Néha, fájó éjjeleken úgy érzem,
Hogy bennem morajlik az óceán,
Hol örökös csend honol a mélyben lent,
És háborgó vihar a mély felett,
Parthoz csapódik ezernyi hullám,
És sír, sír a part fájdalma okán.
Egy hívást hallok, hogy menni kell,
Amint morajlik, zúg az óceán,
Hol örökös csend honol a mélyben lent,
Itt temettem el Atlantisszemet.
Parthoz morajlik ezernyi hullám,
És sír az éj fájdalma okán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése