévé vált. Mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése