Krisztusunk, Te értünk meghaltál a kereszten,
s a véráztatta lepel elkínzott testeden,
a sötét bűn pecsétjét örökre hordozza,
hogy lelkünknek béklyóját végleg feloldozza.
Annyi könnyet lemostál áldozatod révén,
hogy bűneinknek hada a pokol peremén
enyészettől emésztetten megtisztulhatott.
Atyád nekünk, bűnösöknek megbocsáthatott.
Mivé lett a véred, mely bűneink lemosta,
és sorsod a testedet hiába taposta,
ha a szenvedésednek ára ily hasztalan,
zokog a lélek és a szív, oly vigasztalan.
Úgy álltál ott, meggyötörten, kiszolgáltatva,
fejeden égett, izzott a töviskorona.
Az öt sebből a vér és víz hiába fakadt,
ha a földön a bűnök áradata maradt.
Meghurcoltan tépett a sors, álltál a Golgotán,
megremegett a világ szíve a kálvárián.
Áldott lelked átöleljük mély alázattal,
mert szívünk együtt dobban a Te fájdalmaddal.
Te értünk voltál, s áldozattal adtál nekünk,
és atyai jóságodtól mindig kérhetünk.
Add meg, kérlek, nekünk, hogy méltón szolgálhassunk,
segíts, hogy bűneinktől megszabadulhassunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése