2016. március 27., vasárnap

Zárug László: Bocsásd meg

Krisztusunk, Te értünk meghaltál a kereszten,
s a véráztatta lepel elkínzott testeden,
a sötét bűn pecsétjét örökre hordozza,
hogy lelkünknek béklyóját végleg feloldozza.

Annyi könnyet lemostál áldozatod révén,
hogy bűneinknek hada a pokol peremén
enyészettől emésztetten megtisztulhatott.
Atyád nekünk, bűnösöknek megbocsáthatott.

Mivé lett a véred, mely bűneink lemosta,
és sorsod a testedet hiába taposta,
ha a szenvedésednek ára ily hasztalan,
zokog a lélek és a szív, oly vigasztalan.

Úgy álltál ott, meggyötörten, kiszolgáltatva,
fejeden égett, izzott a töviskorona.
Az öt sebből a vér és víz hiába fakadt,
ha a földön a bűnök áradata maradt.

Meghurcoltan tépett a sors, álltál a Golgotán,
megremegett a világ szíve a kálvárián.
Áldott lelked átöleljük mély alázattal,
mert szívünk együtt dobban a Te fájdalmaddal.

Te értünk voltál, s áldozattal adtál nekünk,
és atyai jóságodtól mindig kérhetünk.
Add meg, kérlek, nekünk, hogy méltón szolgálhassunk,
segíts, hogy bűneinktől megszabadulhassunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése