Részegen bandukol az ősz, sáros mint a mezei utak,
dülöngél úgy megy akár egy szénás szekér,
nyomában lehullott gyümölcs után kutat,
toporzékolva a hold, s enni kér.
Hangja eljut az erdő mélyére,
felzavar minden ott élő állatot.
Hideg télnek nézünk hát elébe,
s az ősz is egyből kijózanodott.
Vállára vette színes palástját, beleveszett a ködbe,
kereste őt a nap eloszlatva a homályt.
De amit talált az őt is lenyűgözte,
az erdő tündöklő pompába öltözött.
Elszégyellte magát a Nap, oly szép volt az erdő,
de aztán gondolt ő is egy nagyot.
Fényével gazdagabbá tette hát a látványt,
s egész nap az erdő fölött ragyogott.
Fotó: Steigerwald Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése