Anna lázasan készülődött 75. születésnapjára. Egy héten keresztül takarított, rendezett, port törölt, szemétbe dobott fölösleges kacatokat. Vasárnap délutánra csillogott a lakás. Örömét egyetlen dolog árnyékolta be: hogy nem jöhetnek el a gyermekei. Lányának egy továbbképzőre kellett utaznia, munkahelyi követelményét nem hagyhatta figyelmen kívül. Fiai egy társas utazásra fizettek be, görögországi útjuk történetesen egybeesett a születésnapjával. Ellentétes érzésekkel hadakozott, boldog volt, büszke, hogy legalább ők eljuthatnak az Athos hegyre, a Meteorákhoz, fényképeket készíthetnek az Akropoliszról. De irigykedett is rájuk, fájdalom kerítette hatalmába, eszébe jutottak szürke életének nélkülözései... Húsz éve özvegy volt, férjét vírusos tüdőgyulladás vitte el.
Élete utolsó szakaszában nem küzdött anyagi gondokkal, főkönyvelői állása szép nyugdíjat biztosított számára. Úgy érezte, élete beteljesedett, gyermekei révbe értek, kitaposták az ösvényt maguk számára, hat unokája külön-külön egyéniség, tanulmányi előmenetelükben nem volt panasz.
Anna minden gondolatával őket kereste, értük díszítette ki a lakást. Az ünnepi ebédet gondosan állította össze, húslevest, krumplipürét készített bécsi szelettel, csokis palacsinta volt a desszert, puding. Születésnapi tortáját tejszínhabbal vonta be, kifogástalanul nézett ki.
Összerezzent, mikor megszólalt a kaputelefon, szíve torkában kalapált. Nemsokára mind a hatot megölelhette, gyorsan bújtak ki az ölelésből, sáros bakancsokkal végig gyalogoltak volna az előszobán, ha erélyesen nem szól rájuk. Csak egyiknek jutott eszébe köszönteni őt futólag, mikor az illemhelyre kérezkedett. A megterített ünnepi asztal mellett elrobogtak, birtokba vették a nagyszobát, valamennyien felkucorodtak a széles franciaágyra, kezelésbe vették a magukkal hozott táblagépeket, okostelefonokat. Haton hatfelé beszéltek, nagyokat nevettek, míg néztek egy-egy videót, kihúzták magukat teljesen a hétköznapok áramköréből, erősebb volt a virtuális világ vonzása...
Annához egyikük se szólt, mintha nem is létezett volna. Az ünnepelt egy hangot se tudott kiszűrni a kakofóniából, gyomra görcsbe rándult, hullni kezdtek a könnyei a gőzölgő laskalevesbe.
A másvilágra kívánkozott...
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése