Piros ruhás lány
esőben almát evett-
mosolya huncut.
Esti friss szellő
meghúzta a bajusszam
kezére üttem.
Haját fésülte
a lámpafényben, csókot
loptam tőle én.
Lehulló levél
megzavarta a csendet-
Isten is gyászolt.
A mindenható
csak csendháborításért
fog számon kérni.
Ügyefogyottan
mókus ugrál faágról
faágra némán.
Ne turistaként
élj saját lényedben lelj
otthonra benne.
Minden ami él
haláltáncot jár tanú
a csillagos ég
Harmatos fűben
mezítláb futkározik
játszik az Isten
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése