Zárug László: Tüzes jégcsapok

Tüzes jégcsapok, ti érzitek-e a kínt,
jégcsappá dermedt lelkeknek sóhaját?
Érzitek a tüzet, mely lassan emészt,
halljátok pokloknak örömódáját?

Ti izzó jégcsapok, jéghideg világ,
jeges kezekkel markoló forróság.
Lefut a veríték, de reccsen a jég,
ősjegek melege, mint a szalmaláng.

Oh, forró jégcsapok dermesztő szobra,
elszállt az élet szíveknek belsején.
Hova tűnt a tűz, az életnek tüze?
Reszket a lélek reményeknek egén.

Tüzes jégcsapok, talán ti is fáztok?
Szivárványnak hője nem kelt életre.
Kialszik a tűz, s a dermedt jégcsapok,
jeges emlékek maradnak örökre.

                                                                                Foto: Steigerwald Tibor