A magas hegyekről támad a szél,
a múló tél havát le,lehordja,
de a völgyre rátelepszik a fény
s csókot hint a néma folyóra.
A folyó partján zendül a berek
halkan nótába kezd egy víg rigó,
a szívében még vágya szendereg.
Ó jöj kedves! Itt veled volna jó.
Ha majd a csendben ránk borul az éj,
örömeink leplét ránk borítja...
újuló szerelmünk az égig ér
és lassú álom száll vágyainkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése