Ég hajlik,
Az idő alatt,
Patak hangja,
Várom a tavaszt,
Még nem csörgedez.
棒が曲がれて、
時間の間に、
細流音
春を持って、
まだ滴ない。
Hullámzó pillanat,
Kavarog az idő,
A fák suttognak,
Buddha hangja,
Hallatszik messziről.
浮き腰時、
時が掻き回せて、
木は囁き、
御釈迦の声は、
遠くて聞法。
Rohanó folyó,
Béka csobban,
Füst felszáll,
Kerget az idő,
Álmodik egy halovány
fénysugár.
滲むの川、
蛙が跳ねれて、
煙は上げて、
巻狩りの時間
生白い光線が夢を見る。
Formál a nap,
Csendes árnyékot,
A távolban
Fülemüle hangja,
Nyikorog egy ág.
日は成して、
穏やか遮光、
遠くての、
小夜鳴き鳥音、
きしきし枝で 。
Átlépi határát,
A hivalkodó bátorság,
Árnykent suhan,
Régi emlékeket,
Bontogat a jelen.
果てしを踏み越えて、
行進雄武、
幻夢での滑て、
昔の思い出すと、
ややあっては繰り拡げる。
Homok táncol
Árnyakat formál
A lemenő nap
Emberi sorsok
A hullámok gyűrűjében.
砂は踊り、
夜陰を成して、
日の入りは、
人的の宿縁、
波でのサークレットに。
Végtelen kékség,
Hullámzik a bátorság
Ujjászületnek es szertefoszlanak,
Az emberi életek,
Felhőkben olvasom álmaim.
常青味
鋭気は周波
人命は
生まれてと散る
雲で夢を読む。
Kőhíd alatt
Pihenő levél
Szél kavarog
Lassan kering
Kerülöm az emberek szemét.
石橋下
休らうの葉は
風が碾く
ゆっくり 流れて
人の目を疎む 。
Az idő folyamában
Kinyújtja kezeit
Csipetnyi fohász
Az életet befedi
Egy tavaszi reggelen.
時の川
一撮の願い
手を出して、
生活と塗れて
春の朝での。
Sistergő sivatagban,
A kövek beszélnek,
Mintha a szél is
Otthagyná nyomait
Megmoccan egy fűszál.
石も話す、
じいじいの屑、
風も恰も、
気色を残す、
草は戦ぐと。
A tágas égen,
Felhők útján,
Kusza gondolataim,
Mint forrásban tükröződő,
Pislákoló gyertyafények.
広い空、
散漫思い、
雲の道、
細流のように、
瞬く星と。
A napnak
Halvány sugarai
átszővik a világot
Buddha
A szívemben.
太陽の
青白光
釈迦牟尼と
人間に反る
心なりけり。
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése