Elindul most a végtelen éjben,
a magasban már várja a hajnal,
feloldódik, féktelen időbeni
száll a lélek, mint érzés egy dalban.
Tegnap még itt járt a síró fák közt
és leborult, ha véget ért a nap,
a szívébe még remény költözött,
ha szállni látott síró madarat.
És elindul a végtelen éjben,
a magasban már bomlik a hajnal,
felszívódik, a végtelenségben
száll a lélek, mint érzés egy dalban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése