Borbáth Sándor: Megmaradunk

Mozdulatokban, egy kihűlt ölelésben
tavaszébredésben, visszarévedek
hangod érintésed, érzem a színeket.

Egy virágillatába, bódult elmúlásban,

azt hiszem mára értettelek végleg meg.
Nem hozhat minden virág gyümölcsöt,
termékeny hajnalhasadást a mába.

Vonzott égetett a nyár, köszönöm,

hogy vagy, hogy maradtál - megmaradtál.
Ragaszkodom, görcsösen dolgokba kapaszkodom
csillagokba fellegekbe, éjfekete szemeidbe,
találom fel újra magunk, ugye maradunk,

megmaradunk ?