Februárban van
Az én születésnapom.
Egyedül vagyok
Bent a szobában ülök
És a csendet hallgatom.
Érzem a csendet,
Ahogy lényembe hatol.
Mozdulatlan vagyok
Lelkem utánad vágyik
Csendben feléd araszol.
Lelkem lelkeddel
A csendben eggyé válik.
Nincs már szenvedés
Minden probléma és gond
Alanyomról lemállik.
Lelek suttog
VálaszTörlésHangja meg elenk
Regi idok alatt
Kovacsoltak
Vajon mit mond.
Ag hajlik,
Az ido alatt,
Patak hangja,
Varom a tavaszt,
Meg nem csorgedez.
棒が曲がれて、
時間の間に、
細流音
春を持って、
まだ滴ない。
Hullamzo pillanat,
Kavarog az ido,
A fak suttognak,
Buddha hangja,
Hallatszik messzirol.
浮き腰時、
時が掻き回せて、
木は囁き、
御釈迦の声は、
遠くて聞法。
Rohano folyo,
Beka csobban,
Fust felszall,
Kerget az ido,
Almodik egy halovany
fenysugar.
滲むの川、
蛙が跳ねれて、
煙は上げて、
巻狩りの時間
生白い光線が夢を見る。
Formal a nap,
Csendes arnyekot,
A tavolban
Fulemule hangja,
Nyikorog egy ag.
日は成して、
穏やか遮光、
遠くての、
小夜鳴き鳥音、
きしきし枝で 。
Atlepi hatarat,
A hivalkodo batorsag,
Arnykent suhan,
Regi emlekeket,
Bontogat a jelen.
果てしを踏み越えて、
行進雄武、
幻夢での滑て、
昔の思い出すと、
ややあっては繰り拡げる。
Homok tancol
Arnyakat formal
A lemeno nap
Emberi sorsok
A hullamok gyurujeben.
砂は踊り、
夜陰を成して、
日の入りは、
人的の宿縁、
波でのサークレットに。
Vegtelen kekseg,
Hullamzik a batorsag
Ujjaszuletnek es szertefoszlanak,
Az emberi eletek,
Felhokben olvasom almaim.
常青味
鋭気は周波
人命は
生まれてと散る
雲で夢を読む。
Kohid alatt
Piheno level
Szel kavarog
Lassan kering
Kerulom az emberek szemet.
石橋下
休らうの葉は
風が碾く
ゆっくり 流れて
人の目を疎む 。
Az ido folyamaban
Kinyujtja kezeit
Csipetnyi fohasz
Az eletet befedi
Egy tavaszi reggelen.
時の川
一撮の願い
手を出して、
生活と塗れて
春の朝での。
Sistergo sivatagban,
A kovek beszelnek,
Mintha a szel is
Otthagyna nyomait
Megmoccan egy fuszal.
石も話す、
じいじいの屑、
風も恰も、
気色を残す、
草は戦ぐと。
A tagas egen,
Felok utjan,
Kusza gondolataim,
Mint forrasban tukrozodo,
Pislakolo gyertyafenyek.
広い空、
散漫思い、
雲の道、
細流のように、
瞬く星と。
A napnak
Halvany sugarai
atszovik a vilagot
Buddha
A szivemben.
太陽の
青白光
釈迦牟尼と
人間に反る
心なりけり。