Az irányt már tudom, a végső úton egyenes az út, már látom. Visszafele is látok már, tudom, melyik útra nem kellett volna térnem. Mint városi utak térképe bomlik ki bennem az életem útjainak ingoványos talaja, az utak igézete, hite, hogy végtelen hűségből csak be az ingoványba, süppedőbe, csak egy lépés kellett volna, de ez az egy a legnehezebb.
A szerelem gyűrűjéből, bűvköréből nem tudsz kilépni, eddig a te határod, meg se próbálod, mert el se gondolod, lehetne, kellene, mert megrögzött benned a hűség. Hiába látod, hogy a hűség tárgya állandóan el-eltűnik, hiába mondják, te csak hiszed tovább, hogy ez nem igaz.
Magadból indulsz ki. Te nem gondolsz rá, ő teszi, ki-kilép a körből, kilép, kiszökik, kibeszéli gondolataidat, valamennyit.
– Milyen naiv voltál, régi Énem…
Begubóztam, s vártam, vártam, a repülésről ábrándoztam, mint gyermekkoromban, sok évig, éjjel a pataki hatalmas udvaron vettem egy mély lélegzetet, és a képzelet szárnyát kiterjesztve repültem. Felhőtlen az ég és felhőtlen hittel hittem a tudásban, megtapasztaltam a repülést, az élményt, a szabadságot, a vágy és az akarat egyesülve lebegett, és leírhatatlan öröm volt, ma is érzem a sugárzását, ma a 60. születésnapomon.
– Isten éltessen, Édes mai Énem, bocsáss meg a múltbeli tévelygőnek, mert a megbocsátás is Isten műve benne és benned, és akiről azt hitted, elvette, pedig csak hazaintette… Az út intés volt.
– Térj észre, Ember! Nincsenek körök, csak benned, lépd át őket, lépj ki a körből, lásd az Utat, ez vezet Öcsikédhez, hogy mikor, azt én majd megszabom, te csak oldogasd az élő szeretteid napi apró gondjait. Én kiraktam kockákkal az utadat, keresd meg a széjjelvert viharokban szerte repülő kockáit, mind megvannak, ma is kirakhatod, hogy lásd, hol tévesztettél Irányt. De Irányt váltani is tudni kell időben: íme, itt vannak a Kockák, rakd össze, úgy épül a lélek, ha képes egy időben lépni előre és vissza, de csak azért, hogy tudd: a kockák mind megvoltak, te válogattad őket, légy újra gyermek, s rakd ki végre vágyad és igényed szerint, ne a mások elvárásait nézzed, és én elvezetlek majd Öcsikédhez, ha a megfelelő Idő elérkezik.
(Sepsiszentgyörgy, 2016.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése