Mindketten szenvedélyesen fénylettek a végtelenül egyhangú ürességben. Önmagukban fölébredtek. Meg nem fejtett álmaik valósággá formálódtak. Szenvedélyük messzelátó sugarait elnyelte a néma és sűrű sötétség.
Hosszú vágyakozás és várakozás után, megpillantották sejtelmességüket. Egyre hatalmasabban meg tisztábban szemlélték lassú közeledtüket. Növekedtek, csak növekedtek… Közelebb, meg közelebb kerültek egymáshoz csodálva szépségüket és rejtélyes hatalmasságukat. Egymás mellett haladtak el. Felhőzetükkel könnyedén megérintették egymás felszínét. Aztán egyre mélyebbre meg mélyebbre ereszkedve szemlélték hasonlóságukat, különbözőségüket. Hűvös szelek és langyos szellők árasztották el átszellemült testüket. Mintha megállt volna minden, csak egymásban léteztek. Vágyakozó szívvel és szellemmel hallgatták a szférák zenéjének vontatott és titokzatos tételét. Nem is sejtették, hogy megfejtették az Univerzum örök koanját. Úgy érezték mintha az örökkévalóság királyi palotájában szeretkeznének. Senki sem tudja, meddig tartott e szent pillanat, néhány másodpercet vagy több évezredet?
Beteljesült vággyal meg letisztult akarattal folytatták néma és alázatos életútjukat, szeráfi aranyhangszálként tolmácsolva a szférák sugalló üzeneteit…
…valahol megszületett egy gyermek, Jézusnak hívták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése