Sodor a szél mint egy levelet,
kirándulok ismeretlen tájakon,
élvezettel nézem a szérűt,
s a gólyafészkeket a házakon.
Idős bácsi hajtja tehenét,
közben kukorékolnak a kakasok,
a kanyarban egy Krisztus kereszt,
akit még az idő is elhagyott.
Szívem pontosan erre vágyott,
kitaszítottá lenni koldusszegényen,
fennakadtam a tövisek között,
és Krisztusnak volt akivel beszéljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése