Józsa Attila: Szikrák egy harmadik évre

Kegyelem

sírnak a vének –

jócselekedeteik

vissza köszönnek...

Vallomás

közelségedben

szép, nagyratörő álmunk

békévé símúl...

Eszmélet

bűnbánat nélkül

gerenda-cipelésünk

egyre nehezebb...

Ünnepvárás

Nagyszombat csendje

-neked is citerázik

az Úr angyala...

Depresszió

kerül az  álom –

magányom havas táját

vég nélkül járom...

Eszmélet

legyél a halál

árnyékának völgyében

lámpahordozó!

XXI. század

érzékelünk még

valóság-foszlányokat

-tablettfüggőség...

Fohász

lelkem vezekel

bújnék Isten arcához

egészen közel...

Fekete humor

hódít a reklám –

régi szerelmeimről

a port lefújnám...

Beletörődés

rácsok,lakatok –

jóval hatáskörükön

kívül lakhatok...

Hitvallás

a bukdácsolók

s magasan szárnyalók közt

gerinces maradj!

Előérzet

vész jön utánad,

ha este a megszokás

veti meg ágyad!

Elidegenedés

rezzenéstelen

maszkok között járunk az

út másik felén!

Szikrázó szegénység

üres a kamra –

gondok szántják arcunkat

mosolytalanra...

Felismerés

zárt ajtók mögött

lopakodik életünk,

akár egy tolvaj...

Szerzetes-ima(Ruszka Zsoltnak)

hagyjál el mindent

- alázatod fényében

meglátod Istent!

Illuziók

hordozgat a szél

szikrázó szegénységben

virágillatot...

Ceruzarajz

az önsajnálat

hálójában vergődünk,

partra vont halak...

Apokalipszis

már semmim sincsen

- egy napon kiköltözik

belőlem Isten...

Útvesztő

ködbe hull szavunk –

újévi fogadalmak

között baktatunk...

Lóhalálban

már nem pihenünk,

csak nyilvános vécékben,

két vonat között...

Sorstalanság

üvöltő szélben

cipeljük a sorsunkat

hóbuckák között...

Pillanatfelvétel

árnyékok futnak

- csak haszonélvezői

szürke koruknak...

XXI. század

rég betelt már a

lelki szemetesláda

- eltüzeltük mind...

Parti séta

kattan egy-egy zár –

a bolondok hajója

nézd, mindenkit vár!

Definíció

gyermekek orrán

elolvadó hópelyhek –

ilyen ez a lét...

Csillagösvény

fény-árnyék játék

csupán egész életünk

-napfogyatkozás...

XXI. század

becsukott szemmel

a múlt és jövő között

szágúldunk vakon!

Hitvallás(Kovács István tiszteletes úrnak)

bízva járjad be

életednek mélységét

s magasságait...

Öregkor

az emlékezés

harangjai szólnak már

napnyugta után...

Másfajta világvége

senki nem köszön

nekünk és már utánunk

jön a vízözön!

Akasztófa-humor

csendre szomjazunk –

mi marad a futásból ?

- Repedt csizmatalp...

XXI. század

fél lábon megyek

célom felé ugrálva,

mint a verebek...

Credo

szeressük kiknek

lelke megérinthető

hétköznapokon!

Esztelenség

kötéltáncosok

szaltóját gyakoroljuk

két ünnep között...

Holtvágányon

parázson járunk –

vörös szőnyeget terít

elénk halálunk...

Gyermekkor

vándorfelhőkön

szállunk álmaink felé

s pici pont a Föld...

XXI. század

sok megalkuvás

köti gúzsba életünk,

mint a liánok...

Káprázat

látunk, de rosszul:

a gőgtől tükörképünk

darabokra hull...

Ítéletnap

az Úr haragja

utólér a lelkem szűk

sikátorában...

Folyamat

idő menekül

mindenkori szerelmek

hídján keresztül...

Bevándorló dal

ne ítélj el hát –

két vonat közt cserélek

kenyeret s hazát...