Zárug László: Lelkemnek otthona

Ráférne lelkemre egy nagymosás,
vagy egy alapos kitárulkozás.
Van benne gyom, s konkoly búza között,
a kegyetlen élet beleköltözött.

Világnak nyűge, huncut mágia.
Hol késik az Eukarisztia?
Valaki felkínálta már talán?
Csillan a pohár, utolsó vacsorán?

De vajon mi rejlik a pohárban?
Életem telt e pohárra vártan.
Biztosan ez amit kerestem én?
Parányi pohár életem tengerén.

Behunyom szemem, látom önmagam,
Istenem de nagy vagyok általam!
Óh, nem volt más csak önépítkezés,
befeletekintés, önrendelkezés.

Segítsetek hát, varrjatok ruhát,

díszítsétek lelkemnek odúját!
Ha meglátogatnak majd valakik,
hadd lássák ők is, odabent ki lakik.

                                                                                 Fotó: Steigerwald Tibor