Trappista szerzetes volt. Éppen szolgált a templomban az oltár körül. Töltötte a poharakba a vizet és a bort. Közben arra gondolt, amit a pap mond a szentmisében:
- ,,Íme hitünk szent titka”. Ekkor a szívében megszólalt a csendben egy hang, ezeket mondta:
- Fiam a víz a te és mindenki emberi természete, a bor az Én Isteni természetfeletti természetem. Így te is és mindenki Istenember. Az emberi természetre építettem az Istenit.
,,A víz és a bor titka által részesüljünk Istenségedben, miképpen te is részesültél emberségünkben”. A szerzetes sírva fakadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése