Az idő, könyörtelen, álnok gyilkos,
Lopja hulló perceit a mának,
mikor a szép virágzás után kínos
hervadása jön el a virágnak.
Hisz' jó lenne sétálni kint a parkban
újra és újra karöltve veled ,
majd egymás fülébe suttogni halkan
s összebújni, ha eső elered.
És sétálni kint virágzó mezőkön,
játszani újból lombos fák alatt,
majd egy dalt dudorászni önfeledten,
s ámulni, hogy eljött az alkonyat.
Oh idő, könyörtelen, álnok gyilkos,
lopod hulló perceit a mának,
mikor a szép virágzás után kínos
hervadása jön el a virágnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése