Rég elporladt a pásztorok csontja,
műemlék sincs a jászolnak helyén,
ködbe fúlt az álmok horizontja,
ma füst szivárog a hegy tetején -
csak vonszoljuk magunkat a hóban,
kongó harangra meg se rezzenünk,
karácsonyi fehér virradásban
nem bírjuk nyitva tartani szemünk,
mert megvakít az álszenteskedés,
a káprázatos színpompa is fáj,
gyermekmosollyal jön az ébredés,
gyermekmosolyban fürdik meg a táj
-álarcaink pörögnek a szélben,
az ünnep közvetlen közelében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése