2017. május 29., hétfő

Ruszka Zsolt: Szemlélődő morzsák

Templomlátogató
Oltárnak sarkán
muskátli figyel, de nem
szavakra, csendre

Pálinkakultúra
Fűszálkehelyből
cseppenként pálinkázik
reggel egy macska

Emberi élet
szél kavarta porfelhő,
nincs levéltetű

Hűvös reggelen
rövid szoknyás nő láttán
felmelegedtem

Vonatablakán
benézett vén diófa
bölcsességével

Frissen lekaszált
gyepszőnyegen verebek
az Úr asztala

Havas hegy orma
Napot simogat alant
érik a búza

Vizes fű között
verébmama mosakszik
zavartalanul

Egy új reggelen
sárga repcevirágon
napozik a csend

Szobrász
Reggeli ködbe
véste ragyogó arcát-
műve kárba ment

Abszurdum
Harmatcsepp csillog
orgona illata száll
meghalt a szomszéd

Terápia
Beleejtettem
egy könnycseppet szemedbe
te eláztattál

Zsákutca
Fájdalmaidért
engem okolsz, fájdalmat
okozva bennem

Papagájt tartva
börtönőrré vedlettem
szabadban halt meg

Szemétkukában
veréb csőrét megfente
nem rám vadászik

Bíborszínű ég
alatta gólyák szállnak,
egy perces csoda

Csendélet
Ezer darabra
tört Naptükörkép, béka
ugrott a vízbe

Feleség
Öt percig nyugton
hagyott, életem legszebb
ajándéka volt
  
Tékozló fiú
Lomjaim halmán
ülve kezdtem gyűjteni
a szeretetet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése