Vihar van, a fagyott rétek fölött
a zord szél őrült táncát járja.
Nem kérdezett, csak amúgy beszökött
az éjben,az év januárja.
A hóhullás mint fátyol úgy lebeg
szétterülve nagy tereken át,
és útitársként mellettem lépdel
beborítva lábaim nyomát.
Vándorúton lassan tudtam jönni
észrevétlen szöktek az évek,
ó rongy élet, tudtalak szeretni!
még emlékszem s álmodom véled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése